Matthew 5: A hegyi prédikáció

380 matthaeus 5 a 2 prédikál részeJézus hat ősi tanítást állít össze az új tanításokkal. Hatszor idézi az előző tanítást, többnyire maga a Tóra, hatszor elmagyarázza, hogy nem elég. Jelentősebb igazságszolgáltatási színvonalat mutat.

Ne mentsd meg a többit

„Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: Ne ölj [gyilkosság]”; de aki megöl [gyilkosságokat], az ítélet alá esik” (21. v.). Ez egy idézet a Tórából, amely a polgári törvényeket is összefoglalja. Az emberek hallották, amikor felolvasták nekik a Szentírást. A nyomdászat előtti időben az emberek többnyire hallották az írást, ahelyett, hogy elolvasták volna.

Ki mondta a törvény szavait „a régieknek”? Maga Isten volt a Sínai-hegyen. Jézus nem idézi a zsidók semmilyen elferdített hagyományát. A Tórát idézi. Aztán a parancsolatot egy szigorúbb mércével állítja szembe: "De mondom néktek: aki haragszik a testvérére, az ítéletre méltó" (22. v.). Talán még a Tóra szerint is ez volt a szándéka, de Jézus nem ezen az alapon vitatkozik. Nem mondja meg, hogy ki hatalmazta fel a tanításra. Amit tanít, abból az egyszerű okból igaz, hogy ő mondja.

A mi haragunk miatt ítéljük meg. Valaki, aki meg akar ölni vagy akar valaki más halálát, egy gyilkos a szívében, még akkor is, ha nem akarja, vagy nem akarja megtenni. Azonban nem minden harag bűn. Jézus maga néha mérges volt. De Jézus azt mondja világosan: bárki, aki dühös, a joghatóság alá tartozik. Az elv kemény szavakban van; a kivételek nem szerepelnek a listában. Ezen a ponton, és másutt a prédikációban azt tapasztaltuk, hogy Jézus rendkívül egyértelműen fogalmazza meg igényeit. Nem tudunk kijelentéseket készíteni a prédikációból és úgy cselekedni, mintha nincsenek kivételek.

Jézus hozzáteszi: „De aki azt mondja testvérének: Te értéktelen ember, az vétkes a tanácsban; de aki azt mondja: Bolond, az a pokol tüzében vétkezik” (22. v.). Jézus itt nem utal új esetekre a zsidó vezetőkre. Valószínűbb, hogy a "semmire jó" kifejezést idézi, amit az írástudók már tanítottak. Ezután Jézus azt mondja, hogy a gonosz magatartás büntetés messze túlmutat a polgári bírósági ítéletnél – végül egészen az utolsó ítéletig. Maga Jézus „bolondoknak” nevezte az embereket (Máté 23,17, ugyanazzal a görög szóval). Ezeket a kifejezéseket nem használhatjuk szó szerint követendő jogi szabályokként. Itt az a lényeg, hogy világossá tegyen valamit. A lényeg az, hogy nem szabad megvetnünk másokat. Ez az elv túlmutat a Tóra célján, mert az igazi igazságosság jellemzi Isten országát.

Jézus két példázaton keresztül világossá teszi: „Ha tehát az oltárnál ajánlod fel ajándékodat, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami ellened van, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el először, és békülj ki testvér, majd gyere és áldozd fel Jézus egy olyan időszakban élt, amikor a régi szövetség még érvényben volt, és a régi szövetségi törvények megerősítése nem jelenti azt, hogy azok ma is érvényben vannak. Példabeszéde rámutat arra, hogy az emberi kapcsolatokat többre kell becsülni, mint az áldozatokat. Ha valakinek valami ellened van (akár indokolt, akár nem), akkor a másiknak kell megtennie az első lépést. Ha nem, ne várj; kezdeményezni. Sajnos ez nem mindig lehetséges. Jézus nem ad új törvényt, hanem világos szavakkal magyarázza el az elvet: Törekedj a megbékélésre.

