Igazi identitásunk

Az 222 az igazi identitásunkManapság gyakran előfordul, hogy hírnevet kell szerezned magadnak ahhoz, hogy értelmes és fontos lehessen mások és önmaga számára. Úgy tűnik, mintha az emberek telhetetlenül keresnék az identitást és a jelentést. De Jézus már mondta: „Aki megtalálja életét, elveszti azt; és aki elveszti az életét én érettem, az megtalálja” (Máté 10:39). Egyházként tanultunk ebből az igazságból. 2009 óta Grace Communion Internationalnak hívjuk magunkat, és ez a név a valódi identitásunkra utal, amely Jézusban és nem bennünk alapszik. Nézzük meg közelebbről ezt a nevet, és derítsük ki, mit rejt.

Kegyelem

A kegyelem az első szó a nevünkben, mert ez írja le legjobban egyéni és kollektív utazásunkat Istenhez Jézus Krisztusban a Szentlélek által. „Inkább azt hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelméből üdvözülünk, mint ők is” (ApCsel 15). „Érdem nélkül igazulunk meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való megváltás által” (Róma 11:3). Isten egyedül kegyelemből (Krisztus által) megengedi, hogy részesedjünk az ő igazságában. A Biblia következetesen azt tanítja nekünk, hogy a hit üzenete Isten kegyelmének üzenete (lásd ApCsel 24:14; 3:20; 24:20).

Isten kapcsolatának alapja az emberrel mindig kegyelem és igazság volt. Míg a törvény ezeknek az értékeknek a kifejeződése volt, Isten kegyelme maga is teljes kifejezést talált Jézus Krisztuson keresztül. Isten kegyelmével csak Jézus Krisztus megmentette, és nem a törvény betartásával. A törvény, amellyel minden ember átkozott, nem Isten utolsó szava számunkra. Az utolsó szó számunkra Jézus. Ő az Isten kegyelmének és igazságának tökéletes és személyes kinyilatkoztatása, amelyet szabadon adott az emberiségnek.
A törvény szerinti elítélés indokolt és igazságos. Nem érjük el magunktól a törvényes magatartást, mert Isten nem saját törvényeinek és törvényességeinek foglya. Isten bennünk az isteni szabadságban cselekszik az akaratának megfelelően.

Akaratát a kegyelem és a megváltás határozza meg. Pál apostol ezt írja: „Nem vetem el Isten kegyelmét; mert ha az igazság a törvény által van, Krisztus hiába halt meg” (Galata 2:21). Pál Isten kegyelmét írja le, mint az egyetlen alternatívát, amelyet nem akar elvetni. A kegyelem nem olyan dolog, amit mérlegelni, mérni és alkudni kell. A kegyelem Isten élő jósága, amelyen keresztül követi és átalakítja az emberi szívet és elmét.

Pál a római gyülekezetnek írt levelében azt írja, hogy az egyetlen dolog, amit saját erőfeszítéseinkkel próbálunk elérni, az a bűn zsoldja, ami maga a halál. Ez a rossz hír. De van egy különösen jó is, mert „az Isten ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 6:24). Jézus Isten kegyelme. Ő Isten üdvössége, amelyet minden ember számára ingyen adott.

úrvacsora

A közösség a második szó a nevünkben, mert valódi kapcsolatunk van az Atyával a Fiú révén, a Szentlélekkel való közösségben. Krisztusban valódi közösségünk van Istennel és egymással. James Torrance így fogalmazta meg: "A Hármas Isten olyan közösséget hoz létre, amelyben valódi emberek vagyunk, csak akkor, ha az ő identitásukat vele és más emberekkel való közösségben találtuk meg." 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek tökéletes közösségben vannak, és Jézus azért imádkozott, hogy tanítványai megosszák ezt a kapcsolatot, és tükrözzék azt a világban (János 14:20; 17:23). János apostol ezt a közösséget mélyen a szeretetben gyökerezőnek írja le. János ezt a mély szeretetet az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való örökkévaló közösségként írja le. Az igazi kapcsolat azt jelenti, hogy közösségben élünk Krisztussal az Atya szeretetében a Szentlélek által (1. János 4:8).

