A bűn nehéz terhe

Gondolkozott már azon azon, vajon hogyan tudta Jézus azt mondani, hogy igája gyengéd és teherhordó, figyelembe véve, hogy mit élt Isten testében született Fiának földi létezése során?

Heródes király, aki megjövendölt Messiásként született, már csecsemő korában is őt kereste. Elrendelte, hogy Betlehemben minden kétéves vagy annál fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. Fiatal korában Jézus, mint bármely más serdülő, minden kísértéssel szembesült. Amikor Jézus bejelentette a templomban, hogy Isten felkente, az emberek a zsinagógában kikergették a városból, és megpróbálták átlökni egy párkányon. Azt mondta, nincs hova lehajtania a fejét. Keserűen sírt szeretett Jeruzsálem hitetlensége láttán, és korának vallási vezetői folyamatosan szidalmazták, megkérdőjelezték és kigúnyolták. Törvénytelen gyermekként, borivóként, bűnösként, sőt démontól megszállott hamis prófétaként is emlegették. Egész életében abban a tudatban élt, hogy egy napon barátai elárulják, a katonák elhagyják, megverik és brutálisan keresztre feszítik. Leginkább azt tudta, hogy az a sorsa, hogy magára vegye az emberek összes szörnyű bűnét, hogy engesztelésül szolgáljon az egész emberiség számára. Mégis mindannak ellenére, amit el kellett viselnie, kijelentette: „Az én igám szelíd, és az én terhem könnyű” (Máté 11,30).

Jézus arra kér bennünket, hogy jöjjünk hozzá, hogy nyugalmat találjunk és megszabaduljunk a bűn terhétől. Jézus mond néhány verset előtte: «Mindent nekem adott az én Atyám; és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Máté 11,27).

Bepillantást nyerünk abba a hatalmas emberi teherbe, amelyet Jézus megígér, hogy megszabadul. Jézus feltárja előttünk az atyai szív igazi arcát, amikor hit által hozzá fordulunk. Arra a bensőséges, tökéletes kapcsolatra hív meg, amely őt csak az Atyával egyesíti, amelyben egyértelműen megállapítható, hogy az Atya szeret minket, és ezzel a szeretettel mindig hűséges marad hozzánk. „De az az örök élet, hogy megismerjenek téged, aki te vagy az egyetlen igaz Isten, és akit elküldtél, Jézus Krisztus” (János 1.7,3Jézus élete során újra és újra kihívást jelentett, hogy ellenálljon Sátán támadásainak. Ezek megjelentek a kísértésben és a megpróbáltatásokban. De hű maradt isteni megbízatásához, hogy megmentse az emberiséget még a kereszten is, amikor az emberiség minden bűnét magára vállalta. Jézus minden bűn terhe alatt, mint Isten és egyúttal haldokló emberként kiáltva fejezte ki emberi elhagyatottságát: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Máté (27,46).

Apja iránti megingathatatlan bizalma jeléül nem sokkal halála előtt így szólt: "Atyám, kezedbe adom lelkemet!" (Lukács 23,46) Megértettük velünk, hogy az Atya soha nem hagyta el őt, még akkor sem, amikor minden ember bűnének terhét viselte.
Jézus azt a hitet ad nekünk, hogy egyesülünk vele halálában, temetésében és új örök életre való feltámadásában. Ezen keresztül valódi lelki békét és szabadságot tapasztalunk meg a szellemi vakság igéjéből, amelyet Ádám ránk hozott ránk.

Jézus kifejezetten kijelentette, hogy milyen célból jött hozzánk: „Én azért jöttem, hogy életet adjak nekik, életet a maga teljességében” (Jn.10,10 új genfi ​​fordítás). A teljes élet azt jelenti, hogy Jézus visszaadta nekünk Isten természetének valódi ismeretét, amely a bűn miatt elválasztott minket tőle. Továbbá Jézus kijelenti, hogy ő „az ő Atyja dicsőségének visszatükröződése, és saját természetének hasonlatossága” (Zsidók levél). 1,3). Isten Fia nemcsak Isten dicsőségét tükrözi, hanem ő maga is Isten, és ezt a dicsőséget sugározza.

Ismerje fel az Atyát, a Fiát a Szentlélekkel való közösségben, és valóban teljes mértékben megtapasztalja azt a szeretettel teli életet, amelyet a világ kezdete óta készen áll neked!

Brad Campbell készítette