áldás az égből

Bár sok embert ismerek, akik szeretik a madarakat a kertjükben, azt is tudom, hogy ritka, hogy a madarak iránti szeretetüket viszonozzák. Az első királyok könyvében Isten megígérte Illés prófétának, hogy éhínség éri Izraelt, és megparancsolta neki, hogy hagyja el a várost, és menjen a pusztába. Amíg ott volt, Isten valami különlegeset ígért neki: „Megparancsoltam a hollóknak, hogy adjanak ott enni titeket, és igyatok a patakból” (1. Királyok 17,4 Remény mindenkinek). Amíg Illés a Krit-pataknál volt, amely keletről ömlik a Jordánba, a Szentírás azt mondja nekünk: „Reggel és este kenyeret és húst hoztak neki a hollók, ő pedig a patak mellett oltotta szomját” (1. Királyok 17,6 Remény mindenkinek).

Állj meg, és képzeld el egy pillanatra. Egy éhínség idején Illést arra vezette Isten, hogy menjen a sivatag közepére, ahol semmi sem terem, és ahol távol volt minden táplálékforrástól – és azt mondták neki, hogy az élelemellátása egy hollótól származik. Biztos vagyok benne, hogy ezt még Illés is valószínűtlennek tartotta! De aztán úgy történt, mint az óramű, minden reggel és este egy hollócsapat vitte neki az ennivalót. Számomra nem meglepő, hogy Isten – elvégre ő a mi apánk – hozta létre ezt a sorsot. A Szentírás tele van ellátásokról szóló történetekkel, akárcsak Illés és a hollók történetei. Dávid király megjegyezte: „Fiatal voltam és megöregedtem, és soha nem láttam az igazat elhagyva, és gyermekeit kenyerért koldulni” (3. zsoltár)7,25).

Ezért szeretnélek arra biztatni, kedves olvasó, hogy gondolkozz el azon, milyen váratlanul áldott meg téged Isten. Hol van az Ő kegyelme az életedben, amely figyelemre méltó és rendkívüli? Észrevetted? Hol találtad meg Isten teljességét, amikor a legkevésbé számítottál rá? Ki adta neked, mint a holló, a mennyei kenyeret és az élő vizet? Meg fogsz lepődni, ha megtudod!

Joseph Tkach

További cikkek az áldásokról:

Jézus áldása

Legyen áldás másoknak