Gyakran mondják, hogy kereszténynek lenni személyes kapcsolat Jézussal. A Biblia számos analógiát használ ennek a kapcsolatnak a leírására. Az egyik az úrnak a rabszolgájához való viszonyáról beszél. Ebből következik, hogy tisztelnünk és követnünk kell Urunkat, Jézus Krisztust. Jézus ezt mondta a követőinek: „Nem mondom többé, hogy szolgák vagytok; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ura. De megmondtam nektek, hogy barátok vagytok; mert mindazt, amit Atyámtól hallottam, tudattam veletek” (János 15:15). Egy másik kép az apa és gyermekei kapcsolatáról beszél (János 1:12-13). Még az Ószövetségben is megtalálható vőlegény és menyasszony képét használja Jézus (Máté 9:15), Pál pedig a férj és felesége kapcsolatáról ír (Ef 5). A Zsidókhoz írt levél még azt is mondja, hogy mi keresztények Jézus testvérei vagyunk (Zsidók 2:11). Mindezek a képek (rabszolga, barát, gyermek, házastárs, nővér, testvér) egy mély, pozitív, személyes közösség gondolatát tartalmazzák egymással. De ezek mind csak képek. A mi Szentháromságos Istenünk ennek a kapcsolatnak és közösségnek a forrása és igazsága. Ez egy közösség, amelyet nagylelkűen megoszt velünk kedvességében.

Jézus imádkozott, hogy örökké vele legyünk és örüljünk ennek a jóságnak (János 17:24). Ebben az imában meghívott minket, hogy a közösség részeként éljünk egymással és az Atyával. Amikor Jézus felment a mennybe, elvitt minket, barátait, közösségbe az Atyával és a Szentlélekkel. Pál azt mondja, hogy a Szentlélek által van egy út, amellyel Krisztus mellett ülünk, és az Atya jelenlétében vagyunk (Efézus 2: 6). Ezt az Istennel való közösséget már most megtapasztalhatjuk, még akkor is, ha ennek a kapcsolatnak a teljessége csak akkor válik láthatóvá, amikor Krisztus újra eljön és megalapozza uralmát. Ezért a közösség nélkülözhetetlen része hitközségünknek. Identitásunk most és mindörökké Krisztusban van, és abban a közösségben, amelyet Isten megoszt velünk, mint Atya, Fiú és Szentlélek.

Nemzetközi (nemzetközi)

A nemzetközi név a harmadik szó a mi nevünkben, mert egyházunk nagyon nemzetközi közösség. Különböző kulturális, nyelvi és nemzeti határokon túli embereket érünk el. Annak ellenére, hogy statisztikailag kis közösség vagyunk, minden amerikai államban vannak közösségek, valamint Kanada, Mexikó, Karib-térség, Dél-Amerika, Európa, Ázsia, Ausztrália, Afrika és a Csendes-óceáni szigetek. Több mint 50.000-tag van több mint 70-országban, amelyek több mint 900 közösségben találtak otthont.

Isten együtt hozott minket ebben a nemzetközi közösségben. Áldás, hogy elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy együtt dolgozzunk, és mégis elég kicsi ahhoz, hogy személyesen személyesek legyünk. A közösségünkben a barátságok folyamatosan épülnek a nemzeti és kulturális határokon, amelyek ma gyakran megosztják, építik és ápolják világunkat. Ez minden bizonnyal Isten kegyelmének jele!

Templomként fontos számunkra, hogy éljünk és továbbítsunk az evangéliumot, amit Isten a szívünkbe helyezett. Még az Isten kegyelmének és szeretetének gazdagságának megtapasztalása is arra ösztönöz bennünket, hogy átadjuk a jó híreket másoknak. Azt akarjuk, hogy mások kapcsolatba kerüljenek Jézus Krisztussal és megosszák az örömöt. Nem tarthatjuk titokban az evangéliumot, mert azt akarjuk, hogy mindenki a világon megtapasztalja Isten kegyelmét és részese legyen a háromszemélyes közösségnek. Ez az üzenet, amit Isten adott nekünk, hogy megosszuk a világot.

Joseph Tkach