Rómaiak 10,1-15: Jó hír mindenkinek

437 jó hír mindenkinekPál a Rómaiakhoz írt levélben ezt írja: „Kedves testvéreim, teljes szívemből imádkozom az izraelitákért, és imádkozom értük, hogy üdvözüljenek” (Róma levél). 10,1 új genfi ​​fordítás).

De volt egy probléma: „Mert nem hiányzik belőlük a buzgóság Isten ügyéért; ezt tanúsíthatom. Ami hiányzik belőlük, az a megfelelő tudás. Nem ismerték fel, miről szól Isten igazsága, és saját igazságukon keresztül próbálnak felállni Isten előtt. Ezáltal fellázadnak Isten igazsága ellen, ahelyett, hogy alávetnék magukat annak” (Róm 10,2-3 Új genfi ​​fordítás).

Azok az izraeliták, akikről Pál tudta, hogy saját tetteikkel (a törvény betartásával) igazak akartak lenni Isten előtt.

„Mert Krisztussal elérkezett a vég, amiről a törvény szól: mindenki, aki hisz benne, igaznak lesz nyilvánítva. A megigazuláshoz vezető út ugyanaz a zsidóknak és a pogányoknak” (Róm 10,4 új genfi ​​fordítás). Nem érheted el Isten igazságát önmagad fejlesztésével. Isten igazságot ad neked.

Mindannyian törvények szerint éltünk. Amikor fiú voltam, az anyám törvényei szerint éltem. Az egyik szabálya az udvaron játszott volt, levette a cipőimet, mielőtt beléptem a lakásba. Erősen szennyezett cipőket kellett tisztítani vízzel a tornácon.

Jézus megtisztítja a szennyeződést

Isten nem különbözik. Nem akarja, hogy bűneink szennyeződése elterjedjen az egész házában. A probléma az, hogy nincs módunk megtisztítani magunkat, és nem jöhetünk be, amíg tiszták vagyunk. Isten csak azoknak szól, akik szentek, bűntelenek és tisztaak a lakásában. Senki sem tudja elérni ezt a tisztaságot önmagukban.

Ezért kellett, hogy Jézus jöjjön ki a házából, hogy megtisztítson minket. Csak megtisztíthatott minket. Ha elfoglalja magát a saját szennyeződéséről, akkor tisztítsa meg magát az utolsó napig, nem lesz elég a házba való belépéshez. Ha azonban azt hiszed, hogy Jézus azt mondja, mert már megtisztította magát, beléphet Isten házába, és üljön az asztalára, hogy enni.

Az 5-15 10 versei a következő tényekkel foglalkoznak: Nem lehet megismerni Istent, amíg a bűn megszűnik. Isten ismerete nem tudja eltávolítani a bűnünket.

Ekkor a római levélben 10,5-8 – idézi Pált 5. 30,11Mózes 12: „Ne mondd a szívedben: Ki megy fel a mennybe? – mintha Krisztust akarná lehozni onnan”. Azt mondják, hogy emberi lényként kereshetjük és megtalálhatjuk Istent. De tény, hogy Isten eljön hozzánk és megtalál minket.

Isten örökkévaló Szava Istenhez és emberhez, Isten Fiához, a test és a vér Jézus Krisztusához jött. Nem találtuk meg a mennyben. Ő isteni szabadságában döntött, hogy eljöjjön hozzánk. Jézus megmentett bennünket az embert úgy, hogy elhagytuk a bűn szennyeződését, és megnyitva az utat, hogy eljussunk Isten házába.

Ez felveti a kérdést: Hiszed, mit mond Isten? Gondolod, hogy Jézus megkereste és elmosta a szennyeződését, hogy most beléphessen a házába? Ha nem hiszed el, akkor Isten házán kívül vagy, és nem tudsz belépni.

Pál a római levélben beszél 10,9-13 NGÜ: „Ha tehát a száddal megvallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. Mert igazzá válik valaki, ha szívből hisz; az ember üdvözül, ha szájjal megvallja a "hit". Ezért mondja a Szentírás: „Mindenki, aki benne bízik, megmenekül a pusztulástól” (Ézsaiás 2 Kor.8,16). Nem mindegy, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó: mindenkinek ugyanaz az Ura, és mindenkivel megosztja vagyonát, aki "imában" hívja. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Jóel 3,5).

Ez a valóság: Isten megváltotta teremtményét Jézus Krisztus útján. Megmosta a bűneinket, és az áldozataink segítségével megtisztított minket, segítségünk és kérésünk nélkül. Ha hiszünk Jézusban, és bevalljuk, hogy ő az Úr, már ebben a valóságban élünk.

