A Szentlélek

A Szentlélek az istenség harmadik személye, és a Fiú által örökre kimegy az Atyától. Ő a Jézus Krisztus által megígért vigasztaló, akit Isten minden hívőnek küldött. A Szentlélek bennünk él, egyesít minket az Atyával és a Fiúval, és a bűnbánat és a megszentelődés által átalakít, és az állandó megújulás által Krisztus képmására szab. A Szentlélek az ihlet és a prófécia forrása a Bibliában, valamint az egység és a közösség forrása az Egyházban. Lelki ajándékokat ad az evangélium munkájához, és a keresztények állandó útmutatója minden igazsághoz. (János 14,16; 15,26; Az apostolok cselekedetei 2,4.17-19.38; Máté 28,19; János 14,17-26; 1 Péter 1,2; Titusz 3,5; 2. Peter 1,21; 1. Korinthus 12,13; 2. Korinthus 13,13; 1. Korinthus 12,1-11; ApCsel 20,28:1; János 6,13)

A Szentlélek Isten

A Szentlélek, ez az Isten a munkában - teremt, beszél, átalakul, él bennünk, cselekszik bennünk. Bár a Szentlélek tudása nélkül képes ezt a munkát elvégezni, hasznos többet megtudni.

A Szentlélek Isten tulajdonságaival rendelkezik, Istennel egyenlő, és olyan cselekedeteket végez, amelyeket egyedül Isten tesz. Istenhez hasonlóan a Lélek is szent – ​​olyan szent, hogy a Szentlélek megsértése ugyanolyan súlyos bűn, mint Isten Fiának taposása (Zsidók levél). 10,29). A Szentlélek káromlása a megbocsáthatatlan bűnök egyike (Máté 1.2,31). Ez azt sugallja, hogy a szellem szent természetű, vagyis nem csak egy átruházott szentség birtokában van, mint a templom esetében.

Istenhez hasonlóan a Szentlélek is örök (Héberek 9,14). Istenhez hasonlóan a Szentlélek is mindenütt jelen van (13. zsoltár9,7-10). Istenhez hasonlóan a Szentlélek is mindentudó (1. korinthusiak 2,10-11; János 14,26). A Szentlélek teremt (Jób 33,4; 10. zsoltár4,30), és lehetővé teszi a csodákat (Máté 12,28; Róma 15:18-19), aki Isten munkáját végzi szolgálatában. Számos bibliai rész az Atyát, a Fiút és a Szentléleket egyformán isteninek nevezi. Pál a „Lélek ajándékairól” szóló részben egymás mellé állítja az „egy” Szellemet, az „egy” Urat és az „egy” Istent (1Kor. 1Kor.2,4-6). Levelet három részből álló imaformulával zár (2Kor 13,13). És Péter bevezet egy levelet egy másik három részből álló képlettel (1. Peter 1,2). Ez nem az egység bizonyítéka, de alátámasztja azt.

Az egység még erősebben fejeződik ki a keresztelési képletben: „[Kereszteld meg őket] az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében [egyes számban]” (Máté 2.8,19). A háromnak egyetlen neve van, egy entitás, egy lény jelzése.

Amikor a Szentlélek tesz valamit, Isten megteszi. Amikor a Szentlélek beszél, Isten szól. Amikor Anániás hazudott a Szentléleknek, hazudott Istennek (ApCsel 5,3-4). Ahogy Péter mondja, Anániás nemcsak Isten képviselőjének hazudott, hanem magának Istennek is. Nem lehet „hazudni” egy személytelen erőnek.

Egy ponton Pál azt mondja, hogy a keresztények a Szentlélek templomát használják (1Kor 6,19), máshol, hogy mi vagyunk Isten temploma (1. korinthusiak 3,16). A templom egy isteni lény imádatára szolgál, nem pedig egy személytelen erő. Amikor Pál a „Szentlélek templomáról” ír, közvetve azt mondja: A Szentlélek Isten.

