Matthew 7: A hegyi prédikáció

411 matthaeus 7 a hegyi prédikációMatthew 5-ben Jézus elmagyarázza, hogy a valódi igazságosság belülről származik és a szív kérdése, nem csak a viselkedés. Az 6-ben. Fejezetben olvassuk el, amit Jézus mond a hűséges cselekedeteinkről. Önnek őszintenek kell lennie, és nem lehetnek előnyben részesítve, hogy jól nézzen ki. A két fejezetben Jézus két olyan problémával foglalkozik, amelyek akkor fordulnak elő, amikor az igazságosság definíciójában elsősorban a külső viselkedésre összpontosítunk. Egyrészt, Isten nem akarja csak a külső viselkedésünket megváltoztatni, másrészt az embereket a szív megváltoztatására tesz. A 7 fejezetben Jézus megmutat nekünk egy harmadik problémát, amely akkor merül fel, amikor a viselkedés elsődleges: az emberek, akik az igazságosságot a viselkedéssel egyenértékűek, inkább másokat bírálnak vagy bírálnak.

A szét a másik szemében

„Ne ítélkezz, hogy ne ítéltessenek titeket – mondta Jézus –, mert amilyen ítélettel ítélsz, olyan ítélettel fogsz elbírálni; és amilyen mértékkel mértek, azzal mérnek néktek” (Máté 7,1-2). Jézus hallgatói tudták, milyen ítéletről beszél Jézus. Azon emberek ítélkező hozzáállása ellen irányult, akik már kritizálták Jézust – a képmutatók ellen, akik a külső viselkedésre összpontosítottak (lásd János 7,49 példaként erre). Azokat, akik gyorsan ítélnek meg másokat, és felsőbbrendűnek érzik magukat másoknál, Isten ítéli meg. Mindenki vétkezett, és mindenkinek irgalomra van szüksége. Mégis egyesek nehezen ismerik ezt be, és éppúgy, mint az együttérzést mások iránt. Ezért Jézus figyelmeztet bennünket, hogy az, ahogyan más emberekkel bánunk, oda vezethet, hogy Isten is ugyanúgy bánik velünk. Minél inkább érezzük saját szükségünket az irgalomra, annál kevésbé fogunk ítélkezni mások felett.

Ezután Jézus humorosan eltúlzott szemléltetést ad nekünk arról, hogy mire gondol: „De miért látod a szálkát testvéred szemében, és miért nem veszed észre a farönköt, amely a saját szemedben van?” (Máté evangéliuma) 7,3). Más szóval, hogyan panaszkodhat valaki valakinek a bűne miatt, ha nagyobbat követett el? „Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: „Állj, kiveszem a szálkát a szemedből?”, és íme, gerenda van a szemedben. Képmutató, előbb húzd ki a farönköt a szemedből; akkor nézd meg, hogyan húzod ki a szálkát a testvéred szeméből” (4-5. v.). Jézus hallgatói bizonyára hangosan nevettek a képmutatók ezen a karikatúráján.

A képmutató azt állítja, hogy segíti másokat a bűneik azonosításában. Azt állítja, hogy bölcs, és azt állítja, hogy a törvényhez tartozik. De Jézus azt mondja, hogy egy ilyen személy nem képes segítséget nyújtani. Ő képmutató, színész, tett. Először el kell távolítania a bűnt az életéből; meg kell értenie, milyen nagy a bűn. Hogyan lehet eltávolítani a sávot? Jézus ezt nem magyarázta el, de más részekből tudjuk, hogy a bűn csak Isten kegyelméből lehet eltávolítani. Csak azok, akik irgalmasak, segíthetnek másoknak.

„Szent dolgot ne adj kutyának, gyöngyeidet se dobd disznók elé” (6. vers). Ezt a kifejezést általában úgy értelmezik, hogy bölcsen hirdetik az evangéliumot. Ez igaz lehet, de a szövegkörnyezetnek semmi köze az evangéliumhoz. Ha azonban kontextusba helyezzük ezt a közmondást, lehet némi irónia a jelentésében: „Képmutató, tartsd meg magadnak a bölcsesség gyöngyszemeit. Ha úgy gondolod, hogy a másik ember bűnös, ne pazarold rá a szavaidat, mert nem lesz hálás neked azért, amit mondasz, és csak haragszik rád.” Ez lenne tehát humoros lezárása Jézus alapvető kijelentésének: „Ne ítélj”.

Isten jó ajándékai

Jézus már beszélt az imáról és a hitünk hiányáról (6. fejezet). Most ezt ismételgeti: „Kérjetek, és megadatik nektek; keress és találsz; zörgess és megnyittatik neked. Mert aki kér, az kap; és aki keres, talál; és megnyittatik annak, aki kopogtat” (V 7-9). Jézus az Istenbe vetett bizalom vagy bizalom hozzáállását írja le. Miért lehet ilyen hitünk? Mert Isten megbízható.

Ezután Jézus egy egyszerű összehasonlítást tesz: „Ki az Önök közül, aki kővel kínálná a fiát, amikor kenyeret kért tőle? Vagy ha halat kér, kígyót kínál? Ha tehát ti, gonoszok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle” (9-11. v.). Ha még a bűnösök is gondoskodnak gyermekeikről, akkor biztosan bízhatunk abban, hogy Isten gondoskodik rólunk, gyermekeiről, mert Ő tökéletes. Mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Nem mindig kapjuk meg, amit akarunk, és néha különösen hiányzik a fegyelem. Jézus most nem megy bele ezekbe a dolgokba – egyszerűen az a véleménye, hogy bízhatunk Istenben.

