Mi a bűn?

A bűn törvénytelenség, az Isten elleni lázadás állapota. Attól kezdve, hogy a bűn Ádámon és Éván keresztül jött a világba, az ember a bűn igája alatt van – ez az iga, amelyet csak Isten kegyelme, Jézus Krisztus által eltávolíthat. Az emberiség bűnös állapota abban mutatkozik meg, hogy hajlamos önmagát és saját érdekeit Isten és akarata fölé helyezni. A bűn Istentől való elszakadáshoz, szenvedéshez és halálhoz vezet. Mivel minden ember bűnös, mindenkinek szüksége van arra a megváltásra is, amelyet Isten felajánl a Fia által (1. Johannes 3,4; rómaiak 5,12; 7,24-25; Mark 7,21-23; Galata levél 5,19-21; rómaiak 6,23; 3,23-24.).

A keresztény magatartás alapja a bizalom és a szeretetteljes hűség Megváltónk iránt, aki szeretett minket és feladta magát értünk. A Jézus Krisztusba vetett bizalom az evangéliumba vetett hitben és a szeretet cselekedeteiben nyilvánul meg. Krisztus a Szentlélek által átalakítja híveinek szívét, és gyümölcsöt terem nekik: szeretet, öröm, béke, hűség, türelem, kedvesség, szelídség, önuralom, igazságosság és igazság.1. Johannes 3,23-24; 4,20-21; 2. korinthusiak 5,15; Galata levél 5,622-23; Efézusi levél 5,9).

A bűn Isten ellen irányul.

A 5. zsoltárban1,6 Egy bűnbánó Dávid így szól Istenhez: „Csak te miattad vétkeztem és tettem rosszat előtted”. Bár más embereket hátrányosan érintett Dávid bűne, a lelki bűn nem ellenük volt, hanem Isten ellen. David megismétli ezt a gondolatot 2. Sámuel 12,13. Jób megkérdezi: "Habakuk, vétkeztem, mit csinálok veled, emberek pásztora" (Jób 7,20)?

Természetesen másokat megbántani olyan, mintha vétkeznénk ellenük. Pál rámutat, hogy ezzel valóban „Krisztus ellen vétkezünk” (1. korinthusiak 8,12), aki az Úr és Isten.

Ez jelentős következményekkel jár

Először is, mivel Krisztus Isten kinyilatkoztatása, aki ellen a bűn irányul, a bűnt krisztológiailag kell tekinteni, vagyis Jézus Krisztus szemszögéből. Néha a bűnt időrendben határozzák meg (más szóval, mivel az Ószövetséget írták először, elsőbbsége van a bűn és más tanok meghatározásában). A keresztény számára azonban Krisztus álláspontja számít.

Másodszor, mivel a bűn minden ellen szól, ami Isten, nem várhatjuk el, hogy Isten közömbös vagy apatikus legyen vele szemben. Mivel a bűn nagyon ellenkezik Isten szeretetével és jóságával, elidegeníti elménket és szívünket Istentől9,2), amely létezésünk eredete. Krisztus megbékélési áldozata nélkül (Kolossé 1,19-21), semmi másra nem lenne reményünk, csak a halálra (Róm 6,23). Isten azt akarja, hogy az emberek szeretetteljes közösségben és örömben legyenek vele és egymással. A bűn tönkreteszi ezt a szeretetteljes közösséget és örömet. Ezért gyűlöli Isten a bűnt, és el fogja pusztítani. Isten válasza a bűnre harag (Ef 5,6). Isten haragja pozitív és energikus elhatározása, hogy elpusztítsa a bűnt és annak következményeit. Nem azért, mert keserű és bosszúálló, mint mi, emberek, hanem azért, mert annyira szereti az embereket, hogy nem várja, és nézi, ahogyan elpusztítják magukat és másokat a bűn által.

Harmadszor, egyedül Isten ítélhet meg minket ebben a kérdésben, és csak Ő bocsáthatja meg a bűnt, mert a bűn egyedül Isten ellen van. „De veled, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mert hitehagyottak lettünk” (Dániel 9,9). „Mert az Úrnál van kegyelem és sok megváltás” (Zsoltárok 130,7). Azok, akik elfogadják Isten irgalmas ítéletét és bűneik bocsánatát, „nem a haragra vannak rendelve, hanem arra, hogy üdvösséget nyerjenek a mi Urunk Jézus Krisztus által”.2. thesszalonikaiak 5,9). 

A felelősség a bűnért

Bár a Sátánt szokás hibáztatni azért, hogy bűnt hozott a világra, az emberiség saját bűnéért felelős. "Amint tehát egy ember által jött a világba a bűn, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre átterjedt, mert mindenki vétkezett." (Római levél) 5,12).

Bár a Sátán megpróbálta őket, Ádám és Éva döntött – a felelősség az övék volt. Az 5. zsoltárban1,1-4 Dávid arra hivatkozik, hogy fogékony volt a bűnre, mert embernek született. Saját bűneit és igazságtalanságait is elismeri.

