Jézus nem volt egyedül

Jeruzsálemen kívül egy rohadt dombon egy zaklató tanárt meggyilkoltak egy kereszten. Nem volt egyedül. Jeruzsálemben ez a tavaszi nap nem volt egyetlen zavaró.

„Krisztussal együtt vagyok keresztre feszítve” – írta Pál apostol (Galata levél 2,20), de nem Paul volt az egyetlen. „Meghaltál Krisztussal” – mondta más keresztényeknek (kolossé levél 2,20). „Vele együtt vagyunk eltemetve” – írta a rómaiaknak (Róm 6,4). Mi történik itt? Ezek az emberek valójában nem voltak azon a jeruzsálemi dombon. Miről beszél itt Pál? Minden kereszténynek, akár tudja, akár nem, része van Krisztus keresztjében.

Ott voltál, amikor Jézust keresztre feszítették? Ha keresztény vagy, a válasz igen, ott voltál. Voltunk vele, bár nem tudtuk. Ez hülyeségnek tűnhet. Mit jelent ez valójában? A modern nyelvben azt mondanánk, hogy azonosítjuk Jézust. Elfogadjuk őt helyettesünknek. A bűneinkért fizetésként elfogadjuk halálát.

De ez még nem minden. Mi is elfogadjuk – és osztozunk – feltámadásában! „Isten feltámasztott minket vele együtt” (Efézus levél 2,6). Ott voltunk a feltámadás reggelén. „Isten vele együtt életre keltett benneteket” (kolossé 2,13). „Krisztussal együtt feltámadtatok” (kolossé 3,1).

Krisztus története a mi történetünk, ha elfogadjuk, ha egyetértünk abban, hogy azonosítsuk a keresztre feszített Úrunkkal. Életünk az életéhez kapcsolódik, nemcsak a feltámadás dicsőségéhez, hanem a keresztre feszítés fájdalmához és szenvedéséhez is. El tudod fogadni? Lehet-e Krisztussal a halálában? Ha ezt megerősítjük, akkor dicsőségben lehetünk vele.

Jézus sokkal többet tett annál, mint hogy meghalt és feltámadt. Ő igazlelkű életet élt, és mi is osztozunk ebben az életben. Természetesen nem vagyunk tökéletesek – még csak bizonyos fokokban sem –, de arra vagyunk hivatva, hogy részesüljünk Krisztus új, bőséges életében. Pál mindezt összefoglalja, amikor ezt írja: „Vele eltemettetünk a keresztség által a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, mi is új életben járjunk.” Vele együtt eltemetve, feltámadva őt, élve vele.

Új identitás

Milyennek kell lennie most ennek az új életnek? „Így ti is tartsátok, hogy meghaltatok a bűnnek, és éltek Istennek a Krisztus Jézusban. Ne engedjétek tehát, hogy a bűn uralkodjon halandó testetekben, és ne engedelmeskedjetek vágyainak. Ne adjátok be tagjaitokat a bűnnek az igazságtalanság fegyvereként, hanem mutassátok magatokat Istennek halottként és most élőként, tagjaitokat pedig Istennek az igazság fegyvereként” (11-13. vers).

Amikor azonosulunk Jézus Krisztussal, az életünk az övé. „Meggyőződésünk, hogy ha valaki meghalt mindenkiért, akkor mindannyian meghaltak. És meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, mostantól ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt."2. korinthusiak 5,14-15.).

Ahogy Jézus nem egyedül van, nem vagyunk egyedül. Amikor Krisztussal azonosulunk, akkor vele együtt eltemetünk, új életre állunk, és velünk él. A mi kísérleteinkben és sikereinkben velünk van, mert életünk az ő. Megterheli a terhet, és megkapja az elismerést, és megtapasztaljuk az örömét, hogy megosztja vele az életét.

Pál a következő szavakkal jellemezte: „Krisztussal együtt vagyok keresztre feszítve. Élek, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Mert amit most testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata levél) 2,20).

- Vedd fel magadnak a keresztet, Jézus megkérdőjelezte a tanítványait, és kövess engem. Ismerje meg magam. Engedje, hogy a régi életet keresztre feszítsék, és az új élet uralkodjon a testetekben. Hadd történjék meg rajtam. Hadd éljek bennetek, és örök életet adok nektek.

Amikor Krisztusban állítunk identitásunkat, szenvedésünkben és örömében leszünk vele.

Joseph Tkach