Utazás: felejthetetlen ételek

Sok ember, aki utazik, általában emlékszik a híres tereptárgyakra, mint az utazás fénypontjai. Fotókat készít, fotóalbumokat készít vagy készíttet. Mesélnek barátaiknak és rokonaiknak arról, amit láttak és tapasztaltak. A fiam más. Számára az utazások legfontosabb eseményei az étkezés. Minden vacsora minden menetét pontosan leírhatja. Nagyon élvezi a finom ételeket.

Valószínűleg emlékszel néhány emlékezetesebb étkezésedre. Különösen gyengéd, lédús steakre vagy frissen fogott halra gondol. Lehetett egy távol-keleti étel, egzotikus alapanyagokkal gazdagítva és idegen ízekkel ízesítve. Talán az egyszerűsége miatt a legemlékezetesebb étel a házi leves és a kérges kenyér, amelyet egy skót kocsmában élvezett.

Emlékszel, mit éreztél e csodálatos étkezés után – jóllakottság, elégedettség és hálás érzés? Ragaszkodjon ehhez a gondolathoz, miközben a következő zsoltárigét olvassa: „Igen, egész életemben dicsérlek, imádságban feléd emelem kezeimet, és dicsőítem nevedet. Közelséged lakomaként csillapítja lelkem éhségét, szájammal dicsérlek, igen, ajkamról nagy öröm jön" (Zsolt 63,5 NGÜ).
David a sivatagban volt, amikor ezt megírta, és biztos vagyok benne, hogy imádta volna az igazi ételeket. De nyilván nem ételre gondolt, hanem valami másra, valakire - Istenre. Számára Isten jelenléte és szeretete ugyanolyan kielégítő volt, mint egy pazar bankett.
Charles Spurgeon ezt írta: "A Dávid kincstárában": "Isten szeretetében gazdagság, pompásság, rengeteg lélekteljes öröm van, összehasonlítva a leggazdagabb táplálékkal, amellyel a test táplálkozhat."

Azon töprengve, hogy Dávid miért használta az étkezés analógiáját, hogy elképzelje, milyen volt Isten elégedettsége, rájöttem, hogy amire a földön mindenkinek szüksége van és amihez kapcsolódhat, az étel. Ha van ruhád, de éhes vagy, akkor nem vagy elégedett. Ha van otthona, autója, pénze, barátai - minden, amire vágyhat -, de éhes vagy, semmi sem jelent semmit. Azok kivételével, akiknek nincs kajuk, a legtöbben tudják, mennyire elégedett a jó étkezés.

Az étel központi szerepet játszik az élet minden ünnepén – születéskor, születésnapi bulikon, ballagásokon, esküvőkön és minden másban, amit megünnepelhetünk. Még a lemondás után is eszünk. Jézus első csodájának alkalma egy több napig tartó menyegző volt. Amikor a tékozló fiú hazatért, apja hercegi étkezést rendelt. Jelenések 1-ben9,9 így szól: „Boldogok, akik a Bárány menyegzőjére hivatottak”.

Isten azt akarja, hogy akkor gondoljunk rá, amikor elfogyasztottuk a „legfinomabb ételt”. A gyomrunk csak rövid ideig marad tele, majd újra éhesek vagyunk. De amikor megtöltjük magunkat Istennel és az ő jóságával, lelkünk örökké megelégszik. Ünnepeljen szaván, vacsorázzon az asztalánál, élvezze jóságának és irgalmának gazdagságát, és dicsérje ajándékáért és kedvességéért.

Kedves olvasó, hadd énekeljen a szád az ajkaddal, dicsérve Istent, aki táplál téged és teljessé tesz téged, mint a legdúsabb és bőségesebb ételekkel!

Tammy Tkach