Az idők jele

Az evangélium "jó hírt" jelent. Az evangélium évek óta nem volt jó hír számomra, mert életem nagy részében megtanítottak nekem, hogy az elmúlt napokban élünk. Azt hittem, hogy "a világ vége" néhány év múlva eljön, de ha ennek megfelelően cselekszem, megkímélném a nagy nyomorúságot. Ez a fajta világkép addiktív lehet, ezért hajlamos mindent, ami a világon megy, látni az események sajátos értelmezésének szemüvegén keresztül, amely a végidõkben fog bekövetkezni. Manapság ez a gondolkodásmód már nem áll keresztény hitem középpontjában és Istennel való kapcsolatom alapja, amire nagyon hálás vagyok.

Az elmúlt napokban

Pál ezt írta Timóteusnak: „Ezt tudnod kell, hogy rossz idők jönnek az utolsó napokban” (2. Timótheusz 3,1). Miről számolnak be ma a hírek minden nap? Kegyetlen háborúkról és lebombázott városokról látunk képeket. Jelentések arról, hogy a menekültek remény nélkül hagyják el országukat. Szenvedést és félelmet okozó terrortámadások. Természeti katasztrófákat vagy földrengéseket tapasztalunk, amelyek tönkretesznek mindent, amit építettünk. Van-e csúcspont? Hamarosan ránk tör a harmadik világháború?

Amikor Pál az utolsó napokról beszélt, nem a jövőt jósolta meg. Inkább arról beszélt, hogy milyen helyzetben él, és hogyan alakul a környezete. Az utolsó napok – mondta Péter pünkösdkor, amikor Jóel prófétát idézte – már az első században voltak: „Az utolsó napokban lesz, mondja Isten, akkor kiárasztom Lelkemet minden testre; és fiaitok és leányaitok prófétálnak, és ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat látnak » (Apostolok cselekedetei 2,16-17.).

Az utolsó napok Jézus Krisztussal kezdődtek! "Régen Isten sokszor és sokféleképpen szólt őseinkhez a próféták által, de ezekben az utolsó napokban Fia által szólt hozzánk" (Zsidók levél) 1,1-2 Új Élet Biblia).

Az evangélium Jézusról szól, arról, hogy ki ő, mit tett és mi lehetséges emiatt. Amikor Jézus feltámadt a halálból, minden megváltozott – minden ember számára – akár tudta, akár nem. Jézus mindent újjá teremtett: „Mert benne teremtetett minden, ami a mennyben és a földön van, a látható és a láthatatlan, legyen az trónusok vagy uralkodók, hatalmak vagy hatalmasságok; minden rajta keresztül és érte jön létre. És ő mindenek felett áll, és minden benne áll” (Kolossé 1,16-17.).

Háborúk, éhínség és földrengések

A társadalmak évszázadok óta összeomlottak és az erőszak kitört. A háborúk mindig is a társadalmunk részei voltak. A természeti katasztrófák évezredek óta sújtják az emberiséget.

Jézus azt mondta: „Hallni fogtok háborúkról és háborús kiáltásokról; figyelj és ne ijedj meg. Mert meg kell tenni. De ez még nem a vége. Mert egyik nép feltámad a másik ellen, és egyik ország a másik ellen; és éhínségek és földrengések lesznek itt-ott. De mindez a munka kezdete” (Máté 24,7-8.).

Lesz háború, éhínség, katasztrófa és üldöztetés, de ne aggódjon ettől. A világ számos katasztrófát látott azóta, hogy az Utolsó Napok csaknem 2000 évvel ezelőtt kezdődtek, és biztos vagyok benne, hogy még sok más lesz. Isten bármikor véget vethet ennek a világnak a problémáira. Ugyanakkor nagyon várom a következő nagy napot, amikor Jézus visszatér. Egy nap eljön a vége.

Őszintén szólva, hitre és reményre van szükségünk, függetlenül attól, hogy van-e háború vagy sem, annak vége van-e vagy sem. Szükségünk van hitre és lelkesedésre, függetlenül attól, hogy milyen napok rosszak, akármennyi katasztrófa is bekövetkezik. Isten iránti felelősségünk nem változik. Ha megnézi a világ jelenetét, akkor katasztrófákat láthat Afrikában, Ázsiában, Európában, Óceániában és Amerikában. Láthatja a fehér és a betakarításra kész mezőket. Addig van munka, amíg nap van. Mindent meg kell tennie azzal, amit megvan.

