A Béke Hercege

Amikor Jézus Krisztus megszületett, angyalok serege hirdette: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az emberek között, akikben ő tetszik” (Lukács). 2,14). Mint Isten békéjének befogadói, a keresztényeket egyedülálló módon hívják ki ebben az erőszakos és önző világban. Isten Lelke elvezeti a keresztényeket a béketeremtő, gondoskodó, adakozó és szeretetteljes életre. Ezzel szemben a körülöttünk lévő világot állandóan viszály és intolerancia bonyolítja, legyen az politikai, etnikai, vallási vagy társadalmi. Még ebben a pillanatban is egész régiókat fenyeget aljas harag, gyűlölet és ezek következményei. Jézus ezt a nagy különbséget írta le, amely a tanítványait jellemzi, amikor ezt mondta nekik: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé” (Máté 10,16).

E világ népei, akiknek gondolkodásuk és cselekvésük megterhelt, nem találják meg a békéhez vezető utat. A világ útja az önzés, a kapzsiság, az irigység és a gyűlölet útja. Jézus azonban így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek. Nem úgy adok neked, mint a világ. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne féljetek” (János 14,27).

A keresztények arra hivatottak, hogy legyenek szorgalmasak Isten előtt, „azt kövessék, ami békét teremt” (Róma 1.4,19) és „mindenkivel békére és megszentelődésre törekedni” (Zsidók 1Kor2,14). Minden örömnek és békességnek részesei: „A reménység Istene töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel, hisz abban, hogy a reménység mindig bővelkedik bennetek a Szentlélek erejével” (Róma 1.5,13).

A béke fajtája, „az a béke, amely minden értelmet felülmúl” (Filippi levél 4,7), felülmúlja az elszakadásokat, a különbségeket, az elszigeteltség érzését és a részrehajlás szellemét, amelyben az emberek részt vesznek. Ez a béke ehelyett a harmóniához, valamint a közös cél és sors érzéséhez vezet – „a lélek egységéhez a béke kötelékén keresztül” (Efézus levél). 4,3).

Ez azt jelenti, hogy megbocsátunk azoknak, akik rosszat tettek velünk. Ez azt jelenti, hogy irgalmasságot mutatunk a rászorulóknak. Kimondja továbbá, hogy a szeretetre alapozott kedvesség, őszinteség, nagylelkűség, alázat és türelem fogja jellemezni más emberekkel való kapcsolatainkat. Jakab a következőket írta a keresztényekről: „De az igazság gyümölcsét békességben vetik el azoknak, akik békét teremtenek” (Jakab 3,18). Ez a fajta béke garanciát és biztonságot ad nekünk háború, világjárvány vagy katasztrófa esetén is, és nyugalmat és békét ad a tragédia közepette. A keresztények nem érzéketlenek az élet problémáival szemben. Nekik is megpróbáltatások és fájdalmak időszakát kell átélniük, mint mindenki másnak. Isteni segítségünk és bizonyosságunk van arról, hogy támogatni fog minket: „De tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket az ő szándéka szerint hívott el” (Róma levél). 8,28). Még akkor is, ha fizikai körülményeink homályosak és sötétek, Isten bennünk rejlő békéje megnyugtat, biztos és szilárd, magabiztos és reménykedő Jézus Krisztus visszatérésében a földre, amikor békéje az egész földet átfogja.

Miközben azt a dicsőséges napot várjuk, emlékezzünk Pál apostol szavaira: „Krisztus békessége, amelyre egy testben elhívattatok, uralkodjék szívetekben; és adj hálát” (Kolossé 3,15). A béke eredete az Istentől származó szeretet! A Béke Hercege – Jézus Krisztus az, ahol megtaláljuk ezt a békét. Jézus ekkor benned él a békéjével. Békességed van Krisztusban Jézus Krisztus hite által. Békéje hordoz téged, és békéjét hordozod minden embernek.

Joseph Tkach