Az üdvösség bizonyossága

Pál újra és újra azt állítja a rómaiaknál, hogy Krisztusnak köszönhetjük, hogy Isten igazoltnak tekint minket. Bár néha vétkezünk, ezeket a bűnöket a Krisztussal együtt keresztre feszített régi énbe vesszük. Bűneink nem számítanak bele abba, ami Krisztusban vagyunk. Kötelességünk küzdeni a bűn ellen, hogy ne üdvözüljünk, hanem azért, mert már Isten gyermekei vagyunk. A 8. fejezet utolsó részében Pál figyelmét a dicsőséges jövőnkre fordítja.

Az egész világegyetem Jézus által megváltott

A keresztény élet nem mindig könnyű. A bűn elleni küzdelem kimerítő. A folyamatos üldöztetés kihívást jelent kereszténynek lenni. Megbirkózni a mindennapokkal egy bukott világban, a gátlástalan emberekkel, megnehezíti az életünket. Pál mégis azt mondja: „Meg vagyok győződve arról, hogy a szenvedésnek ez az ideje nem tesz súlyt a bennünk megnyilvánuló dicsőséggel” (Róm. 8,18).

Ahogy Jézus várakozással tekintett a jövője elé, amikor emberként élt ezen a földön, úgy mi is olyan csodálatos jövőt várunk, hogy jelen megpróbáltatásaink jelentéktelennek tűnnek.

Nem csak mi profitálunk belőle. Pál azt mondja, hogy Isten tervének kozmikus hatóköre van, ami bennünk kidolgozás alatt áll: „Mert a teremtmény nyugtalan várakozása várja, hogy Isten fiai megjelenjenek” (19. v.).

A teremtés nemcsak dicsőségben akar látni minket, hanem maga a teremtés is meg lesz áldva változással, amikor Isten terve beteljesedik, ahogy Pál a következő versekben mondja: „A teremtés a mulandóságnak van alávetve – akarata nélkül, hanem azon keresztül, aki alávetette őket – de a reménynek; mert a teremtés is felszabadul a mulandóság rabságából, Isten fiainak dicsőséges szabadságába” (20-21. vers).

A teremtés most hanyatlóban van, de nem ennek kellene lennie. A feltámadáskor, ha megkapjuk azt a dicsőséget, amely jogosan Isten fiait illeti meg, a világegyetem is megszabadul a rabságból. Az egész univerzum megváltott Jézus Krisztus munkája által: „Mert tetszett Istennek, hogy minden bőség benne lakozzon, és általa mindent megbékítsen vele, legyen az a földön vagy a mennyben, békét teremtve az ő vére által a földön. kereszt »(Kolossé 1,19-20.).

Beteg várakozás

Bár az árat már kifizették, még nem látunk mindent úgy, ahogy Isten befejezi. „Mert tudjuk, hogy mind a mai napig minden teremtmény nyög és vajúdik” (22. v.).

A teremtés úgy szenved, mintha szülési fájdalmai lennének, hiszen ez alkotja az anyaméhet, amelyben születünk: „Nemcsak ő, hanem mi is, akiknek a Lélek az első zsengéje, sóhajtozunk magunkban és sóvárogunk utána Fiúság, megváltás testünké” (23. vers).
Még akkor is, ha a Szentlelket az üdvösség zálogaként kaptuk, mi is harcolunk, mert az üdvösségünk még nem teljes. Küzdünk a bűnnel, küzdünk fizikai korlátokkal, fájdalommal és szenvedéssel - még akkor is, ha élvezzük, amit Krisztus tett értünk és folytat velünk.

Az üdvösség azt jelenti, hogy testünk többé nem lesz alávetve a romlandóságnak, hanem újjá formálódik és dicsőséggé változik: "Mert ennek a romlandónak fel kell öltenie a romolhatatlanságot, és ennek a halandónak kell felöltöznie halhatatlanságra" (1. Korinthus 15,53).

A fizikai világ nem szemét, amelyet el kell dobni – Isten jóvá tette, és újra meg fogja újítani. Nem tudjuk, hogyan támadnak fel a testek, és nem ismerjük a megújult univerzum fizikáját sem, de bízhatunk a Teremtőben, hogy befejezi munkáját. Még mindig nem látunk tökéletes teremtést sem az univerzumban, sem a földön, sem a testünkben, de bízunk benne, hogy minden átalakul. Ahogy Pál mondta: „Mert a reményben üdvözülünk. De a látható remény nem remény; mert hogy reménykedhetsz abban, amit látsz? De ha abban reménykedünk, amit nem látunk, akkor türelemmel várjuk” (24-25. v.).

Türelmesen és mohón várjuk testünk feltámadását. Már megváltottak vagyunk, de még nem váltunk meg végre. Már megszabadultunk a kárhoztatástól, de nem teljesen a bűntől. Már a királyságban vagyunk, de még nincs a maga teljességében. Az eljövendő kor aspektusaival élünk, miközben még mindig ennek a kornak a vonatkozásaival küzdünk. „Ugyanígy a szellem is segít a gyengeségeinken. Mert nem tudjuk, mit imádkozzunk, ahogy kellene, de maga a Lélek lép be értünk kimondhatatlan sóhajokkal” (26. v.).

