Hármas Istenünk: élő szeretet

Amikor a legrégebbi lényről kérdezték, egyesek utalhatnak a Tasmania 10.000-es éves fenyőire, vagy egy 40.000 éves cserjére. Mások gondolkodhatnak a spanyol Baleár-szigetek partján, az 200.000 éves tengeri füvön. Annyira öreg, mint ezek a növények, van valami sokkal idősebb - és ez az örökkévaló Isten, melyet a Szentírásban az élő szerelem jelent meg. A szeretet Isten lényegét fejezi ki. A háromság (Trinity) között a szeretet döntése már az idő létrehozása előtt létezett, az örökkévalóság óta. Soha nem volt idő, amikor az igaz szerelem nem létezett, mert örök, hármas Istenünk az igaz szerelem forrása.

Hippói Ágoston († 430) hangsúlyozta ezt az igazságot, amikor az Atyát „szeretőnek”, a Fiút „szeretettnek”, a Szentlelket pedig a köztük lévő szeretetnek nevezte. Soha véget nem érő, végtelen szeretetéből Isten teremtett mindent, ami létezik, beleértve téged és engem is. Colin Gunton teológus a Szentháromság Teremtő című művében a teremtésnek ezt a szentháromságos magyarázatát támogatja, azzal érvelve, hogy az egész Bibliát kell tanúskodnunk, nem csak a teremtés történetét. 1. Mózes könyve. Gunton hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem új keletű – az ókeresztény egyház így értette a teremtést. Például Ireneus kijelentette, hogy a Szentháromság-nézet ártalmatlanul világossá teszi a teremtést annak fényében, ami Jézusban történt. Az Isten, aki mindent a semmiből teremtett (ex nihilo), teljes szándékkal tette – szeretetből, szeretetből és a szeretet kedvéért.

Thomas F. Torrance és testvére, James B. azt szokták mondani, hogy a teremtés Isten végtelen szeretetének eredménye. Ez világosan kitűnik a Mindenható szavaiból: „Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunkra [...]” (1. Mózes 1,26). A „Hagyjuk […]” kifejezésben Isten hármas természetére utalunk. Egyes bibliai exegéták nem értenek egyet, és azzal érvelnek, hogy ez a nézet a Szentháromságra való hivatkozással újszövetségi felfogást kényszerít az Ószövetségre. Általában a „Tegyük meg [...]”-t irodalmi eszköznek (pluralis majestatis) tekintik, vagy annak jelzésének tekintik, hogy Isten az angyalokhoz, mint alkotótársaihoz szól. A Szentírás azonban sehol nem tulajdonít teremtő erőt az angyaloknak. Továbbá az egész Bibliát Jézus személyére és tanításaira tekintettel kell értelmeznünk. Az Isten, aki azt mondta: „Hagyjuk […]”, a hármas Isten volt, akár tudták ezt őseink, akár nem.

Amikor Jézusra gondolva olvassuk a Bibliát, rájövünk, hogy Isten saját képmására teremtette az embereket, világosan kifejezi természetét, amely a szeretetben nyilvánul meg. Kolosséban 1,15 és a 2. korinthusi levélben 4,4 megtudjuk, hogy Jézus maga Isten képmása. Az Atya képmását tükrözi számunkra, mert ő és az Atya egylényegűek az egymás iránti tökéletes szeretet kapcsolatában. A Szentírás azt mondja nekünk, hogy Jézus kapcsolódik a teremtéshez (beleértve az emberiséget is) azáltal, hogy minden teremtés előtt „elsőszülöttként” említi őt. Pál Ádámot Jézus képmásának (ellenképének) nevezi, „akinek el kellett jönnie” (Róm 5,14). Jézus úgyszólván az egész emberiség archetípusa. Pál szavai szerint Jézus egyben az „utolsó Ádám”, aki mint „életet adó szellem” megújítja a bűnös Ádámot (1Kor 1).5,45) és hogy az emberiség a saját képmása szerint járjon.

