Döntések a mindennapi életben

Hány döntést hoz egy nap alatt? Száz vagy ezer? Az ébredéstől kezdve a viselésig, a reggelizésig, a vásárlásig, a lemondásig. Mennyi időt töltesz Istennel és a körülötted élőkkel. Egyes döntések egyszerűek és nem igényelnek gondolkodást, míg mások gondos figyelmet igényelnek. Más döntéseket úgy hozunk, hogy nem választunk - elhalasztjuk őket, amíg azok már nem szükségesek, vagy el kell oltanunk, mint a tüzet.

Ugyanez vonatkozik a gondolatainkra is. Kiválaszthatjuk, hová megy az elménk, mire gondoljon és mire gondoljon. Sokkal nehezebb döntéseket hozni arról, hogy mire gondoljon, annál, hogy eldöntsük, mit együnk vagy mit vegyek fel. Néha az elmém megy oda, ahova nem akarom, nyilvánvalóan magától. Akkor nehezen tudom visszafogni ezeket a gondolatokat, és más irányba terelni őket. Feltételezem, hogy mindannyian szenvedünk a mentális fegyelem hiányától a 24 órás információk túlterhelésében a kívánt azonnali kielégüléssel. Lassan hozzászoktunk a rövidebb figyelemig, amíg nem tudunk elolvasni valamit, ha az több, mint egy bekezdés vagy negyven karakter.

Pál így írja le saját tapasztalatát: „Élek, de most nem én, hanem Krisztus él bennem. Mert amit most testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata levél) 2,20). A keresztre feszített élet napi, óránkénti, sőt pillanatnyi döntésről szól, hogy gyakorlataival megöli a régi ént, és megteremti az új életet Krisztusban, amely tudásban megújul Teremtőjének képére. „De most te is tedd félre mindezt: harag, düh, rosszindulat, istenkáromlás, szégyenletes szavak a szádból; ne hazudjatok egymásnak; mert levetkőztetted a régi embert az ő műveivel, és felöltöztetted az új embert, aki újul meg tudásra annak képmására, aki teremtette őt.” (Kolossé 3,8-10.).

Az öreg ember, a régi én lecsukása (mindegyünknek van ilyenje) munkát igényel. Ez egy igazi csata, és a hét minden napján, órában zajlik. Hogyan csináljuk? Azáltal, hogy Jézusra fordítjuk az elménket. "Ha most feltámadtatok Krisztussal, keressétek azt, ami fent van, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülve." (Kolossé 3,1).

Ahogy most olvastam egy áhítatban, nem lenne rá szükségünk, ha könnyű lenne. Lehet, hogy ez a legnehezebb dolog, amit valaha csináltunk. Ha nem tesszük magunkat teljesen elérhetővé Jézusnak, nem bízunk Isten és a Szentlélek segítségében és erejében, és nem támaszkodunk rá, akkor semmi sem fog segíteni nekünk. "Így vele együtt vagyunk eltemetve a keresztség által a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járhassunk." (Róma levél) 6,4).

Krisztussal már keresztre feszítettek minket, de Pálhoz hasonlóan mindennap meghalunk, hogy Krisztussal együtt élhessük a feltámadt életet. Ez a legjobb döntés életünkben.

írta Tamy Tkach