Az újjászületés csodája

418 az újjászületés csodájaSzületettünk, hogy újra születhessünk. Az Ön és a sorsom az, hogy megtapasztaljam az élet legnagyobb lehetséges változását - lelki. Isten teremtett bennünket, hogy megosszuk az isteni természetét. Az Újszövetség erről az isteni természetről szól, mint a Megváltótól, amely elpusztítja az emberi bűnösség mocskos rétegét. És mindannyiunknak szüksége van erre a spirituális tisztításra, mivel a bűn minden embertől tisztaságot vett. Mindannyian hasonlítunk a festményekre, amelyekre az évszázadok szennyeződnek. A mesterművet a ragyogásában lévő többrétegű film töredéke elhomályosítja, a bűnösségünk maradványai tönkretették a mindenható mesterművész eredeti szándékát.

A műalkotás helyreállítása

A piszkos festmény analógiája segít megértenünk, miért van szükségünk lelki megtisztulásra és újjászületésre. Volt egy híres esetünk a sérült művészetről Michelangelo festői ábrázolásaival a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezetén, Rómában. Michelangelo (1475–1564) 1508-ban, 33 évesen kezdte el tervezni a Sixtus-kápolnát. Valamivel több mint négy év alatt számos festményt készített a Biblia jeleneteivel a közel 560 m2-es mennyezeten. A mennyezeti festmények alatt Mózes könyvének jelenetei találhatók. Jól ismert motívum Michelangelo antropomorf (emberkép mintájára) istenábrázolása: Isten karja, keze és ujja, amely az első ember, Ádám felé nyúlik. Az évszázadok során a mennyezeti freskó (amit freskónak neveztek, mert a művész friss vakolatra festett) megsérült, és végül egy réteg szennyeződés borította. Idővel teljesen elpusztult volna. Ennek megakadályozására a Vatikán szakértőket bízott meg a tisztítással és a helyreállítással. A festményeken a legtöbb munka az 80-as években készült el. Az idő rányomta bélyegét a remekműre. A por és a gyertyakorom az évszázadok során súlyosan megrongálta a festményt. A nedvesség is – az eső áthatolt a Sixtus-kápolna szivárgó tetején – pusztítást végzett, és súlyosan elszínezte a műalkotást. A legrosszabb probléma azonban – paradox módon – a festmények megőrzésére tett évszázados próbálkozások voltak! A freskót állati ragasztóval vonták be, hogy világosabbá tegyék sötétedő felületét. A rövid távú siker azonban a kiküszöbölendő hiányosságok gyarapodását jelentette. A különböző lakkrétegek károsodása még jobban érzékeltette a mennyezetfestés zavarosságát. A ragasztó a festmény felületének zsugorodását és vetemedését is okozta. Néhány helyen levált a ragasztó, és a festékszemcsék is meglazultak. A festmények restaurálásával ezután megbízott szakemberek rendkívül körültekintően dolgoztak. Enyhe oldószereket alkalmaztak gél formában. A zselét szivacsok segítségével óvatosan eltávolítva pedig a koromfekete virágzatot is eltüntették.

Olyan volt, mint egy csoda. A komor, sötétített freskó ismét életre kelt. A Michelangelo által készített képviseleteket frissítették. Ezekből ragyogó pompa és az élet ismét kiment. Korábban sötétített állapotához képest a megtisztított freskó egy újjászületésnek tűnt.

Isten mesterműve

A Michelangelo által készített mennyezetfestés helyreállítása alkalmas metafora az emberi teremtés szellemi megtisztítására Isten bűnösségéből, Isten, a mesteri alkotó, a legértékesebb műalkotásaként teremtett minket. Az emberiséget saját arculatában hozták létre, és a Szentlélek fogadására volt szükség. Tragikusan, a bűnösségünk által okozott teremtés megtisztítása elvette ezt a tisztaságot. Ádám és Éva vétkeztek és megkapták a világ szellemét. Mi is lelkileg korruptak vagyunk, és a bűn szennyeződésével festjük őket. Miért? Mert minden ember bűnei vannak és életüket Isten akaratával ellentétesen vezeti.