Ahogy a Szentírás mondja, „az új embert öltjük fel, megújulva a tudásban annak képmása szerint, aki teremtette” (kolossé levél). 3,10), és „mindenki fedetlen arccal látja az Úr dicsőségét [...]; és az Ő képmására változunk egyik dicsőségből a másikba az Úr által, aki a Lélek."2. korinthusiak 3,18). A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja nekünk, hogy Jézus „[Isten] dicsőségének tükörképe és természetének képmása” (Zsidók levél) 1,3). Ő Isten igazi képmása, aki mindenkiért megízlelte a halált azáltal, hogy felvette emberi természetünket. Azáltal, hogy eggyé vált velünk, megszentelt minket, és testvéreivé tett (héberek) 2,9-15). Isten Fiának képére teremtettünk és teremtünk újjá, aki maga tükrözi számunkra a szent, szereteten alapuló kapcsolatokat a Szentháromságban. Krisztusban kell élnünk, mozognunk és lennünk, akit elragad az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetének háromoldalú közössége. Krisztusban és Krisztussal együtt vagyunk Isten szeretett gyermekei. Sajnos azok, akik nem tudják felismerni Isten hármas természetét, a szeretet által támogatottak, könnyen elveszítik ezt a fontos igazságot, mert ehelyett különféle tévhiteket fogadnak el:

• Egy Triteizmus, amely tagadja Isten lényegi egységét, és amely szerint három független istenség létezik, ami azt jelenti, hogy minden köztük lévő kapcsolat külsőségnek tulajdonítható, és nem Isten lényegének velejárója, amely őt meghatározza.
• Egy Modalizmus, melynek tanítása Isten osztatlan természetére fókuszál, aki különböző időpontokban jelenik meg a három különböző létmód egyikében. Ez a tan is tagadja az Istennel való belső vagy külső kapcsolatot.
• Egy Az alárendeltség, aki azt tanítja, hogy Jézus teremtmény (vagy isteni lény, de alárendeltje az Atyának), ezért nem örökké a Mindenható Istennel egyenlő Fia. Ez a tanítás azt is tagadja, hogy Istennek lényegében szentháromságos kapcsolata van, amelyet az örökkévaló szent szeretet tart fenn.
• Más tanítások, amelyek alátámasztják a Szentháromság tanát, de nem tudják megragadni annak eredendő dicsőségét: hogy a hármas Isten, természeténél fogva, már azelőtt megtestesítette és adott szeretetet, mielőtt bármiféle teremtés lett volna.

Annak megértése, hogy a hármas Isten a természeténél fogva szeretet, segít felismernünk a szeretetet minden létező alapjaként. Ennek a megértésnek a középpontjában az áll, hogy minden Jézusból ered és körülötte forog, aki kinyilatkoztatja az Atyát és kiküldi a Szentlelket. Így Isten és teremtményének (beleértve az emberiséget is) megértése ezzel a kérdéssel kezdődik: Ki Jézus?

Tagadhatatlanul trinitárius gondolkodás, hogy az Atya teremtett mindent és alapította meg királyságát azáltal, hogy Fiát helyezte tervének, céljainak és kinyilatkoztatásának középpontjába. A Fiú dicsőíti az Atyát, az Atya pedig a Fiút. A Szentlélek, aki nem önmagáért beszél, folyamatosan a Fiúra mutat, és ezzel dicsőíti a Fiút és az Atyát. Atya, Fiú és Szentlélek élvezik ezt a szeretet által támogatott hármas interakciót. És amikor mi, Isten gyermekei Jézusról, mint Urunkról teszünk tanúbizonyságot, a Szentlélek által tesszük, hogy tiszteljük az Atyát. Ahogyan megjövendölte, a hit igazi szolgálata „a lélekben és az igazságban” rejlik. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek imádásával hódolunk az Öregnek, aki szeretetben teremtett minket, hogy viszont szeressük őt, és örökké benne maradjunk.

Szerelem által hordozott

Joseph Tkach        
GRACE COMMUNION INTERNATIONAL elnök