Az ApCsel 1-ben is3,2 a Szentlélek Istennel egyenlő: „De miközben az Urat szolgálták és böjtöltek, a Szentlélek azt mondta: Válassz el engem Barnabástól és Saulustól arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” Itt a Szentlélek Istenként beszél. Hasonlóképpen azt mondja, hogy az izraeliták „kipróbálták és próbára tették őt”, és „haragomban megesküdtem, hogy nem térnek nyugovóra” (Héberek 3,7-11.).

Mégis – a Szentlélek nem csupán Isten alternatív neve. A Szentlélek valami más, mint az Atya és a Fiú; B. Jézus megkeresztelkedésénél mutatkozott meg (Máté 3,16-17). A három különböző, de egy.

A Szentlélek Isten munkáját végzi életünkben. „Isten gyermekei” vagyunk, azaz Istentől születtünk (Jn 1,12), ami a „lélektől született” (János 3,5-6). A Szentlélek az a közeg, amelynek köszönhetően Isten bennünk lakozik (Efézus levél 2,22; 1. Johannes 3,24; 4,13). A Szentlélek bennünk lakozik (Róm 8,11; 1. korinthusiak 3,16) - és mivel a Lélek bennünk lakozik, azt mondhatjuk, hogy Isten lakozik bennünk.

A szellem személyes

A Biblia személyes tulajdonságokat tulajdonít a Szentléleknek.

• A szellem él (Róm 8,11; 1. korinthusiak 3,16)
• A Lélek beszél (ApCsel 8,29; 10,19; 11,12; 21,11; 1. Timótheusz 4,1; héberek 3,7 stb.).
• A Lélek néha az „én” személyes névmást használja (ApCsel 10,20; 13,2).
• A szellemet lehet beszélni, kísérteni, elszomorítani, szidalmazni, szidalmazni lehet (ApCsel 5, 3. 9; Efézusi levél 4,30;
  héberek 10,29; Máté 12,31).
• A Lélek vezet, képvisel, hív, ösztönöz (Róm 8,14. 26; Cselekedetek 13,2; 20,28).

Rómaiak 8,27 „elmeérzékről” beszél. Gondolkozik és ítél – egy döntés „tetszhet neki” (ApCsel 15,28). Az elme "tud", az elme "rendel" (1. korinthusiak 2,11; 12,11). Ez nem egy személytelen hatalom.

Jézus a Szentlelket – az Újszövetség görög nyelvén – parakletosnak nevezi, ami vigasztalót, szószólót, segítőt jelent. „És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét...” (János 1.4,16-17). Jézushoz hasonlóan tanítja a Szentlélek, a tanítványok első vigasztalója, tanúságot tesz, felnyitja a szemeket, vezeti és kinyilatkoztatja az igazságot (János 1.4,26; 15,26; 16,8 és 13-14). Ezek személyes szerepek.

János a parakletos férfias alakot használja; nem kellett a szót semlegesbe tenni. János 1-ben6,14 hímnemű személynévmások („ő”) a görögben is használatosak, a tulajdonképpen semleges „szellem” szóval kapcsolatban. Könnyű lett volna semleges névmásra ("it") váltani, de John ezt nem teszi meg. A szellem lehet férfi ("ő"). Természetesen a nyelvtan itt viszonylag lényegtelen; ami számít, az az, hogy a Szentléleknek vannak személyes tulajdonságai. Ő nem egy semleges hatalom, hanem a bennünk lakozó intelligens és isteni segítő.

A szellem az Ószövetségben

A Bibliának nincs saját fejezete vagy könyve "A Szentlélek" címmel. Egy kicsit itt, egy kicsit ott tanulunk a Lélekről, bárhol, ahol a Szentírás beszél a működéséről. Viszonylag keveset találunk az Ószövetségben.