Mindannyian szenvednek az előttünk élők bűneinek kollektív következményeitől, amennyire világunk és környezetünk alakította őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy örökölnénk tőlünk a bűneinket, és hogy valahogy felelősek vagyunk.

Ezékiel próféta idejében vita folyt arról, hogy a személyes bűnt „az atyák bűneire” hárítsák. Olvasd el Ezékiel 18. fejezetét, különös tekintettel a 20. vers végére: "Mert aki vétkezik, az meghal." Más szóval, mindenki felelős a saját bűneiért.

Mivel személyes felelősséggel tartozunk saját bűneinkért és lelki állapotunkért, a bűnbánat mindig személyes. Mindannyian vétkeztünk (Róm 3,23; 1. Johannes 1,8) és a Szentírás mindannyiunkat személyesen buzdít, hogy tartsunk bűnbánatot és higgyünk az evangéliumban (Márk 1,15; Az apostolok cselekedetei 2,38).

Pál mindent megtesz, hogy rámutasson: ahogy a bűn ember által jött a világra, úgy az üdvösség csak egy emberen, Jézus Krisztuson keresztül érhető el. "...Mert ha egynek a bűne miatt sokan meghaltak, mennyivel inkább bővelkedett Isten kegyelme sokakban az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által" (Róm. 5,15, lásd még a 17-19. verset). A bűn elmúlása a miénk, de az üdvösség kegyelme Krisztus.

A bűn leírására használt szavak tanulmányozása

Számos héber és görög szavakat használnak a bűn leírására, és minden kifejezés kiegészíti a bűn definícióját. Ezeknek a szavaknak a mélyebb tanulmánya lexikonok, kommentárok és a Biblia tanulmányi útmutatókon keresztül érhető el. A legtöbb használt szó magában foglalja a szív és az elme hozzáállását.

A leggyakrabban használt héber kifejezések közül a bűn gondolata, mint a cél hiánya, eredménye (1. Mózes 20,9; 2. Mózes 32,21; 2. Királyok 17,21; Zsolt 40,5 stb.); A bűnnek köze van a kapcsolat megszakadásához, ebből fakadó lázadáshoz (vétség, lázadás, mint pl 1. Sámuel 24,11; Isaiah 1,28; 42,24 stb. leírtak); valami ferde kicsavarása, ebből eredő valami szándékos elferdítése a rendeltetésétől (rossz tettek, mint pl. 2. Sámuel 24,17; Daniel 9,5; 10. zsoltár6,6 stb.); vétkesség és ezért bűntudat (felháborodás a 3. zsoltárban8,4; Isaiah 1,4; Jeremiás 2,22); eltévedni és letérni egy ösvényről (lásd: Tévedni Jóbban 6,24; Ézsaiás 28,7 stb.); A bűnnek köze van másoknak való károkozáshoz (a gonoszság és a visszaélés az 5Mózes 2-ben6,6; Példabeszédek 24,1. stb.)

Az Újszövetségben használt görög szavak a jel hiányához kapcsolódó kifejezések (Jn 8,46; 1. Korinthus 15,56; héberek 3,13; James 1,5; 1. Johannes 1,7 stb.); tévedésből vagy hibából (vétségek az efézusi levélben 2,1; kolossziaiak 2,13 stb.); határvonal átlépésével (vétségek a rómaiakhoz 4,15; héberek 2,2 stb); Isten elleni fellépésekkel (a rómaiakhoz írt istentelenség 1,18; Titusz 2,12; Júdás 15 stb.); és a törvénytelenséggel (igazságtalanság és törvényszegés Máté evangéliumában 7,23; 24,12; 2. korinthusiak 6,14; 1. Johannes 3,4 stb.).

Az Újszövetség további dimenziókat ad hozzá. A bűn az, ha nem ragadunk meg egy alkalmat, hogy isteni magatartást gyakoroljunk másokkal szemben (Jakab 4,17). Továbbá: „ami nem hitből van, az bűn” (Róma 1Kor4,23)

Bűn Jézus szemszögéből

Az ige tanulmányozása segít, de önmagában nem vezet el bennünket a bűn teljes megértéséhez. Amint korábban említettük, a bűnt krisztológiai szempontból, vagyis Isten Fia szemszögéből kell vizsgálnunk. Jézus az Atya szívének igazi képe (Zsid 1,3) és az Atya azt mondja nekünk: „Halljátok őt!” (Máté 17,5).

Az 3 és az 4 tanulmányokban elmondták, hogy Jézus az Isten megtestesült, és hogy szavai az élet szavai. Amit meg kell mondania, nemcsak az Atya elméjét tükrözi, hanem magával hozza Isten erkölcsi és erkölcsi hatalmát is.

