Ki ez az ember?

Jézus maga is megkérdezte tanítványaitól az azonosság kérdését, amelyet itt akarunk szembenézni: "Ki mondja az embereket, hogy az Ember Fia?" Ő naprakész számunkra ma: ki ez az ember? Milyen hatalommal rendelkezik? Miért bízzunk benne? Jézus Krisztus a keresztény hit középpontjában áll. Meg kell értenünk, hogy milyen ember.

Nagyon emberi - és több

Jézus a szokásos módon született, normálisan nőtt fel, éhes, szomjas és fáradt lett, evett, ivott és aludt. Normálisan nézett ki, beszélt köznyelven, normálisan járt. Voltak érzései: szánalom, harag, csodálkozás, szomorúság, félelem (Mt. 9,36; Luke 7,9; János 11,38; Matt. 26,37). Úgy imádkozott Istenhez, ahogy az embereknek kell. Férfinak nevezte magát, és férfinak szólították. Ember volt.

De olyan rendkívüli ember volt, hogy mennybemenetele után egyesek tagadták, hogy ember.2. János 7). Azt hitték, Jézus annyira szent, hogy nem tudták elhinni, hogy köze van a húshoz, a szennyeződéshez, a verejtékhez, az emésztési funkciókhoz, a hús tökéletlenségéhez. Talán csak „megjelent” mint személy, mivel az angyalok olykor személyként jelennek meg anélkül, hogy valójában emberré válnának.

Az Újszövetség ezzel szemben világossá teszi: Jézus ember volt a szó teljes értelmében. János megerősíti: „És az ige testté lett…” (Jn. 1,14). Nemcsak húsként „jelentkezett”, és nem csak testbe „öltözködött”. Testté lett. Jézus Krisztus „testbe jött” (1. János 4,2). Tudjuk, mondja Johannes, mert láttuk őt, és mert megérintettük (1. János 1,1-2.).

Pál szerint Jézus „olyan lett, mint az emberek” (Fil. 2,7), „Törvény alatt készült” (Gal. 4,4), „Bűnös test formájában” (Róm. 8,3). Aki azért jött, hogy megváltsa az embert, annak lényegében emberré kellett válnia – érvel a Zsidókhoz írt levél szerzője: „Mivel a gyermekek már húsból és vérből valók, ő is egyformán elfogadta... Ezért kellett válnia. mint a testvérei mindenben"(2,14-17.).

Üdvösségünk áll vagy bukik azzal, hogy Jézus valóban volt-e – és van-e. Szószólónkként, főpapunkként betöltött szerepe megállja vagy bukik attól, hogy valóban tapasztalt-e emberi dolgokat (Zsid. 4,15). Jézusnak még feltámadása után is volt húsa és csontja (Jn 20,27; Luk. 24,39). Még a mennyei dicsőségben is ember maradt (1. Tim. 2,5).

Úgy cselekedj, mint Isten

„Ki ő?” – kérdezték a farizeusok, amikor látták, hogy Jézus megbocsátja a bűneit. „Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül Isten?” (Luk. 5,21.) A bűn Isten elleni vétség; Hogyan beszélhet az ember Isten nevében, és azt mondhatja, hogy a bűneit eltörölték, eltörölték? Ez istenkáromlás – mondták. Jézus tudta, mit éreznek ezzel kapcsolatban, és mégis megbocsátotta a bűnöket. Még azt is jelezte, hogy ő maga mentes a bűntől (Joh. 8,46).

Jézus azt mondta, hogy Isten jobbján fog ülni a mennyben – egy másik állítás, amely szerint a zsidó papok istenkáromlásnak találták6,63-65). Azt állította, hogy ő Isten Fia – ez is istenkáromlás volt, mondták, mert abban a kultúrában ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy fel kell emelkedni Istenhez (Joh. 5,18; 19,7). Jézus azt állította, hogy olyan tökéletes egyetértésben van Istennel, hogy csak azt tette, amit Isten akart (Joh. 5,19). Azt állította, hogy egy az apjával (10,30), amit a zsidó papok is istenkáromlásnak tartottak (10,33). Azt állította, hogy annyira istenszerű, hogy aki látja, az meglátja az Atyát4,9; 1,18). Azt állította, hogy ki tudja küldeni Isten Lelkét6,7). Azt állította, hogy képes angyalokat küldeni (Mt 13,41).

Tudta, hogy Isten a világ bírája, és ugyanakkor azt állította, hogy Isten átadta neki az ítéletet (Joh. 5,22). Azt állította, hogy fel tud támasztani halottakat, beleértve magát (Joh. 5,21; 6,40; 10,18). Azt mondta, hogy mindenkinek az örök élete függ a vele, Jézussal való kapcsolatától (Mt. 7,22-23). Úgy gondolta, hogy Mózes szavait kiegészíteni kell (Mt. 5,21-48). A szombat urának nevezte magát – Isten adta törvény! (Máté 12,8.) Ha „csak ember” lenne, az öntelt, bűnös tanítás lenne.