Ezután Jézus az aranyszabályról beszél. Az értelem hasonló a vershez 2. Isten úgy fog bánni velünk, mint mi másokkal, ezért azt mondja nekünk: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, tegyétek meg velük is” (12. vers). Mivel Isten jó dolgokat ad nekünk, jó dolgokat kell tennünk másokkal. Ha azt akarjuk, hogy kedvesen bánjanak velünk, és ügyünkben a javunkra döntsenek, akkor kedvesnek kell lennünk másokkal. Ha azt akarjuk, hogy valaki segítsen nekünk, amikor segítségre van szükségünk, akkor készen kell állnunk arra, hogy segítsünk másoknak, amikor segítségre van szükségük.

Az aranyszabályról Jézus azt mondja: „Ez a törvény és a próféták” (12. vers). Erről az értelem szabályáról szól valójában a Tóra. A sok áldozatnak meg kell mutatnia, hogy irgalomra van szükségünk. Minden polgári törvénynek meg kell tanítania, hogyan viselkedjünk tisztességesen embertársainkkal szemben. Az aranyszabály világos képet ad nekünk Isten életmódjáról. Könnyű idézni, de nehéz cselekedni. Jézus tehát néhány figyelmeztetéssel fejezi be prédikációját.

A keskeny kapu

„Menjetek be a szűk kapun” – tanácsolja Jézus. „Mert széles a kapu és széles az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be. Milyen szűk a kapu és milyen szűk az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!” (Vv 13-14).

A legkisebb ellenállás útja megsemmisítéshez vezet. Krisztus követése nem a legnépszerűbb út. Ahhoz, hogy együtt járjunk azzal, hogy megtagadjuk magunkat, gondolkodjunk magadra, és hogy készen állunk a hit által vezetni, még akkor sem, ha senki más nem. Nem mehetünk a többséggel. Nem is részesíthetjük előnyben a sikeres kisebbséget, csak azért, mert kicsi. A népszerűség vagy a ritka események nem az igazság mértéke.

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól” – figyelmeztet Jézus. "...akik báránybőrben jönnek hozzád, de belül ragadozó farkasok" (15. v.). A hamis prédikátorok jó benyomást keltenek kívülről, de indítékaik önzőek. Honnan tudhatjuk, hogy tévednek?

– Gyümölcsükről fogod felismerni őket. Eltarthat egy ideig, de végül meglátjuk, hogy a prédikátor megpróbálja-e kihasználni ezt, vagy valóban másokat szolgál. A látszat egy ideig megtévesztő lehet. A bűn munkásai úgy próbálnak kinézni, mint Isten angyalai. Még a hamis próféták is jól néznek ki időnként.

Van valami gyorsabb módja a kiderítésnek? Igen, van – Jézus nem sokkal később foglalkozni fog ezzel. Előbb azonban figyelmezteti a hamis prófétákat: "Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzbe vetnek" (19. v.).

Építsen a sziklára

A Hegyi beszéd kihívással zárul. Jézus meghallgatása után az embereknek el kellett dönteniük, akarnak-e engedelmeskedni. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem azok, akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát” (21. v.). Jézus azt sugallja, hogy mindenkinek Urának kell neveznie. De a szavak önmagukban nem elegendőek.

Még a Jézus nevében tett csodák sem elegendőek: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem tettünk-e sok csodát a te nevedben?

Akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket; Távozz tőlem, ti gonosztevők” (22-23. v.). Itt Jézus jelzi, hogy az egész emberiséget el fogja ítélni. Az emberek válaszolnak neki, és le van írva, hogy lesz-e jövőjük Jézussal vagy nélküle.

Ki menthető meg? Olvasd el a bölcs építő és a bolond építő példázatát: „Aki tehát hallja ezeket a szavaimat, és cselekszi azokat...” Jézus szavait Atyja akaratával azonosítja. Mindenkinek engedelmeskednie kell Jézusnak, ahogyan Istennek is. Az embereket a Jézussal szemben tanúsított viselkedésük alapján fogják megítélni. Mindannyian kudarcot vallunk, és irgalomra van szükségünk, és ez az irgalom Jézusban található.

Aki Jézusra épít, „olyan mint a bölcs ember, aki sziklára építette házát. Amikor tehát záporeső volt, és jött a víz, és a szelek fújtak és fújtak a ház ellen, nem esett le; mert sziklára épült” (24-25. vers). Nem kell megvárnunk a vihart, hogy megtudjuk, mi lesz belőle végül. Ha rossz talajra építkezel, nagy károkat szenvedsz. Bárki, aki másra próbálja alapozni lelki életét, mint Jézus, homokra épít.

„És lőn, amikor Jézus befejezte ezt a beszédet”, hogy a nép elcsodálkozott tanításán; mert hatalommal tanította őket, és nem úgy, mint az írástudóik” (28-29. vers). Mózes az Úr nevében beszélt, az írástudók pedig Mózes nevében. De Jézus az Úr, és a saját tekintélyével beszélt. Azt állította, hogy az abszolút igazságot tanítja, ő az egész emberiség bírája, és az örökkévalóság kulcsa.

Jézus nem olyan, mint a jogtanárok. A törvény nem volt átfogó, és a magatartás önmagában nem elég. Szükségünk van Jézus szavaira, és megszabja azokat a követelményeket, amelyeket senki sem tud teljesíteni. Kegyelemre van szükségünk, Jézussal biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk. Örök életünk attól függ, hogyan reagálunk Jézusra.

Michael Morrison


pdfMatthew 7: A hegyi prédikáció