Isten ismeri korlátainkat és frusztrációinkat. Tudja, hogy a testünk gyenge. Még ha a szellemünk hajlandó is, Isten szelleme közbelép értünk, még olyan szükségletek esetén is, amelyeket nem lehet szavakba önteni. Isten Lelke nem távolítja el gyengeségünket, hanem megsegít gyengeségünkben. Áthidalja a szakadékot a régi és az új között, a között, amit látunk, és amit elmagyarázott nekünk. Például vétkezünk, ha jót akarunk tenni (Róm 7,14-25). Bűnt látunk az életünkben, Isten igaznak nyilvánít minket, mert Isten látja a végeredményt, még akkor is, ha a Jézusban való élet folyamata még csak most kezdődött el.

Annak ellenére, hogy nincs ellentmondás aközött, amit látunk, és amiről azt gondoljuk, hogy lennünk kellene, bízhatunk a Szentlélekben, hogy megteszi azt, amire nem vagyunk képesek. Isten átvezet bennünket: „De aki a szívet vizsgálja, tudja, mire irányul a lélek értelme; mert beavatkozik a szentekért, ahogy Isten akarja” (27. vers). A Szentlélek mellettünk van, és segít, hogy magabiztosak legyünk. Megpróbálásaink, gyengeségeink és bűneink ellenére: „Tudjuk, hogy minden a javukra van azoknak, akik szeretik Istent, akiket az ő tanácsa szerint hívott el” (28. v.).

Isten nem teremt mindent, megengedi, és az ő rendelete szerint dolgozik velük. Terve van velünk, és biztosak lehetünk benne, hogy be fogja fejezni bennünk a munkáját. "Biztos vagyok benne, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, az be is fejezi Krisztus Jézus napjáig." (Filippi levél) 1,6).

Elhívott tehát minket az evangélium által, megigazított minket Fia által, és egyesített vele az ő dicsőségében: „Akiket kiválasztott, azt is eleve elrendelte, hogy olyanok legyenek, mint az ő Fia képmása, hogy ő legyen az elsőszülött közöttük. sok testvér. De akiket előre elhatározott, azokat el is hívta; de akiket elhívott, azokat meg is igazította; de akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette” (29-30. vers).

A választás és az eleve elrendelés értelméről heves vita folyik. Pál itt nem ezekre a kifejezésekre összpontosít, hanem az üdvösségre és az örök életre való kiválasztásról beszél. Itt, amint az evangélium hirdetésének csúcspontjához közeledik, meg akarja nyugtatni az olvasókat, hogy nem kell aggódniuk üdvösségük miatt. Ha elfogadják, az övék is lesz. A retorikai tisztázás kedvéért Pál még arról is beszél, hogy Isten már a múlt idő használatával dicsőíti őket. Olyan jó, mint történt. Még ha küzdünk is ebben az életben, számíthatunk a megdicsőülésre a következőben.

Több, mint pusztító

„Mit akarunk most ezzel kapcsolatban mondani? Ha Isten mellettünk van, ki lehet ellenünk? Aki a saját fiát sem kímélte, hanem mindannyiunkért feladta – hogy ne adjon nekünk mindent vele együtt?" (31-32. vers).

Mivel Isten odáig ment, hogy a Fiát adta értünk, amikor még bűnösök voltunk, biztosak lehetünk benne, hogy mindent megad nekünk, amire szükségünk van, hogy ez megtörténjen. Biztosak lehetünk benne, hogy nem fog ránk haragudni, és nem veszi el az ajándékát. „Ki fogja vádolni Isten választottait? Isten itt van, aki megigazít” (33. v.). Senki sem vádolhat minket az Ítélet napján, mert Isten ártatlannak nyilvánított minket. Senki sem ítélhet el minket, mert Krisztus, a mi Megváltónk kiáll értünk: „Ki fog elítélni? Itt van Krisztus Jézus, aki meghalt, és még ennél is több, aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk” (34. vers). Nemcsak bűneinkért van áldozatunk, hanem élő Megváltónk is, aki mindig velünk van a dicsőség felé vezető utunkon.

Pál szónoki készségét mutatja a fejezet megindító csúcspontja: „Ki akar minket elválasztani Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, félelem, üldözés, éhség, meztelenség, veszély vagy kard? Amint meg van írva: Érted ölnek minket egész nap; tisztelnek minket, mint a vágójuhokat »(35-36. vers). Elválasztanak minket a körülmények Istentől? Ha megölnek minket a hitért, elvesztettük a csatát? Pál semmi esetre sem mondja: "De mindebben messze győzünk azáltal, aki szeretett minket" (37. v.).

Nem vagyunk vesztesek sem a fájdalomban, sem a szenvedésben - jobbak vagyunk, mint a győztesek, mert megosztjuk Jézus Krisztus győzelmét. Győzelmi díjunk - örökségünk - Isten örök dicsősége! Ez az ár végtelenül meghaladja a költségeket.
„Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem hatalmak, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem jövendőbeliek, sem magas, sem mély, sem semmi más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” 38-39. vers).

Semmi sem akadályozhatja Istent abban a tervben, amelyet neked szán. Teljesen semmi nem választhat el az ő szerelmétől! Teljesen semmi nem választhat el az ő szerelmétől! Bízhat az üdvösségben, a csodálatos jövőben az Istennel való közösségben, amelyet neked adott Jézus Krisztus által!

Michael Morrison