gyakorlatban az ima

174 ima gyakorlatSokan tudják, mikor utazom, szeretnék kifejezni üdvözletemet a helyi nyelven. Örülök, hogy túlmegyek egy egyszerű "hello" -on. Néha azonban a nyelv árnyalata vagy finomsága összetéveszti engem. Habár az évek során különböző nyelveken tanultam néhány szót, és néhány görög és héber nyelvű tanulmányomban az angol a szívem nyelve. Tehát ez az a nyelv is, amelyben imádkozom.

Amikor az imára gondolok, emlékszem egy történetre. Volt olyan ember, aki a lehető legjobban imádkozni akart. Zsidóként tudatában volt annak, hogy a hagyományos judaizmus a héberül imádkozást hangsúlyozza. Nem oktatottként nem ismerte a héber nyelvet. Tehát az egyetlen dolog, amit tudott. Ismét ismételten megismételte a héber ábécét. Egy rabbi hallotta, hogy az ember imádkozik, és megkérdezte tőle, miért tette. A férfi válaszolt: "A Szent, áldott legyen, tudja, mi van a szívemben, adom neki a betűket, és együttesen helyezi a szavakat."

Hiszem, hogy Isten meghallgatta az ember imáit, mert az első dolog, amivel Isten törődik, az az imádkozó szíve. A szavak azért is fontosak, mert átadják a mondanivaló jelentését. Isten, aki El Shama (az Isten, aki hall, 1. zsoltár7,6), minden nyelven hallja az imát, és megérti az egyes imák bonyolultságát és árnyalatait.

Amikor olvassuk a Bibliát angolul, könnyen kihagyhatunk néhány finomságot és árnyalatot, ami azt jelenti, hogy a bibliai ősnyelvek héber, arámi és görög nyelven közvetítik. Például a héber Mitzwa szó jellemzően az angol szócímre fordul. Ebből a szempontból azonban az ember hajlamos arra, hogy Isten szigorú fegyelmezőnek tekintsék, és terhes szabályokat vezessen be. De Mitzvah bizonyságot tesz arról, hogy Isten áldja és kiválthatja népét, nem terhelve. Amikor Isten megadta a mitzvát a választott népnek, először megalapította az engedelmességet hozó áldásokat, szemben az engedetlenségből eredő átáldásokkal. Isten azt mondta az ő népének: "Azt akarom, hogy így élj, hogy életed legyen és áldjon másokat." A választott embereket megtisztelték és kiváltságosnak tartották, hogy legyenek az Istennel és szívesen szolgálják Őt. Kedvesen utasította Istent, hogy éljen ebben az Istennel való kapcsolatban. Ebből a szempontból szem előtt kell tartanunk az ima tárgyát is.

A judaizmus úgy értelmezte a héber Bibliát, hogy naponta háromszor kell hivatalosan imádkozni, szombaton és ünnepnapokon pedig további alkalmakkor. Különleges imák voltak étkezés előtt és átöltözés, kézmosás, gyertyagyújtás után. Különleges imákra is sor került, amikor valami szokatlant, fenséges szivárványt vagy más kivételesen szép eseményeket kellett látni. Amikor az utak keresztezték egymást egy királlyal vagy más díjakkal, vagy amikor nagyobb tragédiák történtek, mint pl B. harc vagy földrengés. Különleges imák voltak, amikor valami rendkívül jó vagy rossz történt. Imádságok este lefekvés előtt és reggel felkelés után. Bár az imának ez a megközelítése rituálissá vagy megterhelővé válhat, a szándék az volt, hogy elősegítse az állandó kommunikációt azzal, aki vigyázza és megáldja népét. Pál apostol ezt a szándékot fogadta el, amikor beszédet mondott 1. thesszalonikaiak 5,17 Krisztus követője figyelmeztetett: "Soha ne hagyd abba az imádkozást". Ezt annyit tesz, mint lelkiismeretes célzattal élni az életet Isten előtt, Krisztusban lenni és Vele egyesülni a szolgálatban.

