Szakma és hívás

643 szakma és hívásEz egy gyönyörű nap volt. A Galileai-tengernél Jézus prédikált a hallgató embereknek. Annyi ember volt, hogy Simon Péter hajóját kérte, hogy menjen ki egy kicsit a tóra. Így az emberek jobban hallhatták Jézust.

Simon tapasztalt szakember volt, és nagyon jól ismerte a tó kényelmi és buktatóit. Amikor Jézus befejezte a beszédet, azt mondta Simonnak, hogy vetesse hálókat a mély vízbe. Szakmai tapasztalatának köszönhetően Simon tudta, hogy a hal ebben a napszakban visszahúzódik a tó mélyébe, és hogy nem fog el semmit. Ráadásul egész éjjel horgászott és nem fogott semmit. De engedelmeskedett Jézus szavának, és hitben tette, amit mondott neki.

Kidobták a hálókat, és akkora mennyiségű halat fogtak, hogy a hálók szakadni kezdtek. Most társaikat hívták segítségül. Együtt sikerült elosztaniuk a halakat a hajók között. És egyik csónaknak sem kellett elsüllyednie a hal súlya alatt.

Mindannyian megrémültek ennek a közös fogásnak a csodájától. Simon Jézus lába elé borult, és így szólt: „Uram, menj el tőlem! Bűnös ember vagyok” (Lukács 5,8).
Jézus így válaszolt: „Ne félj! Mostantól fogod az embereket” (Lukács 5,10). Jézus arra akar minket bátorítani, hogy tegyük meg vele azt, amit magunktól nem tudunk megtenni, mert tökéletlenek vagyunk.

Ha hiszünk Jézus szavaiban, és megtesszük, amit ő mond nekünk, általa találjuk meg a bűnből való üdvösséget. De megbocsátása és a vele való új élet ajándéka révén nagykövetekként vagyunk hivatottak eljárni. Jézus arra hívott minket, hogy mindenhová vigyük az Isten országának örömhírét. Az emberek üdvösségét akkor jelentjük be, ha hiszünk Jézusban és az ő szavában.

Nem számít, hogy kik vagyunk, mert fel van szerelve tehetségünkkel és képességeinkkel Jézus megbízásának teljesítésére. Mint azok, akiket Jézus meggyógyított, ez a mi elhívásunk része, hogy "elkapjuk" az embereket.
Mivel Jézus mindig velünk van, válaszolunk arra a felhívására, hogy munkatársai legyünk. Jézus szeretetében

Toni Püntener