Példa a rabszolgaságra

Am 1. 1863. január 19-jén Abraham Lincoln elnök aláírta az emancipációs nyilatkozatot. Ez a végrehajtási rendelet kimondta, hogy az Egyesült Államok kormánya ellen lázadó államokban az összes rabszolga most szabad. Ennek a szabadságnak a híre csak 186. június -én jutott el a texasi Galveston rabszolgáihoz5. Két és fél évig ezek a rabszolgák nem tudtak szabadságukról, és csak akkor tapasztalták meg a valóságot, amikor az amerikai hadsereg katonái elmondták nekik.

Jézus a mi Megváltónk

Nem a mi gyónásunk üdvözít minket, de Jézus a mi Megváltónk. Nem kötelezhetjük Istent, hogy bármit is tegyen értünk. Jó cselekedeteink nem tehetnek bűntelenné minket. Nem mindegy, hogy milyen munkáról van szó. Legyen szó egy szabály betartásáról – például egy nap megszenteléséről vagy az alkohol elkerüléséről –, akár a „hiszek” kimondásáról. Pál egyértelműen ezt mondja: „Ismét, Isten kegyelméből üdvözültetek, és ez a hit miatt van. Tehát nem magadnak köszönheti üdvösségét; nem, ez Isten ajándéka” (Efézus levél 2,8 új genfi ​​fordítás). Még a hit is Isten ajándéka!

Isten nem vár el vallomást

Segít megérteni a szerződés és a vallomás közötti különbséget. A szerződés olyan jogi megállapodás, amelyben cseréje zajlik. Minden fél köteles valamit másért kereskedni. Ha van egy szerződésünk Istennel, akkor Jézus iránti elkötelezettségünk megment minket. De nem kötelezhetjük Istent, hogy cselekedjünk a nevünkben. A kegyelem Krisztus, aki isteni szabadságában dönt, hogy eljöjjön hozzánk.

Nyílt tárgyaláson egy személy beismerő vallomással elismeri a tények fennállását. Egy bűnöző azt mondhatja: "Bevallom, hogy elloptam az árut. Elfogadta élete valóságát. Hasonlóképpen, Jézus egyik követője ezt mondja: „Bevallom, hogy üdvözülnöm kell, vagy Jézus megmentett.

A szabadságnak nevezett

Milyen rabszolgákra volt szükség a Texasban az 1865 számára, hogy megvásárolják a szabadságukat. Meg kellett ismerniük és be kellett vallaniuk, hogy már szabadok. A szabadságuk már megalapozott. Lincoln elnök felszabadíthatta őt, és elengedte a rendjét. Istennek joga volt megmenteni minket, és megmentett minket a fia életében. A Texasban szükséges rabszolgáknak meg kellett hallaniuk, hogy szabadon hittek abban, hogy igaz, és ennek megfelelően élnek. A rabszolgáknak szükségük van valakire, aki eljön, és elmondja nekik, hogy szabadok.

Ez Pál üzenete a Róma 10:14-ben, NLT: "Most így van: nem hívhatja segítségül az Urat, ha nem hisz benne. Csak akkor hihetsz benne, ha hallottál róla. Csak akkor lehet hallani felőle, ha van valaki, aki hirdeti a róla szóló üzenetet”.

El tudod képzelni, milyen érzés volt azoknak a rabszolgáknak, akik gyapotot vágtak Texas 40 fokos hőségében azon a júniusi napon, és hallották a szabadságuk jó hírét? Életed legszebb napját élted át! A rómaiaknál 10,15 Pál Ézsaiástól idézi: "Milyen szépek azok lábai, akik jó hírt hoznak" (Ézsaiás 5.2,7).

Mi a szerepünk?

Mi a szerepünk Isten üdvözítő tervében? Mi vagyunk az öröm hírnökei, és visszük a szabadság örömhírét azoknak, akik még nem hallottak szabadságukról. Egyetlen embert sem menthetünk meg. Mi vagyunk az örömhír hírnökei, hirdetői, hozzuk a jó hírt: „Jézus mindent elért, szabadok vagytok”!

Pál tudta, hogy hallották a jó híreket. Nem hittek azoknak a szavaknak, amelyeket Pál hozta. Hiszel a rabszolgaságtól való felszabadulásban és élsz az új szabadságban?

Jonathan Stepp


pdfRómaiak 10,1-15: Jó hír mindenkinek