Péter apostol élete

Egy bibliai figura, akivel mindannyian azonosulhatunk Simon, bár Jónás (Jónás fia), akit Péter apostolként ismerünk. Az evangéliumokon keresztül megismerjük őt, mint személyt a maga csodálatos összetettségében és ellentmondásaiban: Pétert, Jézus önjelölt védelmezőjét és bajnokát a végsőkig. Péter, aki ki merte javítani a mestert. Péter, aki lassan megérti, de gyorsan a csoport élére helyezi magát. Impulzív és odaadó, irracionális és éleslátó, kiszámíthatatlan és makacs, buzgó és zsarnoki, nyitott, de túl gyakran hallgat, ha számít – Peter olyan ember volt, mint a legtöbbünk. Ó, igen, mindannyian tudunk azonosulni Péterrel. Az ő Ura és Mestere általi helyreállítása és rehabilitációja inspiráljon mindannyiunkat.

becsület és kaland

Péter galileai származású volt Észak-Izraelből. Egy zsidó író azt mondta, hogy ezek a szabadban élők gyors indulatúak, de természetesen nagylelkűek. A zsidó Talmud ezt mondta ezekről a szívós emberekről: Mindig jobban törődtek a becsülettel, mint a nyereséggel. William Barclay teológus így jellemezte Pétert: "Rövid kedélyű, impulzív, érzelmes, könnyen felizgatja a kalandra késztetés, a végsőkig hűséges – Péter tipikus galileai volt." Az Apostolok Cselekedetei gyorsan mozgó könyvének első 12 fejezetében felvázolják Péter elsőbbségét a korai keresztények között. Péter az, aki új apostol megválasztását indítja Júdás helyére (ApCsel 1,15-22). Péter volt a kis társaság szóvivője a pünkösd napján tartott első prédikációban (ApCsel 2). Péter és János az Urukba vetett hittől vezérelve meggyógyítottak egy ismert beteg embert a templomban, nagy tömeget vonzottak, és dacoltak a zsidó vezetőkkel a letartóztatásukkal (ApCsel. 4,1-22). 5000 ember jött Krisztushoz ezeknek a lenyűgöző eseményeknek köszönhetően.

Péter volt az, aki Szamáriába ment, hogy biztosítsa az evangélium ügyét azon a kihívásokkal teli missziós területen. Ő volt az, aki szembeszállt Simon Mágus ravasz varázslóval (ApCsel 8,12-25). Péter szemrehányása miatt két megtévesztő meghalt (ApCsel 5,1-11). Péter életre támasztott egy halott tanítványt (ApCsel 9,32-43). Legnagyobb hozzájárulása azonban az egyháztörténethez az volt, amikor egy római tisztet megkeresztelt az egyházba – ez a merész lépés, amely kritikát váltott ki a korai zsidók által uralt egyházban. Isten arra használta, hogy megnyitja a hit ajtaját a pogányok világa felé (ApCsel 10, ApCsel 15,7-11.).

Péter. Péter. Péter. Úgy uralta a korai egyházat, mint egy megtért kolosszus. Hihetetlen, hogy a betegek meggyógyultak Jeruzsálem utcáin, amikor csak az árnyéka takarta el őket (ApCsel. 5,15).

De mint láttuk, nem mindig viselkedett így. Azon a sötét éjszakán Gecsemánéban, amikor a tömeg azért jött, hogy letartóztassák Jézust, Péter egy elhibázott kardcsapással hirtelen levágta a főpap egyik szolgájának fülét. Később rájött, hogy ez az erőszakos cselekmény férfiként jellemezte. Az életébe kerülhet. Így hát messziről követte Jézust. Lukács 2-ben2,54-62 Péter egyértelműen megtagadja Urát – háromszor, ahogy Jézus megjövendölte. Miután harmadik megtagadta, hogy valaha is ismerte volna Jézust, Lukács egyszerűen beszámol: „És az Úr megfordult, és Péterre nézett” (Lukács 2 Kor.2,61). Péter ekkor végre rájött, milyen bizonytalan és felkészületlen valójában. Lukács így folytatja: „Péter pedig kiment, és keservesen sírt”. Ebben az erkölcsi vereségben rejlett Péter megtörtsége és fenomenális fejlődése is.