Mennyei Atyánk azonban megújíthat minket lelkileg, és Jézus Krisztus élete tükröződhet a belőlünk áradó fényben, hogy mindenki láthassa. A kérdés az: valóban meg akarjuk-e valósítani azt, amit Isten tőlünk szándékozik? A legtöbb ember nem akarja ezt. Még mindig sötétben élik az életüket, mindenhol a bűn csúnya foltjával szennyezve. Pál apostol az efezusi keresztényekhez írt levelében leírta e világ lelki sötétségét. Korábbi életükről ezt mondta: „Ti is halottak voltatok vétkeitekben és bűneitekben, amelyekben korábban e világ szokása szerint éltetek” (Efézus levél). 2,1-2.).

Azt is megengedtük, hogy ez a korrupciós erő felhúzza a természetünket. És ahogyan Michelangelo freskója szennyeződött és megszűnt Russ, így is lelkünk. Ezért olyan sürgős, hogy helyet adunk Isten lényegének. Megtisztíthat bennünket, vigyen el bennünket a bűntudatból, és szellemileg megújul és ragyog.

Képek a megújulásról

Az Újszövetség elmagyarázza, hogyan lehet lelkileg újra létrehozni. Több csodálatos analógiát idéz, hogy ez a csoda tiszta legyen. Ahogy a Michelangelo freskóját a szennyeződésektől mentesíteni kellett, lelkileg mosni kell. És a Szent Szellem képes erre. Megtisztít minket bűnös természetünk szennyeződéseiről.

Vagy Pál szavaival, évszázadokon át a keresztényekhez intézett szavaival: „De megmosattatok, megszenteltek, megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében” (1. korinthusiak 6,11). Ez a mosás az üdvösség cselekedete, és Pál „újjászületésnek és megújulásnak a Szentlélekben” nevezi (Titus 3,5). Ezt a bűn eltávolítását, megtisztítását vagy felszámolását a körülmetélés metaforája is jól ábrázolja. A keresztények szívét körülmetélték. Mondhatnánk, hogy Isten kegyelmesen megment minket azáltal, hogy műtéti úton eltávolítja a bűn rákot. A bűnnek ez a levágása – a lelki körülmetélés – a bűneink megbocsátásának egy fajtája. Jézus halálával, tökéletes engesztelő áldozatként tette ezt lehetővé. Pál ezt írja: „És megelevenített benneteket, akik meghaltatok a bűnökben és testetek körülmetéletlenségében, és megbocsátotta nekünk minden bűnünket” (Kolossé levél). 2,13).

Az Újszövetség a kereszt szimbólumát használja annak ábrázolására, hogyan fosztották meg bűnös lényünket minden erejétől önmagunk megölésével. Pál ezt írta: „Mert tudjuk, hogy a mi óemberünket vele [Krisztussal] együtt feszítették keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, hogy ezentúl ne szolgáljunk a bűnnek” (Róma levél). 6,6). Amikor Krisztusban vagyunk, az egónk (bûnös egónk) bûne keresztre van feszítve, vagy meghal. Persze a világiak még mindig a bűn szennyes ruhájával próbálják betakarni lelkünket. De a Szentlélek megvéd minket, és képessé tesz bennünket arra, hogy ellenálljunk a bűn vonzásának. Azáltal, hogy Krisztus betölt bennünket Isten természetével a Szentlélek tevékenysége által, megszabadulunk a bűn túlsúlyától.

Pál apostol a temetés metaforáját használja Isten eme cselekedetének magyarázatára. A temetés pedig szimbolikus feltámadást von maga után, amely a bűnös „öreg embereként” most újjászületőt jelenti. Krisztus az, aki lehetővé tette új életünket, aki folyamatosan megbocsát és éltető erőt ad. Az Újszövetség régi énünk halálát, valamint az új élethez való helyreállításunkat és szimbolikus feltámadásunkat az újjászületéshez hasonlítja. Megtérésünk pillanatában lelkileg újjászületünk. Újjászületünk és új életre támadunk fel a Szentlélek által.

Pál tudatta a keresztényekkel, hogy „nagy irgalmából Isten újjászületett minket élő reménységre Jézus Krisztus halálból való feltámadása által” (1 Péter). 1,3). Vegye figyelembe, hogy az „újjászületett” ige tökéletes igeidőben van. Ez azt a tényt fejezi ki, hogy ez a változás már keresztény életünk kezdetén megtörténik. Amikor megtérünk, Isten otthont teremt bennünk. És ezzel újraalkotjuk. Jézus, a Szentlélek és az Atya lakik bennünk (János 14,15-23). Amikor lelkileg új emberekként megtérünk vagy újjászületünk, Isten megtelepszik bennünk. Amikor az Atya Isten munkálkodik bennünk, akkor a Fiú és a Szentlélek egyszerre. Isten szárnyakat ad nekünk, megtisztít a bűntől és megváltoztat. És ezt az erőt a megtérés és az újjászületés által kapjuk.

