Isten kegyelme

Isten kegyelme az a meg nem érdemelt szívesség, amelyet Isten hajlandó megadni az egész teremtésnek. A legtágabb értelemben Isten kegyelme az isteni önkinyilatkoztatás minden cselekedetében nyilvánul meg. A kegyelemnek köszönhetően az ember és az egész kozmosz megváltódik a bűntől és a haláltól Jézus Krisztus által, és a kegyelemnek köszönhetően az ember hatalmat nyer Isten és Jézus Krisztus megismerésére és szeretetére, valamint arra, hogy belépjen az örök üdvösség örömébe Isten Királyságában. (Kolossé 1,20; 1. Johannes 2,1-2; rómaiak 8,19-21; 3,24; 5,2.15-17.21; János 1,12; Efézusi levél 2,8-9; Titusz 3,7)

kegyelem

„Mert ha az igazság a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg” – írja Pál a Galata levélben 2,21. Az egyetlen alternatíva, mondja ugyanebben a versben, "Isten kegyelme". Kegyelemből üdvözülünk, nem a törvény betartásával.

Ezek olyan alternatívák, amelyek nem kombinálhatók. Nem kegyelem és cselekedetek által üdvözülünk, hanem egyedül a kegyelem által. Pál világossá teszi, hogy az egyiket vagy a másikat kell választanunk. Nem lehetséges mindkettőt választani (Róm 11,6). „Mert ha törvény szerint volt az örökség, nem ígéret szerint; De Isten Ábrahámnak adta ígéret által (Galata levél 3,18). Az üdvösség nem a törvényen múlik, hanem Isten kegyelmén.

"Mert csak ha létezne törvény, amely életet adna, akkor valóban a törvényből származna az igazság" (21. v.). Ha lett volna mód arra, hogy a parancsolatok betartásával örök életet nyerjünk, akkor Isten a törvény által megmentett volna minket. De ez nem volt lehetséges. A törvény nem menthet meg senkit.

Isten azt akarja, hogy jó magatartást tanúsítsunk. Azt akarja, hogy szeressünk másokat, és ezáltal teljesítsük a törvényt. De nem akarja, hogy azt gondoljuk, hogy tetteink valaha is okot jelentenek az üdvösségünkre. Az ő kegyelme mindig azt jelenti, hogy minden erőfeszítésünk ellenére soha nem leszünk „elég jók”. Ha munkáink hozzájárulnának az üdvösséghez, akkor lenne mivel dicsekednünk. Ám Isten úgy alakította ki üdvösségi tervét, hogy ne tarthassunk hitelt üdvösségünkért (Ef 2,8-9). Soha nem állíthatjuk, hogy bármit is megérdemelnénk. Soha nem állíthatjuk, hogy Isten tartozik nekünk bármivel is.

Ez megérinti a keresztény hit magját, és egyedülállóvá teszi a kereszténységet. Más vallások azt állítják, hogy az emberek elég jóak lehetnek, ha elég keményen próbálkoznak. A kereszténység azt mondja, hogy csak nem lehet elég jó. Kegyelemre van szükségünk.

Egyedül, soha nem leszünk elég jóak, így a többi vallás soha nem lesz elég jó. Az egyetlen út a megmentésre Isten kegyelme. Soha nem érdemelhetünk örökké élni, így az egyetlen mód, amellyel örök életet kaphatunk, az Isten ad nekünk valamit, amit nem érdemelünk meg. Ezt akarja Pál, amikor a kegyelem szót használja. Az üdvösség Isten ajándéka, amit soha nem tudtunk keresni - még akkor sem, ha a parancsolatokat évezredekig tartották.

Jézus és kegyelem

„Mert a törvény Mózes által adatott” – írja János, és így folytatja: „A kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett” (Jn. 1,17). János ellentétet látott a törvény és a kegyelem között, aközött, amit teszünk, és aközött, ami nekünk adatik.

Jézus azonban nem használta a kegyelem szót. De egész élete a kegyelem példája volt, példázatai pedig a kegyelmet illusztrálják. Néha az irgalom szót használta annak leírására, amit Isten ad nekünk. „Boldogok az irgalmasok – mondta –, mert ők irgalmat nyernek” (Máté 5,7). Ezzel a kijelentésével jelezte, hogy mindannyiunknak szüksége van irgalomra. És megemlítette, hogy ebben a tekintetben olyannak kell lennünk, mint Isten. Ha értékeljük a kegyelmet, akkor mások iránt is kegyelmet mutatunk.