Az ego büszkesége

Péternek nagy egoproblémája volt. Ilyen vagy olyan mértékben mindannyiunkkal rendelkezünk. Péter túlzott büszkeségtől, önbizalomtól, saját emberi képességeibe és ítélőképességébe vetett túlzott bizalomtól szenvedett. A 1. János evangéliuma 2. fejezetének 16. verse figyelmeztet bennünket, hogy a büszkeség mennyire meghatározza tetteinket. Más szövegek azt mutatják, hogy ez a néma gyilkos hozzánk lopódhat, és tönkreteheti legjobb szándékainkat (1. Korinthus 13,1-3). Ez történt Péterrel. Velünk is megtörténhet.

Ahogy közeledünk a húsvét és a húsvét időszakához, és arra készülünk, hogy megosszuk az úrvacsorai kenyeret és bort, elhívást kapunk, hogy megvizsgáljuk magunkat ennek a megrögzött tulajdonságnak a szempontjából (1. korinthusiak 11,27-29). Csendes gyilkosunkat leginkább a borzalmasan különböző szempontok elemzéséből ismerhetjük fel. Ezek közül ma legalább négyet tudunk kiemelni.

Először is a fizikai erejére való büszkeség. Péter termetes halász volt, aki valószínűleg két testvérpár társaságát vezette Galilea partjain. Halászok között nőttem fel – nagyon kemények és szókimondóak tudnak lenni, és nem használnak selyem zsebkendőt. Péter volt az az ember, akit az emberek szívesebben követtek. Szerette a durva és viharos életet. Ezt látjuk Luke-nál 5,1-11, amikor Jézus megkérte, hogy vesse ki a hálóikat, hogy fogást fogjon. Péter volt az, aki tiltakozott: "Mester, egész éjjel dolgoztunk, és semmit sem fogtunk". De szokásához híven engedett Jézus sugalmazásának, és a hirtelen nagy fogás megdöbbentette és érzelmileg kiegyensúlyozatlanná tette. Ez az apály megmaradt benne, és valószínűleg túlzott önbizalmának volt köszönhető – ezt a tulajdonságot, amelyet Jézus segíteni fog neki isteni hittel helyettesíteni.

A hozzáértők tudják

Ezt a második szempontot intellektuális büszkeségnek (elitista tudásnak) nevezik. be fog jönni 1. korinthusiak 8,1 említette, ahol azt mondják, hogy a tudás felfuvalkodik. Igen. Péter, mint sok zsidó, aki követte Jézust, azt hitte, mindent tudnak. Jézus egyértelműen a várt Messiás volt, így természetes volt, hogy beteljesíti a nemzeti nagyságról szóló próféciákat és a zsidók kinevezését a próféták által megjövendölt királyság legfőbb vezetőivé.

Mindig volt köztük ez a feszültség, hogy ki lesz a legnagyobb Isten országában. Jézus felkeltette az étvágyukat azzal, hogy tizenkét jövőbeli trónt ígért nekik. Azt nem tudták, hogy ez a távoli jövőben lesz. Most, az ő idejében Jézus azért jött, hogy bebizonyítsa, hogy ő a Messiás, és betöltse Isten szenvedő szolgájának szerepét (Ézsaiás 53). De Péternek, mint a többi tanítványnak, hiányzott ez a finomság. Azt hitte, mindent tud. Elutasította Jézus (szenvedélyeiről és feltámadásáról szóló) bejelentéseit, mert azok ellentmondtak tudásának (Márk 8,31-33), és szembeszállt Jézussal. Ezzel kivívta a szemrehányást: "Távozz mögém, te Sátán!"
Péter tévedett. Tévedett a birtokában lévő információkkal kapcsolatban. Összerakott 2-t és 2-t, és 22-t kapott, mint oly sokan közülünk.

Jézus letartóztatásának éjszakáján az úgynevezett hűséges tanítványok még mindig arról vitatkoztak, hogy ki lesz a legnagyobb Isten országában. Nem tudták, milyen szörnyű három nap vár rájuk. Péter a megvakult tanítványok egyike volt, és kezdetben nem engedte, hogy Jézus megmossa a lábát az alázatosság példájaként (János 13). A tudás büszkesége képes erre. Akkor jelenik meg, amikor azt hisszük, hogy mindent tudunk, amikor prédikációt hallunk vagy istentiszteletet végzünk. Fontos ezt felismerni, mert része a bennünk hordozott halálos büszkeségnek.