A szellem részt vett az élet létrehozásában és részt vesz annak fenntartásában (1. Mózes 1,2; Munka 33,4; 34,14). Isten Lelke megtöltötte Bezázelt „minden megfelelővel” a hajlék építéséhez (2. Mózes 31,3-5). Beteljesítette Mózest, és átment a hetven vénen (4. Mózes 11,25). Bölcsességgel töltötte el Józsuét, és erőt vagy képességet adott Sámsonnak és más vezetőknek a harchoz4,9; Bíró [szóköz]]6,34; 14,6).

Isten szellemét megadták Saulnak, majd később ismét elvették (1. Sámuel 10,6; 16,14). A Lélek tervet adott Dávidnak a templommal kapcsolatban8,12). A Lélek ihlette a prófétákat, hogy szóljanak (4. Mózes 24,2; 2. Sámuel 23,2; 1 Ch 12,19; 2 Ch 15,1; 20,14; Ezékiel 11,5; Zakariás 7,12; 2. Peter 1,21).

Az Újszövetségben is a szellem szólásra késztette az embereket, például Erzsébetet, Zakariást és Simeont (Lukács 1,41. 67; 2,25-32). Keresztelő János születésétől fogva tele volt Lélekkel (Lk 1,15). Legfontosabb tette Jézus eljövetelének bejelentése volt, akinek nemcsak vízzel kellett megkeresztelnie az embereket, hanem „Szentlélekkel és tűzzel” (Lukács 3,16).

A szellem és Jézus

A Szentlélek mindig is fontos szerepet játszott Jézus életében. Ő hozta létre Jézus fogantatását (Máté 1,20), lecsapott rá, amikor megkeresztelkedett (Máté 3,16), a sivatagba vezette Jézust (Lk 4,1), és felkente az evangélium hirdetőjévé (Lk 4,18). Jézus „Isten Lelke” által űzte ki a gonosz szellemeket (Máté 12,28). A Lélek által felajánlotta magát bűnért való áldozatul (Zsid 9,14), és ugyanazon Lélek által feltámadt a halálból (Róm 8,11).

Jézus azt tanította, hogy az üldöztetés idején a Lélek a tanítványokon keresztül beszél (Máté 10,19-20). Megtanította őket új tanítványok keresztelésére „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Máté 2.8,19). Megígérte, hogy Isten megadja a Szentlelket mindazoknak, akik kérik tőle (Lk
11,13).

Jézus legfontosabb tanításai a Szentlélekről János evangéliumában találhatók. Először is, az embernek „víztől és Lélektől kell születnie” (Jn 3,5). Szellemi újjászületésre van szüksége, és ez nem jöhet magától: ez Isten ajándéka. Bár a Lélek láthatatlan, a Szentlélek egyértelmű változást hoz életünkben (8. v.).

Jézus azt is tanítja: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, amint az Írások mondja, élő víz patakjai fakadnak ki belőle” (János 7:37-38). János mindjárt ezt követi az értelmezéssel: „És ezt mondta a Lélekről, amelyet a benne hívők kapjanak...” (39. v.). A Szentlélek oltja a belső szomjúságot. Ő adja nekünk azt a kapcsolatot Istennel, amelyre teremtettünk. Jézushoz jutva megkapjuk a Lelket, és a Lélek betöltheti életünket.

János elmondása szerint ugyanis egészen addig az időig a Szellem nem volt egyetemesen kiárasztva: a Lélek „még nem volt ott; mert Jézus még nem dicsőült meg” (39. v.). A Lélek már Jézus előtt betöltötte az egyes férfiakat és nőket, de hamarosan új, erőteljesebb módon jött el – pünkösdkor. A Szellem most kollektíven árad ki, nem csak egyénileg. Akit Isten „hív” és megkeresztelkedik, az befogadja őt (ApCsel 2,38-39.).

Jézus megígérte, hogy tanítványai megkapják az igazság Lelkét, és ez a Lélek élni fog bennük (János 1 Kor.4,16-18). Ez egyet jelent azzal, hogy Jézus eljön a tanítványaihoz (18. v.), mert ez Jézus szelleme éppúgy, mint az Atya szelleme – amelyet Jézus és az Atya is küldött (János 1.5,26). A Lélek mindenki számára hozzáférhetővé teszi Jézust, és folytatja munkáját.

