Audio
Jézus nem volt egyedül
A názáreti Jézust a Golgota néven ismert Jeruzsálem melletti dombon feszítették keresztre. Nem ő volt az egyetlen bajkeverő Jeruzsálemben azon a tavaszi napon. Pál kifejezi mély kapcsolatát ezzel az eseménnyel. Kijelenti, hogy Krisztussal együtt keresztre feszítették (Galata levél 2,19), és hangsúlyozza, hogy ez nem csak rá vonatkozik. A kolossébelieknek ezt mondta: „Krisztussal meghaltatok, és ő szabadított meg titeket e világ hatalmasainak kezéből” (Kolossé 2,20 Remény mindenkinek). Pál így folytatja, hogy Jézussal együtt temettek el és nevelkedtünk fel: „Vele (Jézussal) együtt temettek el a keresztségben; Ti is feltámadtatok vele hit által, Isten ereje által, aki feltámasztotta őt a halálból” (Kolossé levél) 2,12).
Mire utal Pál? Minden keresztény, tudatosan vagy öntudatlanul kapcsolódik Krisztus keresztjéhez. Ott voltál, amikor Jézust keresztre feszítették? Ha elfogadtad Jézus Krisztust Megváltónak és Megváltónak, a válasz: Igen, hittel tetted. Bár akkor még nem éltünk, és nem tudhattuk, Jézushoz kapcsolódtunk. Ez elsőre ellentmondásnak tűnhet. Mit jelent valójában? Mi azonosulunk Jézussal, és elismerjük őt képviselőnknek. Halála engesztelés bűneinkért. Jézus története a mi történetünk, amikor azonosulunk a megfeszített Úrral, elfogadjuk és egyetértünk vele. Életünk az Ő életéhez kapcsolódik, nemcsak a feltámadás dicsősége, hanem az Ő keresztre feszítésének fájdalma és szenvedése is. El tudjuk-e fogadni ezt, és Jézussal lehetünk a halálában? Pál azt írja, hogy ha ezt megerősítjük, akkor Jézussal együtt új életre támadtunk fel: „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusban, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Vele együtt eltemettek minket a keresztség által a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, mi is új életben járjunk.” (Róma levél) 6,3-4.).
Új élet
Miért neveltek fel új életre Jézussal? „Ha Krisztussal együtt feltámadtatok, keressétek azt, ami fent van, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülve.” (Kolossé 3,1).
Jézus igazlelkű életet élt, és mi is osztozunk ebben az életben. Természetesen nem vagyunk tökéletesek – még csak fokozatosan sem –, de arra vagyunk hivatva, hogy részesedjünk Krisztus új, bőséges életében: „De azért jöttem, hogy életet adjak nekik, még bőségesebb életet” (Jn. 10,10).
Amikor Jézus Krisztussal azonosulunk, az életünk az övé: „Mert Krisztus szeretete kényszerít bennünket, tudván, hogy egy meghalt mindenkiért, és így mindenki meghalt. És azért meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, mostantól ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt."2. korinthusiak 5,14-15.).
Ahogy Jézus nincs egyedül, mi sem vagyunk egyedül. A hit által azonosulunk Jézus Krisztussal, vele együtt vagyunk eltemetve, és részt veszünk feltámadásában. Az ő élete a mi életünk, mi benne élünk, ő pedig bennünk. Pál ezekkel a szavakkal magyarázta ezt a folyamatot: „Krisztussal együtt vagyok keresztre feszítve. Élek, de most nem én, hanem Krisztus él bennem. Mert amit most testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata levél) 2,19-20.).
Velünk van megpróbáltatásainkban és sikereinkben, mert az életünk az övé. Ő vállalja a terhet, megkapja az elismerést, és megtapasztaljuk azt az örömet, hogy megoszthatjuk vele életünket. Vedd fel a keresztet, kérte Jézus a tanítványait, és kövess engem. Azonosítsd magad Jézussal. Engedd, hogy a régi élet meghaljon, és Jézus új élete uralkodjon testedben. Hagyd, hogy ez Jézuson keresztül történjen. Hadd éljen benned Jézus, ő ad neked örök életet!
Joseph Tkack
További cikkek a Krisztusban megfeszítettekről: