A hernyótól a pillangóig

Egy kis hernyó nehézséggel halad előre. Felfelé húzódik, mert el akarja érni a kissé magasabb leveleket, mert ízletesebbek. Aztán felfedez egy pillangót, amely olyan virágon ül, amelyet a szél előre-hátra tud ringatni. Gyönyörű és színes. Figyeli, ahogy repül a virágból a virágba. Kissé irigyen szólítja hozzá: «Szerencsés vagy, virágból virágba repül, csodálatos színekben ragyog és képes a nap felé repülni, miközben itt kell harcolnom, sok lábammal, és csak a földön mászhatok. Nem tudok eljutni a gyönyörű virágokhoz, a finom levelekhez és a ruhám elég színtelen, milyen igazságtalan az élet! »

A pillangó kissé sajnálja a hernyót és vigasztalja azt: «Lehetsz olyan is, mint én, talán sokkal szebb színekkel. Akkor nem kell többé küzdenie. A hernyó azt kérdezi: "Hogyan csináltad, mi történt, hogy annyira megváltozottál?" A pillangó azt válaszolja: "Én olyan hernyó voltam, mint te. Egy nap hallottam egy hangot, amely azt mondta nekem: Most eljött az idő, hogy megváltoztassam téged. Kövess engem, és új életfázisba hozlak téged, gondoskodom az ételeimről és lépésről lépésre megváltoztatlak. Bízz bennem és tartósan kitart, akkor a végén teljesen új lény leszel. A sötétség, amelyben most mozog, a fénybe vezet és a nap felé repül ».

Ez a kis történet egy csodálatos összehasonlítás, amely megmutatja nekünk Isten tervét emberekre. A hernyó az életünkre hasonlít, még mielőtt megismertük Istent. Ez az az idő, amikor Isten bennünk dolgozik, lépésről lépésre változtat minket, amíg a pupláció és a metamorfózis pillangóvá nem változik. Az az idő, amikor Isten szellemileg és fizikailag táplál minket és formál bennünket, hogy elérjük azt a célt, amelyet Ő állított nekünk.
A Biblia számos részében található a Krisztus új életéről, de arra összpontosítunk, amit Jézus el akar mondani nekünk a Beatitudes-ben. Nézzük meg, hogyan működik Isten velünk és hogyan változtat minket egyre inkább új emberré.

A lelkileg szegények

Szegénységünk lelki eredetű, és sürgősen szükségünk van a segítségére. «Boldogok a lélekben szegények; mert övék a mennyek országa” (Máté 5,3). Itt Jézus elkezdi megmutatni nekünk, mennyire szükségünk van Istenre. Ezt az igényt csak az ő szeretetén keresztül ismerhetjük fel. Mit jelent „lelki szegénynek” lenni? Ez egyfajta alázat, amely ráébreszti az embert, mennyire szegény Isten előtt. Felfedezi, mennyire lehetetlen megbánni bűneit, félretenni azokat és uralkodni az érzésein. Az ilyen ember tudja, hogy minden Istentől származik, és megalázza magát Isten előtt. Örömmel és hálával szeretné elfogadni az új életet, amelyet Isten kegyelmében ad neki. Mivel hajlamosak vagyunk a bűnre, mint természetes, testi emberek, gyakrabban fogunk megbotlani, de Isten mindig megigazít bennünket. Sokszor nem vesszük észre, hogy lelkileg szegények vagyunk.

A lelki szegénység ellentéte: lélekben büszkének lenni. Ezt az alapvető hozzáállást látjuk a farizeus imájában: „Hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rablók, hamisak, házasságtörők, sőt, mint ez a vámszedő” (Lk 1).8,11). Majd Jézus egy lélekben szegény ember példáját mutatja be, a vámszedő imáját felhasználva: "Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

A szellemi szegények tudják, hogy tehetetlenek. Tudják, hogy igazságukat csak kölcsön veszik és Istentől függnek. A lelkileg szegény legyünk az első lépés, amely formál bennünket Jézus új életében, egy új emberré történő átalakulásban.

Jézus Krisztus az Atyától való függés példája volt. Jézus ezt mondta magáról: „Bizony, bizony, mondom néktek: a Fiú nem tehet semmit önmagától, csak azt, amit az Atyát látja cselekedni; mert amit ő tesz, azt a fiú is ugyanúgy cselekszi.” (Ján 5,19). Ez Krisztus elméje, amelyet Isten formálni akar bennünk.