Jézus szava szerint a Léleknek „mindenre meg kellett tanítania a tanítványokat”, és „emlékeztetnie kellett őket mindarra, amit mondtam nektek” (János 1.4,26). A Lélek olyan dolgokat tanított nekik, amelyeket Jézus feltámadása előtt nem tudtak megérteni6,12-13.).

A Lélek bizonyságot tesz Jézusról (János 15,26; 16,14). Nem önmagát propagálja, hanem Jézus Krisztushoz és az Atyához vezeti az embereket. Nem „magától” beszél, hanem csak úgy, ahogy az Atya akarja (János 16,13). És mivel a Lélek emberek millióiban lakhat, nyereség számunkra, hogy Jézus felment a mennybe, és elküldte hozzánk a Lelket (János 16:7).

A Lélek munkálkodik az evangelizációban; Elmagyarázza a világnak a bűnét, a bűnösségét, az igazságszolgáltatás szükségességét és az ítélet biztos eljövetelét (8-10. v.). A Szentlélek Jézusra utalja az embereket, mint aki minden bűnt megvált, és az igazság forrása.

A szellem és az egyház

Keresztelő János megjövendölte, hogy Jézus „Szentlélekkel” fogja megkeresztelni az embereket (Mk 1,8). Ez Pünkösd napján történt feltámadása után történt, amikor a Lélek csodálatos módon újjáélesztette a tanítványokat (ApCsel 2). Az is a csodához tartozott, hogy az emberek hallották a tanítványokat idegen nyelveken beszélni (6. v.). Hasonló csodák többször is megtörténtek, amikor az egyház növekedett és terjeszkedett (ApCsel 10,44-46; 19,1-6). Lukas történészként szokatlan és tipikus eseményekről is beszámol. Semmi sem utal arra, hogy ezek a csodák minden új hívővel megtörténtek volna.

Pál azt mondja, hogy minden hívő egy testté van megkeresztelve a Szentlélek által, az Egyházba.1. Korinthus 12,13). A Szentlélek mindenkinek adatik, aki hisz (Róm 10,13; Galata levél 3,14). Csodával vagy anélkül, minden hívő megkeresztelkedik Szentlélekkel. Ennek különös, szembetűnő bizonyítékaként nem kell csodát keresni. A Biblia nem követeli meg, hogy minden hívőt felkérjenek a Szentlélek általi megkeresztelkedésre. Inkább arra szólít fel minden hívőt, hogy állandóan töltsön be Szentlélekkel (Ef 5,18) – készségesen követi a Lélek vezetését. Ez egy folyamatos kötelesség, nem egyszeri esemény.

A csoda keresése helyett Istent kell keresnünk, és Istenre kell bíznunk, hogy eldöntse, megtörténik-e a csoda vagy sem. Pál gyakran írja le Isten hatalmát nem olyan kifejezésekkel, mint a csodák, hanem olyan kifejezésekkel, amelyek kifejezik a belső erőt: remény, szeretet, hosszútűrés és türelem, szolgálatkészség, megértés, szenvedés képessége és bátorság a prédikációban (Róma 1.5,13; 2. Korinthus 12,9; Efézusi levél 3,7 u. 16-17; kolossziaiak 1,11. és 28-29.; 2. Timótheusz 1,7-8.).

A Cselekedetek könyve azt mutatja, hogy a Lélek volt az az erő, amely az egyház növekedése mögött áll. A Lélek erőt adott a tanítványoknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézusról (ApCsel 1,8). Nagy meggyőző erőt adott nekik prédikációjukban (Apostolok cselekedetei 4,8 & 31; 6,10). Utasításokat adott Fülöpnek, majd később elragadtatta (ApCsel 8,29 és 39).