Büszke a pozíciójára

Péter és a korai tanítványok szembesültek gőgjükkel, amikor nehezteltek Jakab és János anyjára, amiért fiaik számára a legjobb helyet kérték Jézus mellett Isten országában (Máté 20,20:24-2). Dühösek lettek, mert meg voltak győződve arról, hogy ezek a helyek az övék legyenek. Péter a csoport elismert vezetője volt, és aggódott amiatt, hogy Jézus úgy tűnt, hogy különleges vonzalmat érzett János iránt (János Kor.1,20-22). Ez a fajta politika a keresztények körében elterjedt az egyházban. Ő a felelős a keresztény egyház által a történelem során elkövetett legrosszabb tévedések némelyikéért. A középkorban pápák és királyok harcoltak a felsőbbrendűségért, az anglikánok és a presbiteriánusok egymást gyilkolták a 16. században, és egyes szélsőséges protestánsok a mai napig mély gyanakvással élnek a katolikusokkal szemben.

Van valami köze a valláshoz, ami elsősorban a végtelenhez való közeledés, a végső dolgokkal való érintkezés, a tudatunkban az, hogy "jobban szeretem Istent, mint téged, tehát közelebb vagyok hozzá, mint mindenki máshoz" elpusztulhat. Így a saját helyzetével kapcsolatos büszkeség gyakran átadja helyét a negyedik büszkeségnek, a liturgia iránti büszkeségnek. A nyugati és a keleti egyházakban sok megosztottság volt az évek során, és ezek egyike az volt, hogy kovászos vagy kovásztalan kenyeret kell-e használni az úrvacsorában. Ezek a megosztottságok rontották az Egyház hírnevét a történelem során, mivel az átlagpolgár ezt a vitát a következő kérdéssel kapcsolatos vitának tekinti: "Az én vendéglátóm jobb, mint a tiéd". Egyes protestáns csoportok még ma is hetente egyszer, mások havonta egyszer ünneplik az úrvacsorát, megint mások egyáltalán nem hajlandók ünnepelni, mert az egységes testet szimbolizál, ami szerintük nem igaz.

In 1. Timótheusz 3,6 Az egyházak figyelmeztetést kapnak, hogy ne rendeljenek újakat a hitbe, nehogy felfuvalkodjanak és az ördög ítélete alá kerüljenek. Úgy tűnik, hogy ez az ördögre való hivatkozás a gőgöt „eredendő bűn”-vé teszi, mert ez arra késztette az ördögöt, hogy olyan mértékben felfújja önbecsülését, hogy szembeszálljon Isten tervével. Egyszerűen nem tudott ellenállni annak, hogy a saját főnöke legyen.

A büszkeség éretlenség

A büszkeség komoly üzlet. Túlbecsüli a képességeinket. Vagy mélyen bennünk táplálja azt a vágyat, hogy jól érezzük magunkat azáltal, hogy magunkat mások fölé emeljük. Isten gyűlöli a büszkeséget, mert tudja, hogy az befolyásolhatja a vele és másokkal való kapcsolatunkat (Példabeszédek 6.). Péternek nagy adagja volt, ahogy mi is. A büszkeség a végső spirituális csapdába csábíthat bennünket, hogy rossz okokból helyesen cselekedjünk. Figyelmeztetést kapunk, hogy titkos büszkeségből még a testünket is elégethetjük, csak azért, hogy megmutassuk másoknak, milyen igazak vagyunk. Ez egy fontos okból kifolyólag lelki éretlenség és szánalmas vakság. Minden tapasztalt keresztény tudja, hogy nem mindegy, hogyan nézünk az emberek szemébe, hogy igazoljuk magunkat az utolsó ítélet előtt. Nem. Az számít, hogy Isten mit gondol rólunk, nem az, hogy mások mit gondolnak körülöttünk. Ha ezt felismerjük, valódi előrehaladást érhetünk el a keresztény életben.

Ez volt Péter csodálatos szolgálatának titka az ApCsel. Megértette. Jézus letartóztatásának éjszakáján történt incidens végül az öreg Péter összeomlásához vezetett. Kiment, és keservesen sírt, mert végre kihányhatta azt a mérgező főzetet, amit az ego büszkeségének neveznek. Az öreg Péter majdnem végzetes összeomlást szenvedett. Hosszú út állt még előtte, de élete fordulópontjához érkezett.

Rólunk is elmondható. Jézus áldozati halálának megemlékezéséhez közeledve emlékezzünk arra, hogy Péterhez hasonlóan mi is újjá válhatunk megtörtségünk által. Adjunk hálát Istennek Péter példájáért és türelmes, előrelátó Mesterünk szeretetéért.

Neil Earle