A kegyelem elviseli-e a bűnt?

A kegyelemben való élet azt jelenti, hogy elutasítjuk a bűnt, nem toleráljuk vagy elfogadjuk azt. Isten a bűn ellen van - utálja. Megtagadta, hogy bűnös állapotunkban hagyjon minket, és fiát küldte, hogy engedje szabadon bennünket tőle és annak hatásaitól.

Amikor Jézus beszélt egy nővel, aki házasságtörést követett el, azt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged” – válaszolta Jézus. Mehetsz, de többé ne vétkezz!" (Johannes 8,11 Remény mindenkinek). Jézus bizonyságtétele megmutatja a bűn megvetését, és olyan kegyelmet közvetít, amely szembesíti a bűnt a megváltó szeretettel. Tragikus hiba lenne, ha Jézus hajlandóságát, hogy a mi Megváltónk legyen, a bűn iránti toleranciaként tekintenénk. Isten Fia éppen azért lett közülünk, mert teljesen tűrhetetlen volt a bűn megtévesztő és pusztító erejével szemben. Ahelyett, hogy elfogadta volna bűneinket, magára vette és Isten ítéletének vetette alá őket. Önfeláldozása, a büntetés, a halál által, amit a bűn ránk hoz, megszűnt.

Amikor körülnézünk a bukott világon, amelyben élünk, és amikor a saját életünkre nézzünk, nyilvánvaló, hogy Isten megengedi a bűnt. A Biblia azonban egyértelmûen kimondja, hogy Isten utálja a bûnt. Miért? A nekünk okozott kár miatt. A bűn fáj nekünk - fáj Istennel és másokkal való kapcsolatunkat; megakadályozza, hogy az igazságban és teljességében éljünk azzal, aki vagyunk, szeretteink. A Jézusban és Jézuson keresztül eltávolított bűnünkkel való foglalkozás során Isten nem szabadítja meg azonnal minket a bűn rabszolgaságának következményeitől. De ez nem azt jelenti, hogy kegyelme megengedi számunkra a bűn folytatását. Isten kegyelme nem a bűn passzív toleranciája.

Keresztényekként kegyelemben élünk – megszabadulva a Jézus áldozatáért járó bűn végső büntetésétől. Krisztus munkásaiként olyan módon tanítjuk és magasztaljuk a kegyelmet, amely reményt ad az embereknek, és világos képet ad Istenről, mint szerető, megbocsátó Atyáról. Ez az üzenet azonban figyelmeztetéssel is jár – emlékezz Pál apostol kérdésére: „Isten végtelenül gazdag jósága, türelme és hűsége ilyen keveset ér neked? Nem látod, hogy pontosan ez a jóság akar téged megtérésre indítani? (Rómaiak 2,4 Remény mindenkinek). Azt is mondta: „Mit mondjunk erre? Kitartunk-e a bűnben, hogy a kegyelem bővelkedjen? Távol legyen! Meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetünk még benne?" (Rómaiak 6,1-2.).

Isten szeretetének igazsága soha nem ösztönözhet bennünket arra, hogy bűneinkben akarjunk maradni. A kegyelem Isten gondoskodása Jézusban, nem csak azért, hogy megszabadítson minket a bűn bűnösségétől és szégyenétől, hanem annak torzító, rabszolgasorba tartó erejétől is. Ahogy Jézus mondta: „Aki bűnt követ el, az a bűn szolgája” (Jn 8,34). Pál figyelmeztetett: „Nem tudod? Akiket szolgáivá tesztek, hogy engedelmeskedjenek neki, az ő szolgái vagytok, és engedelmeskedtek neki – akár mint a bűn szolgái mindhalálig, vagy mint az engedelmesség szolgái az igazságnak” (Róm. 6,16). A bűn komoly üzlet, mert a gonosz befolyásának tesz bennünket.