Viselje a szenvedést

A megtört szívű emberek ritkán arrogánsak, nyitottak bármire, amit Isten meg akar tenni rajtuk keresztül. Mi kell egy levert embernek? «Boldogok, akik szenvednek; mert megvigasztaltatnak” (Máté 5,4). Vigasztalásra van szüksége, és a Vigasztaló a Szentlélek. A megtört szív a kulcsa annak, hogy Isten Lelke munkálkodjon bennünk. Jézus tudja, miről beszél: olyan ember volt, aki jobban ismerte a bánatot és a szenvedést, mint bármelyikünk. Élete és elméje megmutatja nekünk, hogy a megtört szívek Isten vezetése alatt elvezethetnek bennünket a tökéletességhez. Sajnos, amikor szenvedünk, és Isten távol jelenik meg, gyakran keserűen reagálunk és vádoljuk Istent. Ez nem Krisztus elméje. Isten célja a nehéz életben azt mutatja, hogy lelki áldásokat tartogat számunkra.

A szelíd

Istennek mindannyiunkkal van terve. «Boldogok a szelídek; mert övék lesz a föld” (Máté 5,5). Ennek az áldásnak a célja az Istennek való átadásra való hajlandóság. Ha átadjuk magunkat neki, ő ad nekünk ehhez erőt. A behódolás során megtanuljuk, hogy szükségünk van egymásra. Az alázat segít meglátni egymás szükségleteit. Csodálatos kijelentés található, ahol arra kér bennünket, hogy tegyük le terheinket: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem; mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Máté 11,29). Micsoda isten, micsoda király! Milyen messze vagyunk a tökéletességétől! Az alázatosság, a szelídség és a szerénység olyan tulajdonságok, amelyeket Isten formálni akar bennünk.

Emlékezzünk vissza röviden, hogyan sértették meg Jézust nyilvánosan, amikor Simon, a farizeus meglátogatta. Nem köszöntötték, nem mosták meg a lábát. Hogyan reagált? Nem sértődött meg, nem igazolta magát, kibírta. És amikor ezt később Simonnak mutatta, alázatosan meg is tette (Lk 7:44-47). Miért olyan fontos Istennek az alázat, miért szereti az alázatosakat? Mert Krisztus gondolatát tükrözi. Mi is szeretjük az ilyen tulajdonságú embereket.

Az igazságosság éhezése

Emberi természetünk saját igazságosságát keresi. Amikor felismerjük, hogy sürgősen szükségünk van az igazságosságra, Isten megadja nekünk az igazságot Jézus által: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot; mert jóllaknak” (Máté 5,6). Isten nekünk tulajdonítja Jézus igazságát, mert nem tudunk megállni előtte. Az „éhség és szomjúság” kijelentés egy akut és tudatos szükségletet jelez bennünk. A vágyakozás erős érzelem. Isten azt akarja, hogy szívünket és vágyainkat az Ő akaratához igazítsuk. Isten szereti a szűkölködőket, az özvegyeket és az árvákat, a foglyokat és az idegeneket a földön. A mi szükségünk a kulcs Isten szívéhez, Ő gondoskodni akar szükségleteinkről. Áldás számunkra, hogy felismerjük ezt a szükségletet, és hagyjuk, hogy Jézus megnyugtassa.
Az első négy boldogságban Jézus megmutatja, mennyire szükségünk van Istenre. Az átalakulás „bábozás” szakaszában felismerjük szükségünket és Istentől való függésünket. Ez a folyamat fokozódik, és a végén mély vágyat fogunk érezni a Jézus közelsége után. A következő négy boldogság Jézus bennünk kifejtett munkáját mutatja be.

Az irgalmas

Amikor irgalmasságot gyakorolunk, az emberek meglátnak bennünk valamit Krisztus elméjéből. «Boldogok az irgalmasok; mert irgalmat kapnak” (Máté 5,7). Jézuson keresztül megtanulunk irgalmasnak lenni, mert felismerjük az ember szükségét. Fejlesztjük az együttérzést, az empátiát és a szeretteink iránti törődést. Megtanulunk megbocsátani azoknak, akik ártanak nekünk. Krisztus szeretetét közvetítjük embertársainknak.

