Történet térről és időről

1-én2. 1961 áprilisában a világ megállt, és Oroszországra nézett: Jurij Gagarin legyen az első ember az űrben, mondhatnám, mert Izrael legyőzte Oroszországot az űrversenyben. Ahhoz, hogy megértsük ezt az őrült állítást, körülbelül 2000 évet kell visszamennünk az időben. Van egy Betlehem nevű kisváros, amely akkoriban azzal fenyegetett, hogy elárasztják a zarándokok. Egy kimerült férj sikertelenül keresett szállást magának és feleségének minden éjszakai szálláson. Hosszas keresgélés után egy barátságos vendégház tulajdonos megengedte Josefnek és erősen terhes feleségének, hogy az istállóban aludjanak az állatok mellett. Azon az éjszakán megszületett a fiuk, Jézus. Évente egyszer karácsonykor a világ emlékezik erre a nagyszerű eseményre – nem az első űrhajós születésére, hanem annak, aki megmenti az egész emberiséget.

Jézus születése csak egy a sok ünnep közül, amelyeket minden évben megünnepelnek, és minden rossz okból történik. Díszítik a fákat, miniatűr bölcsőket állítanak fel, lepedőbe öltözött gyerekek képviselik az ünnepélyes eseményt a betlehemes játékban, és néhány napig elismerik Istent, hogy ki is ő valójában. Utána biztonsággal elpakoljuk a dekorációt, hogy jövőre újra kivigyük, de ezzel a nagy tárgyhegytel együtt az Istenről alkotott gondolataink is eloszlanak. Véleményem szerint ez csak azért történik, mert nem tudjuk megérteni Jézus megtestesülésének jelentőségét - Isten teljes emberré válik, és egyben teljes Isten.

János evangéliumának első fejezete kijelenti, hogy Krisztus, aki az emberek között lakott, az, aki az egész világegyetemet annak felfoghatatlan szépségében teremtette. Az égen minden éjjel ragyogó, tőlünk sok fényévnyire lévő csillagokat ő alkotta. A ragyogó nap, amely megfelelő távolságra van tőlünk ahhoz, hogy elegendő hőt biztosítson bolygónk tökéletes egyensúlyához, pontosan a megfelelő távolságra helyezte oda. A csodálatos naplementét, amelyre egy hosszú tengerparti séta során csodálkozunk, csodálatosan ő alkotta. Minden egyes dalt, amit a madarak csiripelnek, ő komponált. Mindazonáltal feladta minden teremtő dicsőségét és hatalmát, és saját teremtménye közepette lakott: „Aki isteni alakban volt, nem tekintette rablásnak, hogy Istennel egyenlő, hanem elvetette magát, és szolgai formát öltött, ugyanolyan emberré vált, és megjelenése alapján emberi lénynek ismerték el. Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, egészen a kereszthalálig” (Filippi 2:6-8).

Egész Isten és minden ember

Isten maga is tehetetlen csecsemőként született, teljesen földi szülei gondoskodásától. Anyja mellkasán szoptatta, megtanult járni, elesett és megütötte a térdét, hólyagok voltak a kezein, amikor nevelőapjával dolgozott, sírt az emberek nyomorúsága miatt, kísértésbe esett, ahogy mi is leszünk, és meghajolt a végső kínzás előtt. ; megverték, leköpték és megölték a kereszten. Ő Isten és egyben egész ember. Az igazi tragédia az, hogy sokan azt hiszik, Isten bő harminc éve az emberek között van és velük él. Sokan azt hiszik, hogy utána visszatért eredeti helyére, és onnan, messziről nézik, hogyan alakul az emberiség drámaisága. De ez nem így van!

Mivel idén is ünnepeljük a karácsonyt, egy igazán jó hírt szeretnék megosztani veletek: Isten annyira szeret téged, hogy nemcsak emberré lett, kijelentette magát nekünk, és velünk maradt három évtizeden át, hanem megőrizte emberségét és most az Atyaisten jobbján ül, hogy kiálljon értünk. Amikor Krisztus felment a mennybe, ő volt az első ember az űrben! "Egy az Isten és egy a közbenjáró Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus."1. Timótheusz 2,5).

A közvetítőnek teljesen függetlennek kell lennie. Ha Jézus visszatért korábbi isteni állapotába, hogyan tudna közvetíteni értünk, emberekért? Jézus megőrizte emberi mivoltát, és ki közvetítene jobban Isten és ember között, mint maga Krisztus, aki teljes egészében Isten és mégis teljes ember? Nemcsak megőrizte emberségét, de még az életünket is magára vette és ez által mi benne élhetünk, ő pedig bennünk.

Miért tette Isten a legnagyobb csodát? Miért lépett be a térbe és az időbe, illetve saját teremtményébe? Azért tette, hogy amikor felment a mennybe, magával vigyen minket, és mi is leülhessünk vele az Isten jobbjára. Tehát nemcsak Jézus Krisztus ment fel a mennybe, hanem mindannyian, akik elfogadtuk Jézust Megváltójának. Sajnálom, Jurij Gagarin.

Amikor ebben az évben megemlékezel Jézus Krisztus születéséről, ne feledd, hogy Isten soha nem hagyna egy régi, poros szobában, és évente csak egyszer emlékezik meg a születésnapodon. Emberségét állandó ígéretként és zálogként tartja számodra. Soha nem hagyott el és nem is fog. Nemcsak ember maradt, de még az életedet is magára vállalta, benned és rajtad keresztül él. Ragaszkodj ehhez a csodálatos igazsághoz, és élvezd ezt a csodálatos csodát. Isten szeretetének megtestesítője, az Istenember, Jézus Krisztus, Emmanuel veled van most és mindörökké.

Tim Maguire