Valódi értékünk

505 a valódi értékünket

Jézus életével, halálával és feltámadásával olyan értéket adott az emberiségnek, amely messze felülmúlja azt, amit valaha is meg tudtunk volna szerezni, megszerezni vagy akár elképzelni is. Ahogy Pál apostol fogalmazott: „Igen, veszteségnek tartom az egészet Krisztus Jézus, az én Uram ismeretéhez képest. Őérte mindezeket elvesztettem, és szennynek tartom, hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi levél) 3,8). Pál tudta, hogy a Krisztuson keresztül Istennel való élő, mély kapcsolatnak végtelen – felbecsülhetetlen – értéke van ahhoz képest, amit egy kifolyó kút kínálhat. Erre a következtetésre jutott saját szellemi örökségének mérlegelésével, kétségtelenül felidézve a 8. zsoltár szavait: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, és mi az ember fia, hogy vigyázol rá?” (zsoltár) 8,5).

Elgondolkozott már azon, hogy miért jött el Isten Isten Jézus személyében? Nem jött volna-e a mennyei házigazdákkal, akik megmutathatták volna hatalmát és dicsőségét? Nem tudott volna beszélgető állatként vagy szuperhősként jönni a Marvel-képregényekből? De, mint tudjuk, Jézus a legkedvesebb módon jött, mint egy tehetetlen csecsemő. A tervét szörnyű módon kellett megölni. Nem, de bátoríthatok, ha arra a csodálatos igazságra gondolok, hogy nem kell nekünk, de amúgy is jött. Nincs semmi, amit tudnánk neki adni, kivéve a becsületet, a szeretetet és a hálát.

Mivel Isten nem igényel bennünket, felmerül az értékünk kérdése. Tisztán anyagi szempontból viszonylag értéktelenek vagyunk. A testünket alkotó vegyi anyagok értéke 140 frank. Ha eladnánk a csontvelőt, a DNS-t és a testünk szerveit, az ár néhány millió frankra emelkedhet. Ez az ár azonban közel sem hasonlítható a valódi értékünkhöz. Mivel Jézus új teremtményei vagyunk, felbecsülhetetlen értékűek vagyunk. Jézus ennek az értéknek a forrása - az élet értéke az Istennel kapcsolatban élt. A hármas Isten nem hívt minket a létezésre, hogy örökre élhessünk tökéletes, szent és szeretetteljes kapcsolatban vele. Ez a kapcsolat egység és közösség, amelyben szabadon és hajlandóan fogadunk minden, amit Isten ad nekünk. Cserébe mi mindent bízunk neki, amiben vagyunk.

A keresztény gondolkodók az idők során sokféleképpen fejezték ki e szerelmi kapcsolat dicsőségét. Ágoston azt mondta: „Magáévá tettél minket. Nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned." Blaise Pascal francia tudós és filozófus azt mondta: "Minden ember szívében van egy űr, amelyet csak maga Isten tölthet be". CS Lewis azt mondta: „Senki, aki átélte Isten megismerésének örömét, soha nem akarná elcserélni azt a világ minden boldogságára.” Azt is mondta, hogy mi, emberek „Isten utáni vágyra lettünk teremtve”.

Isten teremtett mindent (beleértve minket, embereket is), mert „Isten szeretet”, ahogyan János apostol fogalmazott.1. Johannes 4,8). Isten szeretete a legfelsőbb valóság – minden teremtett valóság alapja. Szeretete végtelenül nagy érték, és az ő megváltó és átalakító szeretete az, amit elhoz nekünk, és ez jelenti a mi igazi értékünket.

Soha ne veszítsük el a valóságot, hogy Isten szeret minket. Amikor fájdalomban vagyunk, akár fizikai, akár érzelmi, emlékeznünk kell arra, hogy Isten szeret minket, és minden fájdalmat elvesz a menetrendjétől. Amikor bánatunk, veszteségünk és szomorúságunk van, emlékeznünk kell arra, hogy Isten szeret minket, és egy nap eltöröl minden könnyet.

Amikor a gyerekeim kicsik voltak, megkérdezték tőlem, miért szeretem őket. A válaszom nem az volt, hogy szép gyerekek voltak, akik jól néztek ki (mik voltak és vannak). Nem arról volt szó, hogy kiemelkedő diákok voltak (ami igaz is volt). Ehelyett a válaszom az volt: "Szeretlek, mert a gyermekeim vagytok!" A lényeg az, hogy miért szeret minket Isten: "Hozzá tartozunk, és ezáltal értékesebbek vagyunk, mint azt valaha is el tudnánk képzelni." Ezt soha nem szabad elfelejtenünk!

Örüljünk az igazi értékünkről, mint Isten szeretettségéről.

Joseph Tkach

Präsident
GRACE COMMUNION INTERNATIONAL