Az éhség mélyen bennünk

„Mindenki várakozóan néz rád, és te a megfelelő időben eteted őket. Kinyitod a kezed, és megelégíted teremtményeidet...” (Zsoltárok 145:15-16 Reménység mindenkinek).

Néha úgy érzem, egy síró éhség valahol mélyen bennem. A gondolataimban megpróbálom tiszteletben tartani, és egy ideig elnyomni. De hirtelen visszajön a fény.

Beszélek a vágyról, a vágyunkról, hogy jobban megértsük a mélységet, a kiáltozásért való kiáltást, amit kétségbeesetten próbálunk kitölteni más dolgokkal. Tudom, hogy többet akarok Istentől. Valamilyen okból azonban ez a sikoly megijeszt engem, mintha többet követelne tőlem, mint amennyit tudok adni. Félelem, ha elengedem, hogy felmerüljön, ami rámutat a rettenetes oldalakra. Megmutatná a sebezhetőségemet, feltárnám, hogy szükségem van-e valamitől vagy nagyobbatól való függőségre. Dávid éhes Istenért, amit nem lehet puszta szavakkal kifejezni. Zsoltárt írt a zsoltárért, és még mindig nem tudta megmagyarázni, mit akart mondani.

Úgy értem, mindannyian megtapasztaljuk ezt az érzést időről időre. Az ApCsel 17,27 Ez így szól: „Mindezt azért tette, mert azt akarta, hogy keressenek rá. Tudniuk kell érezni és megtalálni őt. És tényleg, nagyon közel áll mindegyikünkhöz!” Isten az, aki úgy teremtett minket, hogy vágyjunk rá. Amikor húz minket, éhséget érzünk. Sokszor szánunk egy pillanatnyi csendet vagy egy imát, de nem igazán szánunk rá időt. Pár percig küzdünk, hogy meghalljuk a hangját, aztán feladjuk. Túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy ácsorogjunk, ha látnánk, milyen közel kerültünk hozzá. Tényleg arra számítottunk, hogy hallunk valamit? Ha igen, nem úgy hallgatnánk, mintha az életünk múlna rajta?

Ez az éhség olyan, hogy meg akarja elégíteni a Teremtőnket. Az egyetlen módja, hogy szoptathat, az, hogy időt töltsön Istennel. Ha az éhség erős, akkor több időre van szükség vele. Mindannyian elfoglalt életet élünk, de mi a legfontosabb számunkra? Szeretnénk jobban megismerni őt? Mennyire hajlandó vagy? Mi van, ha reggel több mint egy órát követel? Mi van, ha két órát és még az ebédszünetet is követelt? Mi van, ha megkérdezné, hogy menjek külföldre, és olyan emberekkel éljek, akik még soha nem hallották az evangéliumot?

Készek vagyunk-e Krisztusnak adni gondolatainkat, idejüket és életünket? Nem kétséges, hogy megéri. A jutalom nagy lesz, és sokan megismerhetik, mert ezt csinálod.

ima

Atyám, adj nekem az állóképességet, hogy keressem az egész szívemet. Megígérted, hogy találkozol velünk, amikor közeledünk hozzá. Közelebb akarok jutni hozzád ma. ámen

Fraser Murdoch

Az éhség mélyen bennünk