A bűn nemcsak Isten elleni cselekedet, hanem több. Jézus elmagyarázta, hogy a bűn a bűnnel terhelt emberi szívből és elméből fakad. „Mert belülről, az emberek szívéből fakadnak a gonosz gondolatok, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a hazugság, az irigység, a rágalom, a gőg, az ostobaság. Mindezek a gonosz dolgok belülről jönnek ki, és tisztátalanná teszik az embert” (Márk 7,21-23.).

Hibát követünk el, amikor egy meghatározott, rögzített listát keresünk a teendők és nem szabadok listájára. Isten nem annyira az egyéni cselekedetet, hanem inkább a szív mögöttes attitűdjét akarja megérteni. Ennek ellenére a fenti részlet Márk evangéliumából egy a sok közül, ahol Jézus vagy apostolai felsorolja vagy összehasonlítja a bűnös gyakorlatokat és a hit kifejezését. Ilyen szentírásokat találunk Máté 5-7; Máté 25,31-46; 1. Korinthus 13,4-8; Galata levél 5,19-26; Kolossé 3 stb. Jézus a bűnt függő magatartásként írja le, és megemlíti: „Aki bűnt követ el, a bűn rabja” (János 10,34).

A bűn átlépi az isteni magatartás határait más emberi lényekkel szemben. Ez abból áll, hogy úgy teszünk, mintha nem lennénk felelősek magunknál magasabb hatalomnak. A keresztények bűne az, ha nem engedjük Jézusnak, hogy rajtunk keresztül szeressen másokat, és nem tiszteli azt, amit Jakab „tiszta és szeplőtelen imádatnak” nevez (Jakab 1,27) és „a királyi törvény a Szentírás szerint” (Jakab 2,8) nak, nek hívják. Jézus azt tanította, hogy akik szeretik őt, azok engedelmeskednek szavainak4,15; Matthew 7,24), és így teljesíti Krisztus törvényét.

Bûnösségünk témája az egész Szentíráson áthalad (lásd még 1. Mózes 6,5; 8,21; prédikátor 9,3; Jeremiás 17,9; rómaiak 1,21 stb.). Ezért Isten azt parancsolja nekünk: "Vessétek el magatoktól minden vétket, amit elkövettetek, és csináljatok magatoknak új szívet és új lelket" (Ezékiel 1.8,31).

Fiát szívünkbe küldve új szívet és lelket kapunk, megvallva, hogy Istenhez tartozunk (Galata levél). 4,6; rómaiak 7,6). Mivel Istenhez tartozunk, ne legyünk többé „a bűn rabjai” (Róm 6,6Ne legyetek többé bolondok, engedetlenek, eltévelyedtek, vágyakat és vágyakat szolgálva, rosszindulatban és irigységben élve, gyűlöljenek minket és gyűlöljék egymást” (Titus 3,3).

Az első feljegyzett bűn kontextusa ben 1. Mózes könyve segíthet nekünk. Ádám és Éva közösségben voltak az Atyával, és a bűn akkor következett be, amikor megszakították ezt a kapcsolatot egy másik hangra hallgatva (lásd 1. Mózes 2-3).

A cél, amelyet a bűn elmulaszt, a Krisztus Jézusban való mennyei elhívásunk jutalma (Filippi levél 3,14), és hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségébe fogadva Isten gyermekeinek nevezhessünk.1. Johannes 3,1). Ha kilépünk ebből az Istenséggel való közösségből, elvétjük a célt.

Jézus a szívünkben lakozik, hogy „beletelhessünk Isten teljes teljességével” (lásd Efézus levél 3,17-19), és ennek a beteljesítő kapcsolatnak a megszakítása bűn. Amikor bűnt követünk el, lázadunk minden ellen, ami Isten. Szakadást okoz abban a szent kapcsolatban, amelyet Jézus a világ megalapítása előtt velünk kívánt. Ez annak megtagadása, hogy hagyjuk, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennünk, hogy teljesítse az Atya akaratát. Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja (Lk 5,32), vagyis visszatérnek az Istennel való kapcsolathoz és az Ő emberiségre vonatkozó akaratához.

A bűn valami csodálatos, amit Isten szentségében tervezett, és az önző vágyakért másokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy Isten céljától való eltérést az emberiség számára, hogy mindegyiküket belefoglalja az életükbe.

A bűn azt is jelenti, hogy nem a Jézusba vetett hitünket helyezzük szellemi életünk vezetőjének és tekintélyének. A lelki bűnt nem az emberi logika vagy feltételezések határozzák meg, hanem Isten. Ha rövid meghatározást akarunk, akkor azt mondhatnánk, hogy a bűn az az állapot, amikor Krisztussal közösség nélkül vagyunk.

következtetés

A keresztényeknek el kell kerülniük a bűnt, mert a bűn az Istennel való kapcsolatunk szünete, amely eltávolítja minket az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösség harmóniájától.

James Henderson készítette