Később, amikor Jézust megkérdezték, miért lépett kapcsolatba hírhedt bűnösökkel, így szólt az emberekhez: „De menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: „Az irgalmasságban gyönyörködöm, és nem az áldozatban” (Máté evangéliuma). 9,13, idézet Hóseástól 6,6). Isten jobban törődik velünk, hogy irgalmasságot tanúsítsunk, mint hogy perfekcionisták legyünk a parancsolatok betartásában.

Nem akarjuk, hogy az emberek bűnbe kerüljenek. De mivel a vétségek elkerülhetetlenek, a kegyelem feltétlenül szükséges. Ez vonatkozik egymással és az Istennel való kapcsolatunkra. Isten azt akarja, hogy felismerjük a kegyelem iránti igényünket, és kegyelmet mutassunk másoknak. Jézus erre példát mutatott, amikor az adóbeszerzővel evett és a bűnösökkel beszélt - az ő viselkedése alapján megmutatta, hogy Isten mindannyiunkkal akar kommunikálni. Az összes bűneinket elvette, és bocsáss meg nekünk, hogy ezt a közösséget kapjuk.

Jézus egy példázatot mondott két adósról, akik közül az egyik hatalmas, a másik pedig sokkal kisebb összeggel tartozott. Az úr megbocsátott a szolgának, aki sokat tartozott neki, de a szolga nem tudott megbocsátani annak a szolgatársának, aki kevesebbel tartozott. A Mester dühös volt, és így szólt: „Nem kellett volna neked is irgalmaznod a szolgatársadnak, ahogyan én is irgalmaztam neked?” (Máté 1.8,33).

Ennek a példázatnak a tanulsága: Mindannyiunknak meg kell látnunk magunkat, mint az első szolgát, akinek hatalmas összeget bocsátottunk meg. Mindannyian hosszú távon nem teljesítettük a törvény követelményeit, így Isten irgalmasságot mutat nekünk - és azt akarja, hogy kegyelmet is mutassunk. Természetesen mind a kegyelem területén, mind a törvényben cselekedeteink nem felelnek meg az elvárásoknak, így továbbra is bíznunk kell Isten irgalmasságában.

Az irgalmas szamaritánus példázata az irgalmasságra való felhívással végződik (Lk 10,37). A vámszedő, aki kegyelemért esedezett, megigazult Isten előtt8,13-14). A tékozló fiút, aki elpazarolta a vagyonát, majd hazajött, örökbe fogadták anélkül, hogy bármit is tettek volna, hogy "megszerezze" (Lukács 1 Kor.5,20). Sem Nain özvegye, sem fia nem tettek semmit, amiért kiérdemelték volna a feltámadást; Jézus ezt egyszerűen együttérzésből tette (Lk 7,11-15.).

Urunk Jézus Krisztus kegyelme

Jézus csodái az ideiglenes szükségletek leállítására szolgálnak. Az emberek, akik kenyeret és kenyeret evettek, ismét éhesek lettek. A fia, akit felemeltek, végül meghalt. De Jézus Krisztus kegyelme mindannyiunknak adódik az isteni kegyelem legmagasabb cselekedete által: az áldozati halál a kereszten. Ily módon Jézus maga adta meg magunkat - örökkévaló, nem pedig csak ideiglenes következményekkel.

Ahogy Péter mondta: "Inkább hisszük, hogy az Úr Jézus kegyelméből üdvözülünk" (ApCsel 1Kor.5,11). Az evangélium Isten kegyelmének üzenete (ApCsel 14,3; 20,24. 32). Kegyelemből lettünk „a megváltás által, amely Jézus Krisztus által van” (Róm 3,24) indokolt. Isten kegyelme Jézus keresztáldozatához kapcsolódik. Jézus meghalt értünk, a mi bűneinkért, mi pedig üdvözülünk azért, amit a kereszten tett (25. v.). Az ő vére által van üdvösségünk (Efézus levél 1,7).