Mit tegyünk?

Hol állunk a próféciában? Most abban a időben vagyunk, amikor az egyháznak hirdetnie kell az evangéliumot. Jézus arra szólít fel minket, hogy kitartunk, és türelmesen futtassuk a versenyt a végéig. Pál arról is beszél a végéről, amikor a teremtés megszabadul a tarthatatlanság terheitől, és amikor Isten gyermekeinek szabadságot és jövőbeli dicsőséget kapnak.

„És még mi is, akiknek Isten már megadta lelkét, a jövendő örökség első részét, még mi is bensőnkben nyögünk, mert annak teljes megvalósítása, aminek Isten fiai és leányai vagyunk: várjuk a test is megváltott »(Róm 8,23 NGÜ).

Látjuk e világ problémáit, és türelmesen várunk: „Mert a reménynek üdvözülünk. De a látható remény nem remény; mert hogy reménykedhetsz abban, amit látsz? De amikor abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor türelemmel várjuk” (24-25. v.).

Péter ugyanezt élte át, várta az Úr napját: „De úgy jön el az Úr napja, mint a tolvaj; akkor az egek nagy robajjal elolvadnak; de az elemek megolvadnak a hőtől, és a földet és a rajta lévő műveket többé nem találják meg »(2. Peter 3,10).

Milyen tanácsot ad nekünk? Mit tegyünk, amíg az Úr napjára várunk? Hogyan éljünk Szent és isteni életet kell élnünk. „Ha mindez feloldódik, hogyan kell ott állnod szent járásban és jámbor létben, akik várod Isten napjának eljövetelét, és sietsz elébe” (11-12. vers).

Ez a te felelősséged minden nap. Szent életre vagytok elhívva. Jézus nem jósolta meg, hogy mikor jön el a világvége, mert nem tudta, és mi sem: „De senki sem tud a napról és az óráról, még az angyalok sem a mennyben, még a Fiú sem, hanem csak az Atya » (Máté 24,36).

Lelki élet

Izrael földjén a régi szövetségben Isten megígérte, hogy különleges szövetség útján áldja meg, ha a nemzet engedelmeskedik neki. Megakadályozná a természeti katasztrófákat, amelyek általában mind a rosszat, mind az igazságot sújtják. Ezt a garanciát nem adta más nemzeteknek. A modern nemzetek nem fogadhatják el azokat az áldásokat, amelyeket Isten adott Izraelnek egy különleges, már elavult szövetségben, ígéretként.
Ebben a bukott világban Isten megengedi a természeti katasztrófákat, bűneket és gonoszságokat. Ez is lehetővé teszi a nap sütését, és az eső esik a rosszra és a jóra is. Amint Jób és Jézus példái megmutatják nekünk, ő is hagyja, hogy a gonosz az igazakra essen. Isten néha beavatkozik a fizikai ügyekbe, hogy segítsen nekünk. De az új szövetség nem garantálja, hogy mikor, hogyan és hol fogja megtenni. Az új szövetség arra hív fel minket, hogy higgyünk a körülmények ellenére. Felhív bennünket, hogy hűek legyenek az üldöztetés és türelem ellenére, annak ellenére, hogy Jézus hozza a jobb világ iránti vágyakozását.

Az új szövetség, a jobb szövetség, szellemi életet kínál, és nem garantálja a fizikai áldást. Hit által a spirituálisra, nem pedig a fizikaira kell összpontosítanunk.

Itt van egy másik gondolat, amely hasznos perspektívába helyezheti a próféciát. A prófécia fő célja nem a dátumokra való összpontosítás, de a legfontosabb feladat az, hogy Jézust rámutasson, hogy megismerjük őt. Jézus a legnagyobb áldás, amelyet élete során megkaphat. Miután elérte ezt a célt, ne összpontosítson már az ő felé vezető útra, hanem a csodálatos életre Jézussal együtt az Atyával és a Szentlélekkel való közösségben.

Joseph Tkach