Jézus mégis csodálatos tettekkel támasztotta alá szavait. „Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem; ha nem, higgy nekem a tettek miatt” (János 14,11). A csodák nem kényszeríthetnek senkit a hitre, de erős „közvetett bizonyítékok” mégis lehetnek. Annak bizonyítására, hogy van hatalma a bűnök megbocsátására, Jézus meggyógyított egy bénult embert (Lk 5:17-26). Csodái bizonyítják, hogy igaz, amit magáról mondott. Több az emberi ereje, mert több mint ember. Az önmagáról szóló állítások – minden más istenkáromlással együtt – a Jézussal szembeni igazságon alapultak. Tudott úgy beszélni, mint Isten, és úgy viselkedni, mint Isten, mert testben Isten volt.

Ő önképe

Jézus tisztában volt kilétével. Tizenkét évesen már különleges kapcsolatban volt Mennyei Atyával (Luk. 2,49). A keresztelkedéskor egy hangot hallott a mennyből: Te vagy az én drága fiam (Luk. 3,22). Tudta, hogy küldetést kell teljesítenie (Luk. 4,43; 9,22; 13,33; 22,37).

Amikor Péter azt mondta: „Te vagy a Krisztus, Isten élő Fia!” Jézus így válaszolt: „Boldog vagy Simon, Jónás fia; mert hús és vér nem ezt mutatta meg nektek, hanem az én mennyei Atyám ”(Mt 16-16). Jézus Isten Fia volt. Ő volt a Krisztus, a Messiás - akit Isten felkent egy különleges küldetésre.

Mikor tizenkét tanítványt hívott, az egyik Izráel minden nemzetségére, nem számolt bele a tizenkettő közé. Felállt rajta, mert az egész Izrael fölött állt. Ő volt az új Izrael alkotója és építője. Az Úr vacsorájában feltárta magát, mint az új szövetség alapját, új kapcsolatot Istennel. Úgy látta magát, mint az, amit Isten a világban tett.

Jézus bátran polemizálódott a vallások ellen a törvények, a templom ellen, a vallások ellen. Megkérte tanítványait, hogy hagyjanak el mindent, és kövessék őt, hogy először az életükben helyezzék el, hogy tartsák abszolút lojalitását. Isten hatalmával beszélt - és ugyanabban az időben beszélt a saját hatóságával.

Jézus hitte, hogy az ószövetségi próféciák beteljesedtek benne. Ő volt a szenvedő szolga, akinek meg kellett volna halnia, hogy megmentse az embereket a bűneiktől (Ézs 53,4-5 és 12; Matth. 26,24; Mark. 9,12; Luke 22,37; 24, 46). Ő volt a béke fejedelme, akinek szamárháton kellett bemennie Jeruzsálembe (Sach. 9,9-10; Matt. 21,1-9). Ő volt az Emberfia, akinek minden hatalmat és hatalmat át kell adni (Dán. 7,13-14; Matt. 26,64).

Az élete előtt

Jézus azt állította, hogy Ábrahám előtt élt, és ezt az „időtlenséget” egy klasszikus megfogalmazással fejezte ki: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Joh. 8,58.). A zsidó papok ismét azt hitték, hogy Jézus isteni dolgokat mér magának, és meg akarja kövezni (59. v.). A „vagyok én” kifejezés így hangzik 2. Mózes 3,14 ahol Isten kinyilatkoztatja nevét Mózesnek: "Mondjátok Izrael fiainak: [Ő] 'én vagyok' küldött engem hozzátok" (Elberfeld fordítás). Jézus ezt a nevet veszi itt magának. Jézus megerősíti, hogy „mielőtt a világ volt”, már megosztotta a dicsőséget az Atyával (János 1.7,5). János elmondja, hogy már az idők kezdetén is létezett: mint az Ige (Joh. 1,1).

És Jánosnál is olvashatod, hogy „minden dolog” az ige által van (Jn. 1,3). Az apa volt a tervező, a szó az alkotó, aki megvalósította, amit elterveztek. Mindent ő teremtett és érte (kolossé 1,16; 1. korinthusiak 8,6). héberek 1,2 azt mondja, hogy a Fiú által Isten "teremtette a világot".

A héberek, mint a kolossébeliekhez írt levél is azt mondják, hogy a Fiú „hordozza” a világegyetemet, hogy az benne „áll össze” (Zsid. 1,3; kolossziaiak 1,17). Mindkettő azt mondja nekünk, hogy ő „a láthatatlan Isten képmása” (Kolossé levél 1,15), „Lényének képe” (Zsid. 1,3).

