Isten kapcsolata népével a zsoltárokban

381 zsoltárok isten kapcsolatMíg van néhány zsoltár, amely az Isten népének történetével foglalkozik, a legtöbb zsoltár az egyén és az Isten kapcsolatát írja le. Feltételezhető, hogy a zsoltár csak a szerzőre vonatkozott, és nem feltétlenül tartalmazott ígéretet másoknak. A zsoltárok azonban az ókori Izrael himnuszkönyvébe kerültek, és arra hívtak fel minket, hogy részt vegyünk az ezekben a dalokban leírt kapcsolatokban. Azt mutatják, hogy Isten nemcsak az egész néphez, hanem a benne lévő egyénekkel is kapcsolatot keresett. Mindenki részt vehet.

A megértés helyett a megértés

A kapcsolat azonban nem mindig volt olyan harmonikus, mint szerettük volna. A zsoltárok leggyakoribb formája a siralom volt – a zsoltárok közel egyharmada Istenhez szólt valamilyen siralommal. Az énekesek leírtak egy problémát, és Istent kérték, hogy oldja meg. A zsoltár gyakran túlzó és érzelmes volt. 1. zsoltár3,2A -3 egy példa erre: „Uram, meddig felejtesz el teljesen?” Meddig rejted el előlem az arcodat? Meddig aggódjak a lelkemben és meddig aggódjak a szívemben minden nap? Meddig fog még fölém emelkedni az ellenségem?”

A dallamokat gyakran zsoltárként énekelték. Még azokat is felkérték, akik személyesen nem érintettek, csatlakozzanak a siránkozáshoz. Talán azért, hogy emlékeztessem őket arra, hogy Isten népében voltak olyanok, akiknek nagyon rosszul mentek. Várták Isten beavatkozását, de nem tudták, mikor fog megtörténni. Ez a mai Istennel való kapcsolatunkat is leírja. Bár Isten aktívan beavatkozott Jézus Krisztuson keresztül, hogy legyőzze legrosszabb ellenségeinket (bűn és halál), nem mindig foglalkozik fizikai problémáinkkal olyan gyorsan, ahogyan szeretnénk. A siralmak arra emlékeztetnek, hogy a bajok sokáig tarthatnak. Ezért továbbra is Istenre tekintünk, és reméljük, hogy Ő megoldja a problémát.

Vannak még olyan zsoltárok is, amelyek vádolják Istent az alvásról:
„Ébredj fel, ébredj fel, hogy megigazíts és vezessem ügyemet, Istenem és Uram! Uram, Istenem, adj vissza engem a te igazságod szerinti igazságossághoz, hogy ne örvendezzenek rajtam. Ne hagyd, hogy azt mondják a szívükben: Ott, ott! Ezt akartuk. Ne mondják: Felfaltuk őt (Zsolt 35,23-25.).

Az énekesek nem igazán képzelték, hogy Isten elaludt a pad mögött. A szavak nem a valóság tényszerű megjelenítését jelentik. Inkább a személyes érzelmi állapotot írják le – jelen esetben ez a frusztráció. A nemzeti énekeskönyv felkérte az embereket, hogy tanulják meg ezt a dalt, hogy kifejezzék érzéseik mélységét. Még ha abban a pillanatban nem is álltak szemben a zsoltárban leírt ellenségekkel, eljöhet a nap, amikor igen. Ezért ebben az énekben Isten megtorlásáért könyörög: "Szégyelljék magukat és szégyelljék magukat, mindazok, akik örülnek az én szerencsétlenségemnek, szégyenbe és szégyenbe öltözzenek, akik dicsekednek velem (26. v.)".

Egyes esetekben a szavak „túlmutatnak a hétköznapokon” – messze túlmutatnak azon, amit a templomban hallani várnánk: „Sötétüljön el a szemük a látástól, és folyton remegjen a csípőjük”. Töröld ki őket az élet könyvéből, hogy ne legyenek beírva az igazak közé” (Zsolt 69,24.29). Boldog annak, aki elveszi kisgyermekeit és darabokra töri őket a sziklán! (13. zsoltár7,9)

Az énekesek ezt szó szerint gondolták? Talán néhányan igen. De van egy megvilágosítóbb magyarázat: a szélsőséges nyelvezetet hiperbolaként kell értenünk – olyan érzelmi túlzásokként, amelyeken keresztül a zsoltáríró... tudatni akarja Istennel, milyen erősek az érzései egy adott helyzetben” (William Klein, Craig Blomberg és Robert Hubbard, Bevezetés a bibliaértelmezésbe, 285. o.).