Hogyan nőnek a keresztények a hitben

Természetesen az újjászületett keresztények még mindig – Péter szavaival élve – „olyanok, mint az újszülöttek”. „Vágyniuk kell az értelem tiszta tejére”, amely táplálja őket, hogy a hitben érjenek (1 Péter 2,2). Péter elmagyarázza, hogy az újjászületett keresztények belátása és lelki érettsége idővel nő. Növekednek „a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében” (2Péter 3,18). Pál nem azt mondja, hogy a több bibliaismeret jobb keresztényekké tesz bennünket. Inkább azt fejezi ki, hogy szellemi tudatosságunkat tovább kell élesíteni, hogy valóban megértsük, mit jelent Krisztus követőjének lenni. A bibliai értelemben vett „tudás” magában foglalja annak gyakorlati alkalmazását is. Ez kéz a kézben jár az asszimilációval és annak személyes felismerésével, hogy mi tesz minket krisztusibbá. A keresztény hitben való gyarapodást nem az emberi jellemformálás értelmében kell érteni. Nem is a Szentlélekben való lelki növekedés eredménye, minél tovább élünk Krisztusban. Inkább a bennünk lévő Szentlélek munkája által növekedünk. Isten természete kegyelemből érkezik hozzánk.

Az igazolásnak két formája van. Egyrészt megigazulunk, vagy megtapasztaljuk a sorsunkat, amikor megkapjuk a Szentlelket. A megigazulás ebből a szempontból azonnali, és Krisztus engesztelő áldozata által válik lehetővé. Ugyanakkor megtapasztaljuk a megigazulást is, amikor Krisztus bennünk lakozik, és felkészít bennünket Isten imádására és szolgálatára. Isten lényegét vagy „jellemét” azonban már akkor átadjuk nekünk, amikor Jézus a megtéréskor bennünk lakozik. Elnyerjük a Szentlélek erőt adó jelenlétét, amikor bűnbánatot tartunk, és hitünket Jézus Krisztusba vetettük. Keresztény életünk során változás történik. Megtanulunk még teljesebben alávetni magunkat a már bennünk lévő Szentlélek megvilágosító és felemelő erejének.

Isten bennünk

Amikor lelkileg újjászületünk, Krisztus teljes mértékben benne él a Szentlélek által. Gondolj bele, mit jelent ez. Az emberek Krisztus cselekedetei révén változnak, akik benne élnek a Szentlélek által. Isten megosztja isteni természetét velünk emberekkel. Ez azt jelenti, hogy a keresztény teljesen új ember lett.

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi elmúlt, íme, új jött” – mondja Pál 2. korinthusiak 5,17.

A lelkileg újjászületett keresztények egy új képet ölelnek fel – Isten, a mi Teremtőnk képét. Az életed ennek az új spirituális valóságnak a tükré legyen. Ezért utasíthatta őket Pál: "Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával..." (Róma 1Kor.2,2). Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez azt jelenti, hogy a keresztények nem vétkeznek. Igen, pillanatról pillanatra átalakultunk abban az értelemben, hogy újjászülettünk a Szentlélek befogadása által. Valami azonban az „öregből” még mindig ott van. A keresztények hibáznak és vétkeznek. De nem szoktak beletörődni a bűnbe. Folyamatos megbocsátásra és bűnösségük megtisztítására van szükségük. Így a lelki megújulást folyamatos folyamatnak kell tekinteni az egész keresztény életben.

Egy keresztény élete

Ha Isten akarata szerint élünk, nagyobb valószínűséggel követjük Krisztust. Készen kell állnunk arra, hogy naponta lemondjunk a bűnről, és bűnbánatban Isten akaratába kerüljünk. És ahogyan így teszünk, Isten Krisztus áldozati vérén keresztül folyamatosan megtisztítja a bűneinket. Krisztus véres ruhája, amely az Ő engesztelő áldozatát jelenti, lelkileg mosunk. Isten kegyelmével megengedett, hogy lelki szentségben éljünk. És ha ezt az életünkbe fordítjuk, Krisztus életét tükrözi az általunk készített fény.

