A törvény teljesítése

Az 563 teljesíti a törvénytA rómaiakban Pál írja: "A szerelem nem árt a szomszédnak; tehát most van a törvény teljesítésének szeretete »(Rom 13,10 ZB). Magunkban hajlamosak vagyunk megfordítani azt a kijelentést, hogy "a szeretet teljesíti a törvényt", és azt mondják: "a törvény kitölti a szeretet". Különösen a kapcsolatokban szeretnénk tudni, hogy miről van szó. Világosak vagyunk, vagy meg akarjuk szabni a mércét arra, hogy miként kell állnunk és szeretnünk kell a többieket. A törvény megadja nekem azt a méretet, hogy hogyan teljesítem a szeretet, és ez sokkal könnyebben mérhető, mint ha a szeretet a módja annak, hogy teljesítsük a törvényt.

Ennek az érvelésnek a problémája az, hogy egy ember szeretni tudja a törvényt. De nem szerethetünk anélkül, hogy ezáltal betartanánk a törvényt. A törvény utasításokat ad arra, hogyan viselkedjen egy szeretõ ember. A törvény és a szeretet közötti különbség az, hogy a szeretet belülről működik, az ember belülről megváltozik. A törvény viszont csak a külső, a külső viselkedést befolyásolja.

Ennek oka az, hogy a szeretetnek és a törvénynek nagyon különböző ötletek vannak. A szeretet által vezetett személynek nincs szüksége utasításokra, hogyan kell viselkedni szeretettel, de a törvény által irányított személynek szüksége van rá. Félünk, hogy olyan erős irányelvek nélkül, mint például a megfelelő viselkedésre kötelező törvény, valószínűleg nem fogunk ennek megfelelően viselkedni. Az igaz szerelem azonban nem feltételes, mert nem kényszeríthető vagy kényszeríthető. Szabadon és szabadon kapják, különben nem szerelem. Lehet, hogy barátságos elfogadás vagy elismerés, de nem a szeretet, mert a szerelem nem feltétele. Az örökbefogadás és az elismerés általában feltételekhez kötött, és gyakran összekeverik a szeretettel.

Ez az oka annak, hogy úgynevezett "szeretetünket" annyira könnyen meghaladják az adók, amikor az emberek, akiket szeretünk, nem felelnek meg elvárásainknak és igényeinknek. Sajnos ez a fajta szeretet pusztán annak felismerése, amelyet viselkedésünk függvényében adunk vagy visszatartunk. Sokakkal ilyen módon bántak a szomszédaink, szüleink, tanítóink és feletteseink, és gyakran szellemileg kezeljük gyermekeinket és embertársainkat is.

Talán ezért annyira kellemetlennek érezzük magunkat az a gondolat, hogy Krisztus bennünk való hite helyettesítette a törvényt. Valakivel meg akarjuk mérni másokkal. De a kegyelem a hit által menti meg minket, és már nem kell skála. Ha Isten bűneink ellenére szeret minket, hogyan értékelhetjük annyira embertársainkat és tagadhatjuk meg szeretetüket, ha nem ötleteink szerint cselekszenek?

Pál apostol ezt a következőképpen magyarázza az efefiek számára: "Valójában tiszta kegyelem, hogy megmenekültek. Nem tehetsz semmit, ha magabiztosan fogadod el azt, amit Isten ad neked. Nem érdemelted meg azzal, hogy bármit is tettél; mert Isten nem akarja, hogy előtte senki hivatkozzon saját eredményére "(Eph 2, 8-9 GN).

A jó hír az, hogy csak kegyelem által szabadít meg a hit. Nagyon hálás lehet azért, mert Jézus kivételével senki sem érte el az üdvösség mértékét. Köszönöm Istennek feltétel nélküli szeretetét, melyen keresztül megvált téged és átalakít téged Krisztus lényévé!

Joseph Tkach