A Lélek volt az, aki bátorította a gyülekezetet, és arra késztetett embereket, hogy vezessék (ApCsel 9,31;
20,28). Beszélt Péterrel és Antiochia gyülekezetével (Apostolok Cselekedetei 10,19; 11,12; 13,2). Arra utasította Agabuszt, hogy jósoljon éhínséget, Pált pedig, hogy vessen átkot (ApCsel 11,28; 13,9-11). Pált és Barnabást vezette útjukon (ApCsel 13,4; 16,6-7), és segített a jeruzsálemi Apostolok Gyülekezetének meghozni döntéseit (ApCsel 15,28). Pált Jeruzsálembe küldte, és megjövendölte, mi fog ott történni (ApCsel 20,22:23-2; 1,11). Az Egyház csak azért létezett és növekedett, mert a Lélek munkálkodott a hívőkben.

A lélek és a hívők ma

Isten, a Szentlélek mélyen részt vesz a mai hívők életében.

• Bűnbánatra vezet, és új életet ad (János 16,8; 3,5-6.).
• Bennünk él, tanít, vezet minket (1. korinthusiak 2,10-13; János 14,16-17 és 26; rómaiak 8,14). Ő vezet bennünket a Szentíráson, az imádságon és más keresztényeken keresztül.
• Ő a bölcsesség szelleme, aki segít bennünket abban, hogy bizalommal, szeretettel és körültekintéssel gondoljuk végig az elkövetkező döntéseket (Efézus levél 1,17; 2. Timótheusz 1,7).
• A Lélek "körülmetéli" a szívünket, megpecsétel és megszentel, és elválaszt Isten szándékára (Róm. 2,29; Efézusi levél 1,14).
• Szeretetet és az igazság gyümölcsét hozza el bennünk (Róm 5,5; Efézusi levél 5,9; Galata levél 5,22-23.).
• A gyülekezetbe helyez bennünket, és segít megtudnunk, hogy Isten gyermekei vagyunk (1. Korinthus 12,13; rómaiak 8,14-16.).

Istent „Isten Lelkében” kell imádnunk, arra irányítva elménket és szándékainkat, amit a Lélek akar (Filippi levél) 3,3; 2. korinthusiak 3,6; rómaiak 7,6; 8,4-5). Arra törekszünk, hogy azt tegyük, amit akar (Galata levél 6,8). Amikor a Lélek vezérel bennünket, életet és békét ad nekünk (Róm 8,6). Ő hozzáférést biztosít számunkra az Atyához (Efézus levél 2,18). Gyengeségeinkben mellettünk áll, "képvisel" minket, vagyis közbenjár értünk az Atyánál (Róm. 8,26-27.).

Lelki ajándékokat is ad, olyanokat, amelyek alkalmasak a gyülekezet vezetői pozícióira (Ef 4,11), különböző hivatalokba (Róma 12,6-8), és néhány tehetség rendkívüli feladatokhoz (1. Korinthus 12,4-11). Senkinek sincs minden ajándéka egyszerre, és nem adnak ajándékot mindenkinek válogatás nélkül (28-30. v.). Minden ajándékot, legyen az spirituális vagy „természetes”, a közjó érdekében kell felhasználni, és az egész Egyház szolgálatára.1. Korinthus 12,7; 14,12). Minden ajándék fontos (1. Korinthus 12,22-26.).

Még mindig csak a Lélek "első zsengéje" van, az első zálog, amely sokkal többet ígér a jövőben (Római levél 8,23; 2. korinthusiak 1,22; 5,5; Efézusi levél 1,13-14.).

A Szentlélek Isten munkálkodik életünkben. Mindent, amit Isten tesz, a Lélek teszi. Ezért buzdít minket Pál: "Ha Lélekben járunk, akkor Lélekben is járjunk... ne szomorítsátok el a Szentlelket... Ne oltsátok ki a Lelket" (Galata levél). 5,25; Efézusi levél 4,30; 1. 5,19). Hallgassuk tehát figyelmesen, mit mond a szellem. Amikor ő beszél, Isten beszél.

Michael Morrison

A Szentlélek