Ki az a jézus Ő egy istenlény, aki testté lett. Ő minden dolog teremtője, az élet fejedelme (Apostolok cselekedetei 3,15). Úgy néz ki, mint Isten, olyan dicsősége van, mint Istennek, hatalmas hatalma van, amivel csak Isten rendelkezik. Nem csoda, hogy a tanítványok arra a következtetésre jutottak, hogy ő isteni, testben lévő Isten.

Megéri az istentiszteletet

Jézus fogantatása természetfeletti módon történt (Mt. 1,20; Luke 1,35). Úgy élt, hogy soha nem vétkezett (Zsid. 4,15). Hibátlan volt, makulátlan (Zsid. 7,26; 9,14). Nem követett el semmilyen bűnt (1. Péter 2,22); nem volt benne bűn (1. János 3,5); nem tudott semmi bűnről (2. korinthusiak 5,21). Bármily erős is volt a kísértés, Jézusnak mindig erősebb volt a vágya, hogy engedelmeskedjen Istennek. Küldetése az volt, hogy teljesítse Isten akaratát (Zsid.10,7).
 
Több alkalommal is imádták Jézust (Mt 14,33; 28,9 & 17; János 9,38). Az angyalok nem engedik, hogy imádják őket (Jelenések 19,10), de Jézus megengedte. Igen, az angyalok is imádják Isten Fiát (Zsid. 1,6). Néhány imát közvetlenül Jézushoz intéztek (ApCsel.7,59-60; 2. Korinthus 12,8; Kinyilatkoztatás 22,20).

Az Újszövetség rendkívül magasan dicséri Jézus Krisztust, általában Istennek fenntartott képletekkel: „Neki dicsőség örökkön-örökké! Ámen"(2. Tim. 4,18; 2. Péter 3,18; Kinyilatkoztatás 1,6). Ő viseli az adható legmagasabb uralkodói címet (Ef. 1,20-21). Istennek nevezni nem túlzás.

A Jelenések könyvében egyformán dicsérik Istent és a Bárányt, ami az egyenlőséget jelzi: "A trónon ülőnek és a Báránynak dicséret és tisztesség, dicséret és hatalom örökkön örökké!" 5,13). A fiút éppúgy tisztelni kell, mint az apát (Joh. 5,23). Istent és Jézust egyformán Alfának és Omegának nevezik, minden dolog kezdetének és végének. 1,8 & 17; 21,6; 22,13).

Az Újszövetségben az Ószövetségi Istenről szóló részeket gyakran felveszik és alkalmazzák Jézus Krisztusra.

Az egyik legjelentősebb az istentisztelet:
„Ezért is felmagasztalta őt Isten, és azt a nevet adta neki, amely minden név fölött áll, hogy Jézus nevében leboruljanak mindazok, akik a mennyben, a földön és a föld alatt vannak, és minden nyelv azt vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atyaisten dicsőségére” (Fil. 2,9-11; van benne egy idézet Isatól. 45,23 tartalmaz). Jézus megkapja azt a megtiszteltetést és tiszteletet, amelyet Ésaiás szerint meg kell adni Istennek.

Ésaiás azt mondja, hogy csak egy Megváltó van: Isten (Ézs 43:11; 45,21). Pál egyértelműen kijelenti, hogy Isten a Megváltó, de azt is, hogy Jézus a Megváltó (Tit. 1,3; 2,10 és 13). Van egy-két Megváltó? A korai keresztények arra a következtetésre jutottak, hogy az Atya Isten, Jézus pedig Isten, de csak egy Isten van, és ezért csak egy Megváltó. Atya és Fiú lényegében egy (Isten), de különböző személyek.

Számos más újszövetségi igeszakasz is Istennek nevezi Jézust. János 1,1: „Isten volt az ige.” 18. vers: „Istent soha senki nem látta; az egyetlen, aki Isten, és az Atya méhében van, Ő hirdette őt nekünk: „Jézus az Isten-Személy, aki megismerteti velünk az Atyát (őt). A feltámadás után Tamás felismerte Jézust Istennek: „Támás így válaszolt neki: Uram és Istenem!” (Jn 20,28.)

Pál azt mondja, hogy az ősök nagyok voltak, mert tőlük származik „Krisztus test szerint, aki mindenek felett álló Isten, áldott mindörökké. Ámen” (Róm. 9,5). A héberekhez írt levélben maga Isten „Istennek” nevezi a fiút: „Istenem, a te trónod örökkön-örökké megmarad…” (Zsid. 1,8).