A zsoltárok tele vannak érzelmi nyelvvel. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy képesek legyünk kifejezni legmélyebb érzéseinket Istennel való kapcsolatainkban és a problémáinkat a kezünkben.

Köszi zsoltárok

Egyes siralmak a dicséret és a hálaadás ígéreteivel végződnek: „Hálát adok az Úrnak igazságáért, és dicsérem a Magasságos Úr nevét” (Zsolt. 7,18).

Ez úgy nézhet ki, mintha a szerző felajánlná Istent egy barterre: Ha segítesz, akkor dicsérni foglak. De valójában a személy már dicséri Istent. A segítségnyújtás iránti kérelem az a feltételezett elismerés, hogy Isten teljesítheti a kérést. Az emberek már várják a beavatkozást a szükségletek idején, és remélik, hogy képesek lesznek összegyűjteni a szolgáltatásokat az elkövetkező ünnepnapokon annak érdekében, hogy köszönetet és dicséretet kapjanak. Még a dallamok is jól ismerik őket. Még a nagy bántalmak szenvedőinek is meg kell tanulniuk a hálát és a dicséretet, mert az életben idő lesz, mivel ezek a dalok is kifejezik érzéseiket. Arra ösztönöz bennünket, hogy dicsérjünk Istent, még akkor is, ha személyesen fáj minket, mert közösségünk más tagjai örömöt tölthetnek be. Az Istennel való kapcsolatunk nem csak magunkról szól, hanem az Isten népének tagjairól. Ha egy személy boldog, mindannyian boldogok vagyunk; ha valaki szenved, mindannyian szenvedünk vele. A bánat és az öröm zsoltárai ugyanolyan fontosak számunkra. Még ha sok áldást is élvezünk, panaszkodunk arra, hogy sok keresztényt üldöznek üldözésükért. És ők is énekelnek örömmel, biztosak abban, hogy a jövőben jobb napokat fognak látni.

A 18. zsoltár a hálaadás példája Isten vészhelyzetből való megmentéséért. A zsoltár első verse kifejti, hogy Dávid ennek a zsoltárnak a szavait énekelte „amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének kezéből”: Az áldott Urat kiáltom, és megszabadulok ellenségeimtől. A halál kötelékei vettek körül, és a pusztulás áradata megrémített. A halál kötelékei vettek körül, és a halál kötelei hatalmába kerítettek. Amikor féltem, segítségül hívtam az Urat... A föld remegett és remegett, a hegyek alapjai is megmozdultak és remegtek... Orrlyukaiból füst szállt fel, szájából tűz emésztett; Lángok csaptak ki belőle (1. zsoltár8,4-9.).

Ismét Dávid eltúlzott szavak választásával használ valamit. Minden alkalommal, amikor megmentettünk egy vészhelyzetből - akár támadók, szomszédok, állatok vagy aszály miatt - köszönjük és dicsérjük Istent minden segítségért, amit nekünk ad.

dicsőítő énekekkel

A legrövidebb zsoltár a himnusz alapfogalmát szemlélteti: a dicséretre szóló felhívást, amelyet magyarázat követ: Dicsérjétek az Urat, minden pogány! Dicsérjétek őt minden népek! Mert kegyelme és igazsága örökké uralkodik rajtunk. Alleluja! (11. zsoltár7,1-2)

Isten népét arra kérik, hogy az Istennel való kapcsolatuk részeként elnyelje ezeket az érzéseket: ők a félelem, a csodálat és a biztonság érzései. Ezek a biztonsági érzések mindig jelen vannak Isten népében? Nem, a panaszok emlékeztetnek bennünket arra, hogy gondatlanok vagyunk. A Zsoltárok könyveiben elképesztő, hogy a különböző zsoltárok különféle keverékei vannak. Dicséret, köszönet és siralmak kapcsolódnak egymáshoz; ez tükrözi azt a tényt, hogy Isten népe megtapasztalja ezeket a dolgokat, és hogy Isten velünk van, bárhová is megyünk.

Néhány zsoltár Júda királyairól szól, és valószínűleg minden évben elénekelték a nyilvános felvonulásokon. Ezen zsoltárok egy részét ma Messiásként értelmezik, mivel minden zsoltár Jézusban találja beteljesülését. Emberként ő is átélt - mihoz hasonlóan - aggodalmakat, félelmeket, az elhagyatottság érzését, de a hitet, a dicséretet és az örömet is. Dicsérjük őt, mint királyunkat, aki által Isten üdvösséget hozott nekünk. A zsoltárok inspirálják képzeletünket. Megerősítenek bennünket az Úrral való élő kapcsolatunkon keresztül, mint Isten népének tagjai.

Michael Morrison


Isten kapcsolata népével a zsoltárokban