Egy technológiai csoda megváltoztatta Michelangelo unalmas és sérült festményét. De Isten sokkal csodálatosabb lelki csodát tesz bennünk. Sokkal többet tesz annál, mint hogy helyreállítsa szennyezett lelki természetünket. Újrateremt minket. Ádám vétkezett, Krisztus megbocsátott. A Biblia Ádámot azonosítja az első emberként. És az Újszövetség megmutatja, hogy abban az értelemben, hogy mi, mint földi emberek halandók és testiek vagyunk, mint ő, olyan életet kaptunk, mint Ádám.1. Korinthus 15,45-49.).

Im 1. Mózes könyve azonban kijelenti, hogy Ádám és Éva Isten képmására teremtették. Az a tudat, hogy Isten képmására teremtették őket, segít a keresztényeknek megérteni, hogy Jézus Krisztus által üdvözültek. Az eredetileg Isten képmására teremtett Ádám és Éva vétkezett, és hibáztatták őket. Az elsõként teremtett emberek bûnösek voltak, és ennek eredményeként egy szellemileg beszennyezõdött világ lett. A bűn beszennyezett és beszennyezett mindannyiunkat. De a jó hír az, hogy mindannyiunknak megbocsátható és lelkileg újjáteremthető.

A testben való megváltás cselekedetével, Jézus Krisztussal Isten elengedi a bűn zsoldját: a halált. Jézus áldozati halála megbékél minket mennyei Atyánkkal azáltal, hogy eltörli azt, ami az emberi bűn következtében elválasztotta a Teremtőt teremtményétől. Főpapként Jézus Krisztus megigazulást hoz nekünk a bennünk lakozó Szentlélek által. Jézus engesztelése lebontja a bűn gátját, amely megszakította az emberiség és Isten közötti kapcsolatot. De ennél is több, Krisztusnak a Szentlélek által végzett munkája eggyé tesz minket Istennel, ugyanakkor megment minket. Pál ezt írja: "Mert ha még ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább üdvözülünk az ő élete által, most, hogy megbékéltünk" (Róm. 5,10).

Pál apostol szembeállítja Ádám bűnének következményeit Krisztus megbocsátásával. Kezdetben Ádám és Éva megengedte, hogy a bűn belépjen a világba. Bedőltek a hamis ígéreteknek. És így jött a világra minden következményével együtt, és birtokba vette. Pál világossá teszi, hogy Isten büntetése Ádám bűnét követte. A világ bűnbe esett, és ennek következtében minden ember vétkezik és a halál áldozatává válik. Nem arról van szó, hogy mások meghaltak Ádám bűnéért, vagy hogy a bűnt áthárította a leszármazottaira. Természetesen a „testi” következmények már a jövő generációit is érintik. Első emberként Ádám felelős volt egy olyan környezet megteremtéséért, amelyben a bűn ellenőrizetlenül virágozhat. Ádám bűne megalapozta a további emberi cselekvést.

Ugyanígy Jézus bűntelen élete és az emberiség bűneiért való készséges halála lehetővé tette, hogy mindenki lelkileg megbékéljen és újra egyesüljön Istennel. „Mert ha az Egy [Ádám] bűne miatt a halál uralkodott az Egy által – írta Pál –, mennyivel inkább uralkodnak az életben az Egy, Jézus Krisztus által, akik megkapják a kegyelem teljességét és az igazság ajándékát. (17. vers). Isten Krisztus által kiengeszteli önmagával a bűnös emberiséget. Ráadásul mi, Krisztustól a Szentlélek erejével felhatalmazva, szellemileg újjászületünk Isten gyermekeiként a legmagasabb ígéret alapján.

Az igazak jövőbeli feltámadására utalva Jézus azt mondta, hogy Isten „nem a holtak Istene, hanem az élőké” (Mk 12,27). Az emberek, akikről beszélt, azonban nem éltek, hanem halottak, de mivel Istennek megvan a hatalma elérni célját, a halottak feltámasztását, Jézus Krisztus élőként beszélt róluk. Isten gyermekeiként várhatjuk Krisztus visszajövetelekor az életre való feltámadást. Élet adatott nekünk most, élet Krisztusban. Pál apostol bátorít bennünket: „...gondoljátok meg, hogy meghaltatok a bűnnek, és éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róm. 6,11).

Paul Kroll


pdfAz újjászületés csodája