„Mert benne [Krisztusban]” – mondta Pál – „az Istenség teljessége testileg lakozik” (Kol.2,9). Jézus Krisztus teljes egészében Isten, és ma is „testi alakja” van. Ő pontosan Isten képe – Isten testté lett. Ha Jézus csak ember lenne, helytelen lenne beléje bízni. De mivel isteni, megparancsolták nekünk, hogy bízzunk benne. Feltétlenül megbízható, mert ő Isten.
 
Azonban félrevezető lehet azt mondani, hogy „Jézus Isten”, mintha a két kifejezés egyszerűen felcserélhető vagy szinonim lenne. Egyrészt Jézus emberi lény volt, másrészt Jézus nem az "egész" Isten. "Isten = Jézus", ez az egyenlet hibás.

A legtöbb esetben az "Isten" az "Atya", és ezért a Biblia ritkán hívja Jézust Istent. De a fogalom helyesen alkalmazható Jézusra, mert Jézus isteni. Isten fiaként ő a személy a hármas istenségben. Jézus az az Isten, akien keresztül az Isten-emberiség kapcsolat jön létre.

Számunkra Jézus istensége döntő jelentőségű, mert csak akkor tudja pontosan kinyilatkoztatni nekünk Istent, ha ő isteni (Joh. 1,18; 14,9). Csak Isten személye tudja megbocsátani bűneinket, megváltani, megbékíteni Istennel. Csak egy Istenszemély válhat hitünk tárgyává, az Úr, akihez teljesen hűségesek vagyunk, a Megváltó, akit énekben és imában tisztelünk.

Minden ember, minden Isten

Amint az a hivatkozott hivatkozásokból látható, a Biblia "Jézus képe" mozaikkövekben oszlik meg az Újszövetség egészében. A kép következetes, de egy helyen nem gyűlik össze. Az eredeti gyülekezetnek a meglévő építőelemekből kell állnia. A bibliai kinyilatkoztatásból az alábbi következtetéseket vonta le:

• Jézus lényegében Isten.
• Jézus lényegében emberi.
• Csak egy Isten van.
• Jézus egy személy ebben az Istenben.

A nikeai zsinat (325) megalapozta Jézus, Isten Fiának istenségét és azonosságát az Atyával (Nicene Creed).

A kalcedoni zsinat (451) hozzátette, hogy ő is férfi:
„Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú; ugyanaz a tökéletes az Isteni, és ugyanaz a tökéletes emberiségben, teljesen Isten és az egész emberiség ... az Atyától már régen érkezett az Ő Istenségéről, és ... a Szűz Mária által megkapta az emberiségét; egy és ugyanaz a Krisztus, Fiú, Uram, bennszülött, megismerkedve két természetben ... ahol az egyesülés semmiképpen sem szintetizálja a természet közti különbséget, hanem megőrzi az egyes természetek tulajdonságait, és egy emberbe olvad. "

Az utolsó rész azért került hozzáadásra, mert néhány ember azt állította, hogy Isten természete Jézus emberi természetét olyan módon tolta a háttérben, hogy Jézus már nem igazán emberi. Mások azt állították, hogy a két természet egy harmadik természethez csatlakozott, így Jézus nem volt isteni, sem emberi. Nem, a bibliai bizonyítékok azt mutatják, hogy Jézus teljesen emberi és teljesen Isten. Ez az, amit az egyháznak tanítania kell.

A mi üdvösségünk attól függ, hogy Jézus és mindkettő ember és Isten. De hogyan válhat az Isten szent fia emberré, vegye fel a bűnös test formáját?
 
A kérdés főleg azért merül fel, mert az ember, ahogy azt most látjuk, sérült. De nem teremtette meg Isten. Jézus megmutatja nekünk, hogy az ember hogyan lehet és legyen az igazságban. Először is megmutatja nekünk egy személyt, aki teljesen az apától függ. Tehát az emberiséggel kell lennie.

Továbbá megmutatja nekünk, hogy mit képes Isten. Képes lesz a teremtés részévé válni. Ő képes áthidalni a szakadékot a teremtetlen és a szent és a bűnös között. Lehet, hogy lehetetlen; lehetséges Isten számára.

És végül Jézus megmutatja nekünk, milyen lesz az emberiség az új teremtésben. Amikor visszatér és felnevelünk, úgy fogunk kinézni, mint ő (1. János 3,2). Olyan testünk lesz, mint az ő átváltozott teste (1. Korinthus 15,42-49.).

Jézus úttörőnk, megmutatja nekünk, hogy az út Istenhez vezet Jézus felett. Mert ő az ember, gyengeségével érzi magát; mert ő Isten, hatékonyan beszélhet Isten joga miatt. Jézussal, mint a mi Megváltónkkal, bízhatunk abban, hogy az üdvösségünk biztonságos.

Michael Morrison

Ki ez az ember?