De Isten kegyelme túlmutat a megbocsátáson. Lukács elmondja, hogy Isten kegyelme a tanítványokkal volt, amikor hirdették az evangéliumot (ApCsel. 4,33). Isten kegyelmet mutatott nekik azzal, hogy megadta nekik azt a segítséget, amelyet nem érdemeltek meg. De az emberi apák nem teszik ugyanezt? Nem csak akkor adjuk meg gyermekeinket, ha nem tettek semmit, hogy megérdemeljék, hanem olyan ajándékokat is adunk nekik, amelyeket nem érdemelhettek volna meg. Ez a szeretet része, és Isten természetét tükrözi. A kegyelem nagylelkűség.

Amikor az antiókhiai plébánosok missziós útra küldték Pált és Barnabást, megparancsolták nekik, hogy Isten kegyelméből legyenek.4,26; 15,40). Más szóval, Isten gondjaira bízták őket, bízva abban, hogy Isten gondoskodik az utazókról, és megadja nekik, amire szükségük van. Ez az ő kegyelmének része.

A lelki ajándékok is kegyelmi munka. „Különböző ajándékaink vannak – írja Pál – a nekünk adott kegyelem szerint” (Róma 1.2,6). „Mindannyiunknak adatott a kegyelem Krisztus ajándékának mértéke szerint” (Efézus levél 4,7). „És szolgáljatok egymásnak, kiki az általa kapott ajándékkal, mint Isten sokszínű kegyelmeinek jó sáfárai.”1. Peter 4,10).

Pál hálát adott Istennek a lelki ajándékokért, amelyekkel bőségesen megajándékozta a hívőket (1. korinthusiak 1,4-5). Bízott benne, hogy Isten kegyelme bőséges lesz közöttük, és lehetővé teszi számukra, hogy még jobban növekedjenek minden jó cselekedetben (2. korinthusiak 9,8).

Minden jó ajándék Isten ajándéka, a kegyelem eredménye ahelyett, hogy megérdemelnénk. Ezért hálásnak kell lennünk a legegyszerűbb áldásokért, a madarak énekének, a virágok illatának és a gyerekek nevetésének. Még az élet is luxus, nem szükségszerűség.

Pál saját szolgálatát kegyelemből kapta (Róm 1,5; 15,15; 1. korinthusiak 3,10; Galata levél 2,9; Efézusi levél 3,7). Mindent, amit tett, Isten kegyelme szerint akart tenni (2. korinthusiak 1,12). Ereje és képességei kegyelmi ajándék volt (2. Korinthus 12,9). Ha Isten meg tudná menteni és felhasználni a legrosszabbat minden bűnös közül (Pál így jellemezte magát), akkor biztosan meg tud bocsátani mindannyiunknak, és felhasználhat minket. Semmi sem választhat el minket a szeretetétől, az ajándékozási vágyától.

A kegyelemre adott válaszunk

Hogyan reagáljunk Isten kegyelmére? Természetesen kegyelemmel. Irgalmasnak kell lennünk, ahogyan Isten is irgalmassággal teli (Lk 6,36). Ugyanúgy meg kell bocsátanunk másoknak, ahogy nekünk is megbocsátottak. Úgy kell szolgálnunk másokat, ahogyan minket szolgáltak. Kedvesnek kell lennünk másokkal azáltal, hogy jóindulatot és kedvességet mutatunk nekik.

Szavaink legyenek kegyelemmel teljesek (Kolossé levél 4,6). Kedvesnek és kegyesnek, megbocsátónak és adakozónak kell lennünk a házasságban, az üzleti életben, a munkában, a gyülekezetben, a barátokkal, a családdal és az idegenekkel.

Pál az anyagi bőkezűséget is kegyelmi munkának minősítette: „Mi azonban tudatjuk veletek, kedves testvérek, Isten kegyelmét, amely Macedónia gyülekezeteiben adatik. Mert óriási volt az örömük, amikor sok nyomorúságon próbáratették őket, és bár nagyon szegények, mégis bőségesen adtak minden egyszerűségben. Mert a legjobb tudásuk szerint, bizonyságot teszek, és erejükön felül is szívesen adták." (2. korinthusiak 8,1-3). Sokat kaptak, és utána is készek voltak sokat adni.

Az adakozás a kegyelem cselekedete (6. v.) és a nagylelkűség – akár anyagilag, akár időben, akár más módon –, és ez egy megfelelő módja annak, hogy válaszoljunk Jézus Krisztus kegyelmére, aki önmagát adta nekünk, hogy bőségesen lehet áldott (9. v.).

Joseph Tkach

Isten kegyelme