„Rögtön egyezz meg ellenfeleddel, amíg még úton vagy vele, nehogy az ellenfél átadjon a bírónak, a bíró pedig a végrehajtónak, és börtönbe kerüljön. Bizony mondom neked, addig nem jössz ki onnan, amíg az utolsó fillérig ki nem fizeted” (25-26. v.). A vitákat nem mindig lehet bíróságon kívül rendezni. Nem szabad hagynunk, hogy a ránk nyomást gyakorló vádlók elmenjenek. Jézus azt sem jósolja, hogy soha nem kapunk kegyelmet polgári bíróság előtt. Ahogy mondtam, Jézus szavait nem emelhetjük szigorú törvényekké. Arra sem ad bölcs tanácsokat, hogyan kerüljük el az adósság börtönét. Neki fontosabb, hogy a békét keressük, mert ez az igazi igazságosság útja.

Ne nyúlj

„Hallottátok, hogy azt mondták: Ne kövess házasságot” (27. v.). Isten adta ezt a parancsot a Sínai-hegyen. De Jézus azt mondja nekünk: „Aki kéjesen néz egy asszonyra, szívében már házasságtörést követett el vele” (28. v.). A 10. parancsolat tiltotta a sóvárgást, de a 7. parancsolat nem. Megtiltotta a „házasságtörést” – ezt a magatartást polgári törvények és büntetések szabályozhatják. Jézus nem próbálja megerősíteni tanítását a Szentírással. Nem kell neki. Ő az élő Ige, és nagyobb tekintélye van, mint az írott Igének.

Jézus tanításai egy mintát követnek: Az ősi törvény egy dolgot mond, de az igazi igazsághoz sokkal többre van szükség. Jézus szélsőséges kijelentéseket tesz, hogy a lényegre térjen. Amikor a házasságtörésről van szó, azt mondja: „Ha a jobb szemed elesik, vájd ki és dobd el magadtól. Jobb neked, ha egy tagod elvész, és nem az egész tested a pokolba kerül. Ha a jobb kezed elesik, vágd le, és dobd el magadtól. Jobb neked, ha egy tagod elvész, és egész tested nem kerül a pokolra” (29-30. v.). Természetesen egy testrész elvesztése jobb lenne, mint az örök élet. De ez nem igazán a mi alternatívánk, mivel a szemek és a kezek nem vezethetnek minket bűnre; ha eltávolítanánk őket, újabb bűnt követnénk el. A bűn a szívből fakad. A szívünk megváltoztatására van szükségünk. Jézus hangsúlyozza, hogy az elménket kezelni kell. Szélsőséges intézkedéseket tesz a bűn megszüntetésére.

Ne váljon el

„Azt is mondják: „Aki elválik a feleségétől, válólevelet kell adnia neki” (31. v.). Ez a szentírásra vonatkozik 5. H 24,1-4, amely az izraeliták körében már kialakult szokásként elfogadja a válólevelet. Ez a törvény nem tette lehetővé, hogy egy házas nő újra férjhez menjen első férjéhez, de ezen a ritka helyzeten kívül nem volt korlátozás. Mózes törvénye megengedte a válást, de Jézus nem engedte meg.

„De mondom nektek: aki elbocsátja feleségét, kivéve házasságtörés miatt, házasságtörésre kényszeríti őt; és aki elvált nőt vesz feleségül, házasságtörést követ el” (32. v.). Ez kemény kijelentés – nehezen érthető és nehezen kivitelezhető. Tegyük fel, hogy egy rossz ember minden ok nélkül elűzi a feleségét. Akkor automatikusan bűnös? És bűn-e, ha egy másik férfi feleségül veszi a válás áldozatát?

