Isten szereti az embereket

398 Isten szeret minden embertFriedrich Nietzsche (1844-1900) „a végső ateistaként” vált ismertté a keresztény hit lekicsinylő bírálata miatt. Azt állította, hogy a keresztény szentírás, különösen a szeretet hangsúlyozása miatt, a dekadencia, a korrupció és a bosszú mellékterméke. Ahelyett, hogy Isten létezését még távolról is lehetségesnek tartotta volna, híres mondásával: „Isten halott” kijelentette, hogy az Isten nagy eszméje meghalt. A hagyományos keresztény hitet (melyet régi halott hitnek nevezett) valami radikálisan újjal szándékozott felváltani. Azzal a hírrel, hogy „az öreg isten meghalt” – állította – a hozzá hasonló filozófusok és szabadgondolkodók új kezdethez jutnának. Nietzsche számára egy új hajnal jelent meg a „vidám tudomány” társadalmában, amelyben megszabadultunk attól az elnyomó hittől, amely szűk határokon keresztül megfosztja az emberek örömétől.

Hogyan állhatunk ateisták?

Nietzsche filozófiája sok embert késztetett arra, hogy elfogadják az ateizmust. Még a keresztények között is vannak olyanok, akik üdvözlik tanításait, mert úgy vélik, hogy elítélik a kereszténységnek azt a formáját, amely úgy tesz, mintha Isten halott volna. Amit figyelmen kívül hagynak, az az, hogy Nietzsche abszurdnak tartotta bármely istenről alkotott elképzelést, és bármilyen hitet ostobának és bántónak tartott. Filozófiája ellentétes a bibliai kereszténységgel, ami nem jelenti azt, hogy fölébe akarjuk helyezni magunkat, vagy más ateistákat. Az a hivatásunk, hogy segítsünk az embereknek (beleértve az ateistákat is) megérteni, hogy Isten számukra is ott van. Ennek a hivatásnak azáltal teszünk eleget, hogy embertársainknak olyan életformát mutatunk be, amelyet az Istennel való örömteli kapcsolat jellemez – vagy ahogy a WCG-ben mondjuk, a jó hír megélése és továbbadása.

398 isten meghalt NietzscheValószínűleg látott már olyan matricát (mint a bal oldali), amely kigúnyolja Nietzschét. Itt nem vesszük figyelembe, hogy egy évvel esze elvesztése előtt Nietzsche több verset írt, amelyek azt jelzik, hogy megváltozott az Istenről alkotott nézete. Íme az egyik közülük:

 

Nem! Gyere vissza, minden kínoddal!
A magányos utolsóig. Ó, gyere vissza!
Az összes könnyem folyamod felébred!
És az utolsó szívlángom  Ragyog rajta!
Ó, gyere vissza, az ismeretlen istenem! A fájdalom! Az utolsó szerencsém!
Isten és a keresztény élet félreértése

Úgy tűnik, nincs vége Isten félrevezetésének, amely folyamatosan fellobbantja az ateizmus lángját. Istent hamisan bosszúállónak, parancsolónak és büntetőnek mutatják be, nem pedig a szeretet, az irgalom és az igazságosság Isteneként. Az Isten, aki kinyilatkoztatta magát Krisztusban, aki meghív bennünket, hogy fogadjuk el a benne való hitet, és hagyjuk el a halálba vezető életutat. A keresztény élet ahelyett, hogy egy elítélt és elnyomott ember életét élné, örömteli részvétel Jézus folyamatos szolgálatában, akiről meg van írva a Bibliában, hogy nem ítélkezni jött a világ felett, hanem megmenteni (Jn. 3,16-17). Ahhoz, hogy helyesen megértsük Istent és a keresztény életet, fontos felismerni a különbséget Isten ítéletei és elítélései között. Isten nem azért ítél el minket, mert ellenünk van, hanem mert mellettünk van. Ítéleteivel olyan utakra mutat rá, amelyek az örök halálhoz vezetnek – ezek azok az utak, amelyek elvezetnek minket a vele való közösségtől, amelyen keresztül az ő kegyelmének köszönhetően jólétben és áldásban részesülünk. Mivel Isten szeretet, ítélete minden ellen irányul, ami ellenünk, az ő szeretettjei ellen szól. Míg az emberi ítéletet gyakran bíráskodásként értelmezik, Isten ítélete megmutatja nekünk, hogy mi vezet az élethez, és mi vezet a halálhoz. Ítéletei segítenek elkerülni a bűn vagy a gonosz elítélését. Isten elküldte Fiát a világba, hogy legyőzze a bűn hatalmát, és megmentsen minket rabszolgaságától és legrosszabb következményétől, az örök haláltól. A Szentháromság Isten azt akarja, hogy felismerjük az egyetlen igazi szabadságot: Jézus Krisztust, az élő igazságot, amely szabaddá tesz minket. Nietzsche tévhiteivel ellentétben a keresztény életet nem fenyegeti a megtorlás. Ehelyett ez egy örömteli élet Krisztusban és Krisztussal a Szentlélek által. Ez magában foglalja a részvételünket abban, amit Jézus tesz. Én személy szerint szeretem azt a magyarázatot, amit egyesek a sportpályáról kapnak: a kereszténység nem látványsport. Sajnos egyes emberek még ezt is félreértelmezik, és mások nyomást gyakorolnak arra, hogy tegyenek valamit az üdvösségükért. Nagy különbség van aközött, hogy jó cselekedeteket teszünk az üdvösségért (ami ránk helyezi a hangsúlyt) és aközött, hogy részt veszünk Jézus munkáiban, aki a mi üdvösségünk (ami ránk helyezi a hangsúlyt).

