Hasonlítsa össze, értékelje és ítélje meg

Olyan világban élünk, amely elsősorban a mottója szerint él: "Jók vagyunk, és a többiek is rosszok". Minden nap halljuk, hogy csoportok politikai, vallási, faji vagy társadalmi-gazdasági okokból más emberek ellen kiabálnak. Úgy tűnik, hogy a közösségi média ezt még rosszabbá teszi. Véleményeink több ezernél elérhetők lehetnek, mint amennyire szeretnénk, mielőtt lehetősége nyílik a szavak átgondolására és megválaszolására. A különböző csoportok még soha nem voltak képesek egymáshoz ilyen gyorsan és hangosan kiabálni.

Jézus így meséli el a farizeus és a vámszedő történetét, akik a templomban imádkoznak: „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő” (Lk 18,10). Ez a klasszikus példázat a „mi és a többiek”-ről. A farizeus büszkén kijelenti: „Hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rablók, hamis emberek, házasságtörők, sőt, mint ez a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és mindenből tizedet adok. A vámszedő azonban távol állt, és nem akarta az égre emelni a tekintetét, hanem megütötte a mellét, és így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! (Lukács 18,11-13.).

Itt Jézus leírja korának felülmúlhatatlan „mi a többiek ellen” forgatókönyvét. A farizeus művelt, tiszta és jámbor, és azt teszi, ami helyes a szemében. Úgy tűnik, ő az a „mi” típus, akit szívesen meghívnánk bulikra és ünnepségekre, és aki arról álmodik, hogy feleségül veszi a lányát. A vámszedő viszont a „többiek” közé tartozik, saját népétől szedte be az adót Róma megszálló hatalmáért, és gyűlölte. Jézus azonban a következő mondattal fejezi be történetét: „Mondom nektek: ez a vámszedő igazoltan ment le a házába, nem az. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lk 18,14). Az eredmény sokkolta hallgatóságát. Hogyan lehet ez a személy, a nyilvánvaló bűnös itt, a megigazult? Jézus szereti feltárni azt, ami a mélyben zajlik. Jézussal nincs „mi és a többiek” összehasonlítása. A farizeus éppúgy bűnös, mint vámszedő. A bűnei kevésbé nyilvánvalóak, és mivel mások nem látják őket, könnyű ujjal mutogatni „a másikra”.

Míg a farizeus ebben a történetben nem hajlandó beismerni önigazságát, bűnösségét és gőgjét, a vámszedő ráébred bűnösségére. De tény, hogy mindannyian kudarcot vallottunk, és mindannyiunknak ugyanarra a gyógyítóra van szüksége. „De én az Isten előtti megigazulásról beszélek, amely a Jézus Krisztusba vetett hit által jut el mindazokhoz, akik hisznek. Mert nincs itt semmi különbség: mindannyian bűnösök, és hiányzik nekik az a dicsőség, amelyet Isten előtt megilletnek, és érdemtelenül igazulnak meg kegyelméből a megváltás által, amely Krisztus Jézuson keresztül valósult meg” (Róm. 3,22-24.).

A gyógyulás és a megszentelődés Jézus Krisztusba vetett hit által jön mindazokhoz, akik hisznek, vagyis egyetértenek Jézussal ebben a kérdésben, és ezáltal megengedik neki, hogy benne éljen. Nem a "mi vagyunk a többiekkel szemben", hanem mindannyiunkról szól. Nem a mi feladatunk megítélni más embereket. Elég megérteni, hogy mindannyiunknak szüksége van az üdvösségre. Mindannyian részesülünk Isten irgalmában. Mindannyiunknak ugyanaz a megváltója. Amikor arra kérjük Istent, hogy segítsen másokat úgy látni, ahogy Ő látja őket, gyorsan megértjük, hogy Jézusban nem vagyunk mi és mások, csak mi vagyunk. A Szentlélek lehetővé teszi számunkra, hogy ezt megértsük.

Greg Williams-tól