A bűnnek és következményeinek ez a megértése nem vezet arra, hogy elítélő szavakat halmozunk el az emberekre. Ehelyett, amint Pál megjegyezte, szavaink az, hogy „mindenkihez kedvesen beszéljünk; minden, amit mond, legyen jó és segítőkész. Tegyen meg mindent, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő szavakat »(Kolossé 4,6 Remény mindenkinek). Szavainknak reményt kell közvetíteniük, és Istennek Krisztusban megbocsátott bűneiről és minden gonosz feletti győzelméről kell szólniuk. Csak az egyik, anélkül, hogy a másikról beszélnénk, a kegyelem üzenetének eltorzítása. Ahogy Pál megjegyzi, Isten kegyelme soha nem hagy minket a gonosz rabságában: „De hála Istennek, mivel a bűn rabszolgái voltatok, most szívetekből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyre átadtak” (Róma levél). 6,17).

Ahogy egyre jobban megértjük Isten kegyelmének igazságát, egyre inkább megértjük, miért hagyja el Isten a bűnt. Ez károsítja és bántja alkotását. Megsemmisíti a másokkal fennálló helyes kapcsolatokat, és rágalmazza Isten karakterét Isten iránti hazugságokkal, amelyek aláássa őt, és az Istennel való bizalmi kapcsolatot. Mit csinálunk, amikor egy szerettemet bűnt látunk? Nem ítéljük meg őt, de utáljuk a bűnös viselkedést, amely árt neki és talán másoknak is. Reméljük és imádkozunk, hogy szeretettünk Jézus megszabaduljon bűneitől az életével, amelyet áldozatul érte.

Stephen megkövezése

Pál erőteljes példája annak, hogy Isten szeretete mit tesz az ember életében. Pál megtérése előtt súlyosan üldözte a keresztényeket. Ott állt, amikor István mártírhalált halt (Apostolok Cselekedetei 7,54-60). A Biblia így írja le hozzáállását: „Saul azonban örömét lelte a halálában” (Apostolok Cselekedetei 8,1). Mivel tudatában volt annak a hatalmas kegyelemnek, amelyet múltja szörnyű bűneiért kapott, a kegyelem továbbra is Pál életének fő témája maradt. Beteljesítette elhívását, hogy szolgálja Jézust: „De nem tartom említésre méltónak az életemet, ha csak befejezem pályámat, és teljesítem azt a hivatalt, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel.) 20,24).
Pál írásaiban a kegyelem és az igazság összefonódását találjuk abban, amit a Szentlélek ihletése alapján tanított. Azt is látjuk, hogy Isten radikálisan átalakította Pált egy rosszindulatú jogászból, aki üldözi a keresztényeket, Jézus alázatos szolgájává. Tudta saját bűnét és Isten irgalmasságát, amikor gyermekének elfogadta. Pál megragadta Isten kegyelmét, és egész életét a prédikációra szentelte, költségétől függetlenül.

Pál példáját követve az emberekkel folytatott beszélgetéseinknek Isten csodálatos kegyelmén kell alapulniuk minden bűnösért. Szavaink tanúskodjanak arról, hogy a bűntől független életet élünk Isten határozott tanítása szerint. «Aki Istentől született, nem vétkezik; mert Isten fiai benne maradnak, és nem vétkezhetnek; mert Istentől születtek »(1. Johannes 3,9).

Ha olyan emberekkel találkozol, akik ahelyett, hogy elítélnél, bánj velük szelíden: „Az Úr szolgája ne legyen vitatkozó, hanem mindenkivel kedves, járatos a tanításban, aki elviseli a gonoszt, az tud és fedd meg makacsul a szelídséggel. Talán Isten segít nekik megtérni, megismerni az igazságot »(2. Tim. 2,24-25.).

Pálhoz hasonlóan embertársainak valódi találkozásra van szükségük Jézussal. Olyan találkozást szolgálhat, amelyben viselkedése megfelel Jézus Krisztus természetének.

Joseph Tkach