Hibát követnénk el, ha Jézus kijelentését megváltoztathatatlan törvényként értelmeznénk. Mert Pálnak a Lélek megmutatta, hogy van egy másik törvényes kivétel is a válás alól.1. korinthusiak 7,15). Noha ez a Hegyi beszéd tanulmányozása, ne feledje, hogy Máté 5. fejezete nem az utolsó szó a válásról. Amit itt látunk, az csak egy része a képnek.

Jézus kijelentése itt egy megdöbbentő kijelentés, amely valamit egyértelművé kíván tenni - ebben az esetben a válás mindig a bűnhez kapcsolódik. Isten szándékában áll, hogy életre szóló elkötelezettséget vállaljon a házasságban, és arra kell törekednünk, hogy ragaszkodjunk hozzá ahhoz, ahogyan azt tervezte. Jézus nem próbált beszélni arról, mit kell tennie, ha a dolgok nem mennek az útjukhoz.

Ne esküszöm

„Azt is hallottad, hogy azt mondták a régieknek: „Ne esküdj hamis esküt, és tartsd meg az Úrra tett esküdet” (33. v.). Ezeket az elveket az Ószövetség Szentírása tanítja (4. H 30,3; 5. H 23,22). Amit azonban a Tóra egyértelműen megengedett, Jézus nem tette meg: „De mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek az égre sem, mert az Isten trónja; sem a földön, mert az az ő lábának zsámolya; sem Jeruzsálem közelében, mert ez a nagy király városa” (34-35. v.). Nyilvánvalóan a zsidó vezetők ezek alapján engedélyezték a káromkodást, talán azért, hogy elkerüljék Isten szent nevének kiejtését.

„És a fejedre se esküdj; mert egyetlen hajszálat sem lehet fehérre vagy feketére varázsolni. De legyen a beszéded: igen, igen; nem nem. Minden, ami ezen felül áll, gonosz” (36-37. v.).

Az elv egyszerű: őszinteség – elképesztő módon világossá válik. Kivételek megengedettek. Jézus maga is túllépett egy egyszerű igenen vagy nemen. Gyakran mondta, hogy ámen, ámen. Azt mondta, hogy ég és föld elmúlnak, de a szavai nem. Elhívta Istent, hogy tanúja legyen annak, hogy igazat mond. Hasonlóképpen, Pál néhány eskü alatt tett nyilatkozatot használt a leveleiben, ahelyett, hogy egyszerűen igent mondott volna (Róm 1,9; 2. korinthusiak 1,23).

Így újra látjuk, hogy nem kell a Nyugat prédikációjának kifejező kijelentéseit a szó szerint betartandó tilalmakként kezelni. Csak őszinte legyünk, de bizonyos helyzetekben különösen megerősíthetjük az igazságot, amit mondtunk.

Egy bíróságon, modern példával élve, megengedhetjük, hogy „esküdjünk”, hogy igazat mondunk, és ezért segítségül hívhatjuk Istent. Kishitűség azt állítani, hogy „egy eskü” elfogadható, de az „eskü” nem. Az udvarban ezek a szavak szinonimák – és mindkettő több, mint egy igen.

Ne keress bosszút

Jézus ismét a Tórából idéz: „Hallottátok, hogy azt mondták: Szemet szemért, fogat fogért” (38. v.). Néha azt állítják, hogy ez csupán az ószövetségi bosszú legmagasabb foka volt. Valójában maximumot jelentett, de néha a minimumot is (3. H 24,19-20; 5. H 19,21).

Jézus azonban megtiltja, amit a Tóra megkövetel: "De mondom nektek, ne álljatok ellen a gonosznak" (39a. v.). De maga Jézus szembeszállt a rossz emberekkel. Kiűzte a pénzváltókat a templomból. Az apostolok védekeztek a hamis tanítók ellen. Pál azzal védekezett, hogy római állampolgári jogára hivatkozott, amikor a katonák megkorbácsolni készültek. Jézus kijelentése ismét túlzás. Megengedett védekezni a rossz emberek ellen. Jézus megengedi, hogy fellépjünk a rossz emberek ellen, például úgy, hogy bűncselekményeket jelentsünk a rendőrségen.

