Amit Isten feltár, mindannyiunkat érinti

Az 054 isten feltárja mindannyiunkatValójában tiszta kegyelem, hogy üdvözült vagy. Semmit nem tehetsz magadért, csak bízni abban, amit Isten ad neked. Nem érdemelted meg azzal, hogy bármit is tettél; mert Isten nem akarja, hogy bárki hivatkozhasson az előtte elért eredményeire (Ef 2,8-9 GN).

Milyen csodálatos, amikor megtanuljuk megérteni a keresztények kegyelmét! Ez a megértés megszünteti a gyakran tapasztalt nyomást és hangsúlyt. Nyugodt és örömteli keresztényekké tesz minket, akik kifelé, nem befelé. Isten kegyelme azt jelenti: Minden attól függ, hogy Krisztus miért tett számunkra, és nem azt, amit csinálunk vagy nem tehetünk magunkért. Nem szerezhetünk megváltást. A jó hír az, hogy nem tudjuk keresni, mert Krisztus ezt már megtette. Mindössze annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk, amit Krisztus tett számunkra, és nagy hálával járunk.

De vigyáznunk is kell! Nem engedhetjük meg, hogy az emberi természet leselkedő hiúsága arrogáns gondolkodásra késztessen bennünket. Isten kegyelme nem kizárólagos számunkra. Nem tesz minket jobbá azoknál a keresztényeknél, akik még nem értették meg teljesen a kegyelem természetét, és nem tesz jobbá azoknál a nem keresztényeknél sem, akik nem tudnak róla. A kegyelem valódi megértése nem büszkeséghez, hanem Isten mély tiszteletéhez és imádatához vezet. Különösen, ha rájövünk, hogy a kegyelem mindenki előtt nyitva áll, nemcsak a mai keresztények előtt. Ez mindenkire vonatkozik, még akkor is, ha nem tud róla.

Jézus Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk (Róm 5,8). Meghalt mindazokért, akik ma élnek, mindazokért, akik meghaltak, mindazokért, akik még születnek, és nem csak értünk, akiket ma keresztényeknek nevezünk. Ez alázatossá és szívünk mélyéből hálássá tesz bennünket, hogy Isten szeret minket, gondoskodik rólunk, és érdeklődést mutat minden egyes ember iránt. Ezért várnunk kell a napot, amikor Krisztus visszajön, és mindenki eljusson a kegyelem ismeretére.

Beszélünk az Istennek ez az együttérzéséről és gondozásáról azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba lépünk? Vagy eltereljük egy személy megjelenését, hátterét, oktatását vagy faját, és beleesik a bírálás csapdájába, ítélve, hogy kevésbé fontosak és kevésbé értékesek, mint mi magunk ítéljük meg magunkat? Ahogy Isten kegyelme mindenki számára nyitva áll, és minden aggodalomra ad okot, igyekszünk nyitni a szíveket és az elméket azok számára, akiknek az életútjaink során találkozunk.

Keith Hatrick