Kísértés a mi kedvünkért

032 kísértett a kedvéért

A Szentírás azt mondja, hogy főpapunk, Jézus „mindenben kísértésbe esett, akárcsak mi, de bűn nélkül” (Zsidók levél). 4,15). Ez a jelentős igazság tükröződik a történelmi keresztény tanításban, amely szerint Jézus a megtestesülésével mintegy helytartói funkciót vállalt.

A latin vicarius szó jelentése „valakinek képviselőjeként vagy kormányzójaként tevékenykedni”. Megtestesülésével Isten örökkévaló Fia emberré lett, miközben megőrizte istenségét. Kálvin ebben az összefüggésben a „csodálatos cseréről” beszélt. TF Torrance a helyettesítés kifejezést használta: „Inkarnációjában Isten Fia megalázta magát, elfoglalta a helyünket, és közénk és az Atyaisten közé helyezkedett, magára vállalva minden szégyenünket és kárhoztatásunkat – és nem harmadik személyként, hanem úgy, mint aki maga Isten” (engesztelés, 151. o.). Egyik könyvében barátunk, Chris Kettler hivatkozik „Krisztus és az emberiség közötti erőteljes kölcsönhatásra lényünk szintjén, ontológiai szinten”, amit alább kifejtem.

Helytartó emberségével Jézus az egész emberiséget képviseli. Ő a második Ádám, aki nagymértékben felülmúlja az elsőt. Bennünket képviselve Jézus megkeresztelkedett helyettünk – a bűntelen emberség helyett a bűntelen. A mi keresztségünk tehát az övében való részvétel. Jézust érettünk keresztre feszítették, és meghalt értünk, hogy éljünk (Róm 6,4). Aztán eljött a sírból való feltámadása, amellyel egyidejűleg életre keltett minket önmagával (Efézus levél) 2,4-5). Ezt követte mennybemenetele, mellyel helyet adott nekünk maga mellett az ottani királyságban (Efézus levél 2,6; Zürichi Biblia). Mindent, amit Jézus tett, értünk tett, helyettünk. És ebbe beletartozik a kísértésünk is.

Bátorítónak tartom, hogy tudjuk, hogy Urunk ugyanazokkal a kísértésekkel szembesült, mint én - és ellenálltam nekem az én nevemben, képviselőm. A kísértésünkkel való szembenézés és ellenállás volt az egyik oka annak, hogy Jézus megkeresztelték a sivatagba. Annak ellenére, hogy az ellenség ott állt rá, határozott maradt. Ő a győztes - helyettem képviselő. Ennek megértése különbözõ világot teremt!
Nemrég írtam arról a válságról, amelyet identitásukat tekintve sokan átélnek. Ennek során három haszontalan módot fedeztem fel, amelyekre az emberek jellemzően azonosítanak: az ellenállást. Emberképviseleti funkciójában találkozott vele, és helyettünk ellenállt neki. „Jézus a mi kedvünkért és helyettünk élte azt a helyettes életét, teljes bizalommal Istenben, kegyelmében és jóságában” (Inkarnáció, 125. o.). Tette ezt értünk annak tiszta bizonyosságában, hogy ki is ő: Isten fia és ember fia.

Az életünk kísértéseinek ellenállása érdekében fontos tudni, hogy kik vagyunk. Mint a kegyelem által megmentett bűnösök, új identitásunk van: mi vagyunk Jézus szeretett testvérei, Isten drága szeretett gyermekei. Nem olyan identitás, amit megérdemelünk, és nem biztos, hogy mások adhatnak nekünk. Nem, ezt Isten adta nekünk a Fiának helyettesítő megtestesülésén keresztül. Ez csak abban rejlik, hogy bízik benne, hogy aki valójában számunkra van ahhoz, hogy nagy hálával fogadhassa tőle az új identitást.

Erõsséget nyerünk a felismerésbõl, hogy Jézus tudta, hogyan kell kezelni a Sátán finom, mégis hatalmas kísértéseinek valódi identitásának természetét és forrását. Krisztus élete által, az identitás bizonyosságában rájövünk, hogy mi kísért minket és bűnt tett minket, egyre gyengébbé válik. A valódi identitásunk és az életünkhöz való eljuttatással erősödjünk, tudva, hogy ez a Hármas Istennel való kapcsolatunkhoz tartozik, aki hűséges és tele van szeretettel, gyermekeivel.

Ha azonban nem vagyunk biztosak valódi kilétünkben, a kísértés nagy valószínűséggel visszavet minket. Ekkor kételkedhetünk kereszténységünkben vagy Isten irántunk való feltétlen szeretetében. Hajlamosak lehetünk azt a tényt elhinni, hogy a kísértés egyenlő azzal, hogy Isten fokozatosan elfordul tőlünk. Isten őszinte szeretett gyermekeiként való valódi kilétünk ismerete nagylelkű ajándék. Biztonságban érezhetjük magunkat annak a tudatnak köszönhetően, hogy Jézus helyettünk – helyettünk – kiállt minden kísértésnek. Ennek tudatában, ha vétkezünk (ami elkerülhetetlen), akkor hirtelen újra felkaphatjuk magunkat, elvégezhetjük a szükséges korrekciókat, és bízhatunk abban, hogy Isten előrevisz bennünket. Igen, amikor megvalljuk bűneinket, és szükségünk van Isten bocsánatára, ez annak a jele, hogy Isten továbbra is feltétel nélkül és hűségesen mellettünk áll. Ha ez nem így lenne, és ha valóban cserbenhagyott volna minket, akkor szabad akaratunkból soha többé nem fordulnánk hozzá, hogy elfogadjuk nagylelkű kegyelmét, és így megújulást éljünk át elfogadásának köszönhetően, amelyre tárt karokkal találkozunk. Tekintetünket fordítsuk Jézusra, aki hozzánk hasonlóan minden módon kísértésbe esett anélkül, hogy engedett volna a bűnnek. Bízzunk kegyelmében, szeretetében és erejében. És dicsérjük Istent, mert Jézus Krisztus diadalmaskodott értünk helyettes inkarnációjában.

Kegyelme és igazsága

Joseph Tkach
GRACE COMMUNION INTERNATIONAL elnök


pdfKísértés a mi kedvünkért