Ez a kapcsolati perspektíva nem jelenti azt, hogy lemondunk a rögzített imaidőről, és ne strukturált módon közeledjünk hozzá az imában. Egy kortárs azt mondta nekem: "Imádok, amikor ihletet érzek." Egy másik azt mondta: "Imádkozom, amikor van értelme." Azt hiszem, mindkét megjegyzés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a folyamatos ima az Istennel való bensőséges kapcsolatunk kifejezése a mindennapi életben. Erről a Birkat HaMazon jut eszembe, a judaizmus egyik legjelentősebb imája, amelyet hétköznapi étkezésekkor mondanak el. Utal valamire 5. Mózes 8,10ahol ez áll: "Akkor ha lesz bőven ennivalód, dicsérd az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet neked adott." Amikor elfogyasztottam egy finom ételt, nem tehetek mást, mint hálát adni Istennek, aki megadta nekem. Istentudatunk és Isten mindennapi életünkben betöltött szerepének növelése az imádság egyik nagy célja.

Ha csak akkor imádkozunk, amikor ihletet érzünk rá, ha már ismerjük Isten jelenlétét, akkor nem növeljük Isten tudatát. Az alázatosság és az Isten iránti áhítat nem csak úgy jön el hozzánk. Ez egy újabb ok arra, hogy az imát az Istennel való kommunikáció napi részévé tegyük. Vegyük észre, hogy ha valamit jól akarunk csinálni ebben az életben, akkor is folytatnunk kell az imát, ha nincs is hozzá kedvünk. Ez igaz az imára éppúgy, mint a sportolásra vagy a hangszer elsajátítására, és nem utolsósorban a jó íróvá válásra (és sokan tudjátok, hogy az írás nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé).

Egy ortodox pap mesélte egyszer, hogy a régi hagyomány szerint ima közben keresztet vet. Amikor felébred, az első dolga, hogy hálát adjon azért, hogy még egy napot Krisztusban élt. Keresztet vetve ezzel fejezi be az imát: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Egyesek szerint ez a gyakorlat Jézus gondozása alatt jött létre, a filaktéria viselésének zsidó gyakorlatát helyettesítve. Mások szerint Jézus feltámadása után hozták létre. A kereszt jelével Jézus engesztelő munkájának rövidítése. Biztosan tudjuk, hogy ez az i.sz. 200-ban bevett gyakorlat volt. Tertullianus akkoriban ezt írta: " Mindenben, amit vállalunk, a kereszt jelét tesszük a homlokunkra. Valahányszor belépünk vagy elhagyunk egy helyet; mielőtt felöltöznénk; fürdés előtt; amikor eszünk; amikor este meggyújtjuk a lámpákat; lefekvés előtt; amikor leülünk olvasni; minden feladat előtt a kereszt jelét rajzoljuk a homlokra."

Bár nem azt mondom, hogy különleges imarituálékat kell alkalmaznunk, beleértve a keresztet is, arra buzdítom, hogy rendszeresen, következetesen és szüntelenül imádkozzunk. Ez számos hasznos utat biztosít számunkra, hogy felismerjük, ki Isten, és kik vagyunk mi vele kapcsolatban, hogy mindig imádkozhassunk. El tudod képzelni, hogyan mélyülne el Istennel való kapcsolatunk, ha reggel felébredve, egész nap és elalvás előtt gondolnánk és imádnánk Istent? Az ilyen cselekvés minden bizonnyal segít abban, hogy tudatosan „járjuk” a napot mentálisan Jézussal.

Soha ne hagyd abba az imádkozást,

Joseph Tkach

GRACE COMMUNION INTERNATIONAL elnök


PS: Kérlek, egyesülj velem és Krisztus Testének sok más tagjával imádkozni azon áldozatok szeretteiért, akik a dél-karolinai Charleston belvárosában, az Emanuel African Methodist Episcopal (AME) templomban tartott imatalálkozó során meghaltak egy lövöldözésben. . Kilenc keresztény testvérünket meggyilkolták. Ez a szégyenletes, gyűlölködő eset megdöbbentően megmutatja nekünk, hogy bukott világban élünk. Világosan megmutatja nekünk, hogy felhatalmazásunk van arra, hogy buzgón imádkozzunk Isten országának végső eljöveteléért és Jézus Krisztus második eljöveteléért. Imádkozzunk mindannyian a tragikus veszteségtől elszenvedett családokért. Imádkozzunk az AME gyülekezetért is. Csodálom, ahogy a kegyelem alapján reagáltak. A szeretet és a megbocsátás nagylelkűnek bizonyult a mindent elsöprő bánat közepette. Micsoda hatalmas bizonyságtétel az evangéliumról!

Mindannyiunkat is befogadunk imáinkba és közbenjárásainkba, akik manapság emberi erőszakot, betegséget vagy más nehézséget szenvednek.


pdfgyakorlatban az ima