Van tiszta szíved

A tiszta szív Krisztus-központú. «Boldogok a tisztaszívűek; mert meglátják az Istent” (Máté 5,8). A családunk és barátaink iránti odaadásunkat Isten és az iránta érzett szeretetünk vezérli. Ha szívünk inkább a földi dolgok felé fordul, mint Isten felé, akkor ez elválaszt minket tőle. Jézus teljesen az Atyának adta magát. Erre kell törekednünk, és teljesen át kell adnunk magunkat Jézusnak.

Békét csinálj

Isten kiengesztelődést, egységet akar vele és Krisztus testében. «Boldogok a békeszerzők; mert Isten fiainak fogják hívni őket” (Máté 5,9). A keresztény közösségekben gyakran vannak nézeteltérések, félnek a versenytől, félnek attól, hogy a birkák elvándorolnak, és anyagi gondok vannak. Isten azt akarja, hogy hidakat építsünk, különösen Krisztus testében: „Mindannyian egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy higgyen a világ hogy engem küldtél. És nekik adtam azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk, én bennük és te énbennem, hogy tökéletesen egyek legyenek, és megtudja a világ, hogy te küldtél engem és szeresd őket, ahogyan engem” (János 17,21-23. ).

Ezt követik

Jézus így jövendöli követőinek: „A szolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, téged is üldözni fognak; ha megtartották az én igémet, megtartják a tiédet is” (Jn 15,20). Az emberek úgy fognak bánni velünk, mint Jézussal.
Itt egy extra áldásról van szó azoknak, akiket Isten akaratának megtétele miatt üldöznek. «Boldogok, akiket az igazságért üldöznek; mert övék a mennyek országa” (Máté 5,10).

Jézus Krisztus által már Isten országában élünk, a mennyek országában, mert benne van az önazonosságunk. Minden boldogság ehhez a célhoz vezet. A Boldogságmondás végén Jézus megvigasztalta az embereket és reményt adott nekik: „Legyetek boldogok és vigasztalódjatok! gazdag jutalmat kapsz a mennyben. Ugyanígy üldözték a prófétákat is, akik előttetek voltak” (Máté 5,12).

Az utolsó négy sebességben adományozók vagyunk, külsőleg dolgozunk. Isten szereti az adakozókat. Ő a legnagyobb adakozó az összes közül. Továbbra is megadja nekünk azt, amire szükségünk van, lelkileg és anyagi szempontból. Az érzékeinket itt mások felé irányítjuk. Krisztus természetét kell tükröznünk.
Krisztus teste valóban kötődik, amikor tagjai felismerik, hogy támogatniuk kell egymást. Azok, akik éhesek és szomjasak, szellemi táplálkozásra szorulnak. Ebben a szakaszban Isten szándékában áll felismerni az ő iránti és a szomszédunk iránti vágyát életkörülményeinken keresztül.

A metamorfózis

Mielőtt másokat Istenhez vezethetnénk, Jézus velünk dolgozik, hogy nagyon bensőséges kapcsolatot építsen ki vele. Isten rajtunk keresztül mutatja meg a körülöttünk lévő embereknek irgalmát, tisztaságát és békéjét. Az első négy boldogságban Isten munkálkodik bennünk. A következő négy boldogságban Isten kifelé munkálkodik rajtunk keresztül. A belső harmonizál a külsővel. Így, darabról darabra formálja meg bennünk az új embert. Isten új életet adott nekünk Jézuson keresztül. A mi feladatunk, hogy hagyjuk, hogy ez a lelki változás megtörténjen bennünk. Jézus ezt lehetővé teszi. Péter figyelmeztet minket: "Ha mindez feloldódik, hogyan kell szent járásban és jámbor létben megállnod" (2. Peter 3,11).

Most az öröm fázisában vagyunk, egy kis ízelítő a még hátra lévő örömből. Ahogy a pillangó a nap felé repül, találkozunk Jézus Krisztussal: „Mert ő maga, az Úr jön le a mennyből, amikor kiáltanak, amikor megszólal az arkangyal hangja és az Isten trombitája, és a halottak legyetek elsők, akik meghaltak Krisztusban, feltámadnak. Utána mi, akik élünk és megmaradunk, velük egy időben elragadunk a felhőkön a levegőben, hogy találkozzunk az Úrral. És így mindenkor az Úrral leszünk »(1. Az S 4,16-17.).

szerző: Christine Joosten