Keresztény ateisták?

Talán hallottad már a „keresztény ateista” kifejezést. Olyan emberek számára használják, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, de keveset tudnak róla, és úgy élnek, mintha nem is létezne. Az őszinte hívő keresztény ateistává válhat, ha megszűnik Jézus odaadó követője lenni. Az ember annyira elmerülhet a tevékenységekben (még a keresztény címkével rendelkezőkben is), hogy részmunkaidős Jézus követője lesz – jobban összpontosítva a tevékenységre, mint Krisztusra. Aztán vannak, akik azt hiszik, hogy Isten szereti őket, és van vele kapcsolatuk, de nem látják szükségét, hogy részt vegyenek az egyház életében. Ezt a nézetet vallva (talán tudtukon kívül) elutasítják Krisztus testéhez való tartozásukat és aktív tagságukat. Noha időnként bíznak Isten vezetésében, nem akarják, hogy teljes mértékben átvegye életük irányítását. Azt akarják, hogy Isten legyen a másodpilótájuk. Vannak, akik jobban szeretik, ha Isten legyen a légiutas-kísérőjük, és időnként hoz valamit, amit kérnek. Isten a pilótánk – ő adja meg nekünk azt az irányt, amely a valódi élethez vezet. Bizony ő az út, az igazság és az élet.

Részvétel Istennel az egyház közösségében

Isten arra hívja a hívőket, hogy sok fiút és lányt vezessenek vele a dicsőségbe (Zsid. 2,10). Arra hív bennünket, hogy az evangélium megélése és megosztása révén vegyünk részt a világ felé irányuló küldetésében. Tesszük ezt együtt, mint Krisztus testének, az Egyháznak a tagjai („A szolgálat csapatsport!”). Senkinek sincs minden lelki ajándéka, ezért mindenre szükség van. Az Egyház közösségében együtt adunk és kapunk – építjük és erősítjük egymást. Ahogyan a Zsidókhoz írt levél szerzője int, mi nem hagyjuk el gyülekezeteinket (Zsid. 10,25), hanem jöjjön össze másokkal, hogy elvégezzük azt a munkát, amelyre Isten elhívott minket, mint hívők közösségét.

Örülni a valódi, örök életben Krisztussal

Jézus, Isten megtestesült Fia, feláldozta életét, hogy „örök életünk és teljességünk” legyen (Jn. 10,9-11). Ez nem a garantált gazdagság vagy jó egészség élete. Nem mindig fájdalommentes. Ehelyett annak tudatában élünk, hogy Isten szeret minket, megbocsátott nekünk, és befogadott gyermekeiként fogadott el bennünket. A nyomással és szűkülettel teli élet helyett reménnyel, örömmel és bizonyossággal van tele. Ez egy olyan élet, amelyben haladunk előre, hogy olyanná legyünk, amilyenné Isten szánt nekünk, mint Jézus Krisztus követőinek a Szentlélek által. Isten, aki elítélte a gonoszt, elítélte azt Krisztus keresztjére. Ezért nincs jövője a gonosznak, és a múlt új irányt kapott, amelyben hittel részt vehetünk. Isten nem engedett megtörténni olyasmit, amit nem tud kiengesztelni. Valójában „minden könnyet letörölnek”, mert Isten Krisztusban és a Szentlélek által „mindent újjá teremt” (Jelenések 2 Kor.1,4-5). Kedves barátaim és alkalmazottaim, ez az igazán jó hír! Azt mondja, hogy Isten nem mond le senkiről, még akkor sem, ha lemondasz róla. János apostol kijelenti, hogy „Isten szeretet” (1 János 4,8) – A szerelem a természete. Isten soha nem szűnik meg szeretni minket, mert ha így tenne, az ellentétes lenne a természetével. Ezért felbátorodhatunk abban a tudatban, hogy Isten szeretete minden embert magában foglal, akár élt, akár élni fog. Ez vonatkozik Friedrich Nietzschére és minden más ateistára is. Remélhetjük, hogy Isten szeretete elérte Nietzschét is, aki élete végén megtapasztalta a bűnbánatot és a hitet abban, amit Isten minden embernek adni szándékozik. Valóban, „mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,13). Milyen csodálatos, hogy Isten soha nem szűnik meg szeretni minket.

Joseph Tkach

Präsident
GRACE COMMUNION INTERNATIONAL


pdfIsten szereti az embereket