Láthatatlan Valóság

Ha vakon születtél, és ezért soha nem látott fát, akkor nehéz lenne elképzelned, hogy néz ki egy fa, még akkor is, ha valaki leírná neked ezt a növényt. Bár a fák magasak, gyönyörűek és fenségesek, nem látni őket, és kétségbe vonhatnánk kifejező pompájukat.

Képzeld el, ha valaki mutatna egy képet egy fa árnyékáról. Rossz látásoddal láthattad. Ez az első alkalom, hogy képes lenne kitalálni, hogyan néz ki egy fa. Nem ismernéd a levelek színét, a kéreg textúráját vagy más részleteket, de képes lennél elképzelni egy fát, és képes leszel szókincset fejleszteni, hogy beszélj róla. Arra is szilárd bizonyítékod lenne, hogy a fák valódiak, még ha nem is tudsz és nem értesz róluk mindent.

Ezen a képen Isten a fa, és Jézus az, aki az árnyékát mutatja az emberiségnek. Jézus, aki teljes mértékben Isten, úgy nyilatkoztatta ki az Atyát, önmagát, mint Isten Fiát, és a Lelket oly módon, hogy elkezdjük megérteni, és ez növekszik. Sok mindent nem tudhatunk Istenről, de Jézus eleget mutatott nekünk ahhoz, hogy megértsük, milyen nagyszerű, gyönyörű és fenséges Ő.

Ugyanakkor alázatosan tudomásul kell vennünk, hogy a valóságnak legjobb esetben is csak árnyékát látjuk. Ezért a hit szükséges. A hit Isten ajándéka (Jn 6,29) Jézus Krisztus követése során fel vagyunk készülve arra, hogy higgyünk olyan dolgokban, amelyeket nem tudunk logikusan megérteni vagy érzékszerveinkkel felfogni. A Zsidókhoz írt levél szerzője a hitről beszél, és ezt írja: „A hit pedig szilárd bizalom abban, amiben reménykedünk, és nem kételkedünk abban, ami nem látható. Ebben a hitben a régiek [ősök] megkapták Isten bizonyságtételét. Hitből ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje teremtette, és hogy minden, ami látható, a semmiből van.” (Zsidók levél) 11,1-3.).

Itt arra kényszerülünk, hogy megváltoztassuk a valóságról alkotott felfogásunkat. Ahelyett, hogy az alapján határoznánk meg a valóságot, amit észlelünk, arra ösztönöznek bennünket, hogy Istent tekintsük minden valóság alapjának. „Ő [Isten] kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt szeretett Fiának országába, ahol van megváltásunk, ami a bűnök bocsánata. Ő [Jézus] a láthatatlan Isten képmása, az elsőszülött minden teremtmény felett” (kolossé 1,13-15.).

Jézus, aki Isten képmása, arra hív bennünket, hogy tükrözzük vissza Isten valóságát, tegyük valóságosabbá és láthatóbbá. Nem láthatjuk és nem érinthetjük meg a feltétel nélküli szeretetet, irgalmat, kegyelmet és örömöt, de ezek a tulajdonságok örök értékkel bírnak. Annak ellenére, hogy Isten természete láthatatlan, Ő valóságos, mint Atya, Fiú és Szentlélek, mert nem pusztulnak el, mint az anyagi dolgok, amelyeket ebben a világban észlelünk.

Amikor Isten láthatatlan gazdagságát keressük, kevésbé érintenek bennünket azok a dolgok, amelyeket láthatunk, hallhatunk, tapinthatunk, ízlelhetünk és szagolhatunk. Jobban hat ránk a Szentlélek, mint látnánk. Mivel bensőséges kapcsolatban vagyunk Jézus Krisztussal, az ő hitében élünk, és az ő képmására válunk, aminek valóban lennünk kell. Ezt semmiféle földi gazdagság nem képes előidézni.

Bepillantást adott nekünk, mit jelent úgy élni, ahogyan Isten elvárja tőlünk. Jézus az ember igazi Fia – megmutatja nekünk, mit jelent közösségben élni Atyával, Fiúval és Lélekkel. Amikor Jézusra szegezzük a szemünket, biztosak lehetünk abban, hogy az örök élet ajándéka az Ő királyságában és mindaz, amit Isten tartogat számunkra, nagyobb, mint amit el tudunk képzelni.

írta: Heber Ticas