Jézus következő kijelentését túlzásnak kell tekinteni. Ez nem jelenti azt, hogy elengedhetetlennek tartjuk őket. Ez az elv megértéséről szól; meg kell engednünk, hogy megtámadja a viselkedésünket anélkül, hogy új szabályokat dolgoznánk ki e szabályokból, feltéve, hogy a kivételek soha nem megengedettek.

„Ha valaki megüti a jobb arcodat, ajánld fel neki a másikat is” (39b. v.). Bizonyos körülmények között a legjobb, ha elmegy, ahogy Péter tette (ApCsel 1Kor2,9). Az sem baj, ha verbálisan védekezik, mint Paul tette3,3). Jézus egy alapelvet tanít, nem pedig egy szabályt, amelyet szigorúan be kell tartani.

- És ha valaki vitatkozni akar veled, és el akarja venni a kabátodat, hadd vigye el a kabátodat is. És ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőt. Adj azoknak, akik kérnek tőled, és ne fordulj el azoktól, akik kölcsön akarnak kérni tőled” (40-42. v.). Ha az emberek 10.000 20.000 frankra perelnek, akkor nem kell 10 frankot adnod. Ha valaki ellopja az autóját, nem kell lemondania a furgonjáról sem. Ha egy részeg frankot kér tőled, akkor egyáltalán nem kell adnod neki semmit. Jézus túlzó kijelentései nem arról szólnak, hogy megengedjük másoknak, hogy a mi rovásunkon előnyhöz jussanak, és nem arról, hogy megjutalmazzuk őket ezért. Inkább attól tart, hogy nem viszonozzuk. Vigyázz a békekötésre; nem próbál ártani másoknak.

Ne gyűlölj

„Hallottátok, hogy azt mondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet” (43. v.). A Tóra szeretetet parancsol, és azt parancsolta Izraelnek, hogy öljön meg minden kánaánit, és büntessen meg minden gonosztevőt. „De én azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (44. v.). Jézus más útra tanít bennünket, olyanra, amilyen a világon nem található. Miért? Mi a modellje ennek a szigorú igazságszolgáltatásnak?

„Hogy legyetek mennyei Atyátoknak gyermekei” (45a. v.). Olyannak kell lennünk, mint ő, és annyira szerette ellenségeit, hogy elküldte fiát, hogy meghaljon értük. Nem hagyhatjuk, hogy gyermekeink meghaljanak ellenségeinkért, de szeretnünk kell őket, és imádkoznunk kell, hogy áldást kapjanak. Nem tudunk lépést tartani azzal a mércével, amelyet Jézus mércéül szabott. De az ismétlődő kudarcaink nem akadályozhatnak meg minket a próbálkozásban.

Jézus emlékeztet bennünket, hogy Isten „felkelteti a napot a gonoszokra és a jókra, és esőt ad az igazakra és a hamisakra” (45b. v.). Mindenkivel kedves.

„Mert ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, milyen jutalmat kaptok? A vámszedők nem ezt teszik? És ha csak kedves vagy a testvéreiddel, mit teszel különösebben? A pogányok nem csinálják ugyanezt?" (46-47. v.). Többre vagyunk hivatva, mint a szokásosnál, többet, mint a megtéretlenek. A tökéletességre való képtelenségünk nem változtat azon elhívásunkon, hogy mindig a fejlődésre törekedjünk.

Mások iránti szeretetünk az, hogy tökéletesek legyünk, hogy minden emberre kiterjedjünk, erre gondol Jézus, amikor azt mondja: „Tökéletesek lesztek tehát, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes” (48. vers).

Michael Morrison


pdfMatthew 5: A beszéd beszéde (2 rész)