Fedezze fel egyediségét

Ez a Wemmick története, a fababák egy fafaragó által alkotott kis törzse. A Wemmickék fő tevékenysége, hogy csillagokat adnak egymásnak a sikerért, az okosságért vagy a szépségért, vagy szürke pontokat az ügyetlenségért és a csúnyaságért. Punchinello az egyik fababa, amely mindig csak szürke pöttyöket viselt. Punchinello szomorúan éli át az életét, mígnem egy nap találkozik Luciával, akinek se csillaga, se pontja nincs, de boldog. Punchinello tudni akarja, miért olyan más Lucia. Mesél neki Eli-ről, a fafaragóról, aki az összes Wemmicket készítette. Gyakran meglátogatja Elit a műhelyében, és boldognak és biztonságban érzi magát a jelenlétében.

Így hát Punchinello elindul Eli felé. Amikor belép a házába, és felnéz a nagy munkaasztalra, ahol Eli dolgozik, annyira kicsinek és jelentéktelennek érzi magát, hogy szeretne csendben elsuhanni. Aztán Eli a nevén szólítja, felveszi és óvatosan a munkaasztalára teszi. Punchinello panaszkodik neki: Miért tettél ilyen közönségessé? Ügyetlen vagyok, a fám érdes és színtelen. Csak a különlegesek kapják a csillagokat. Aztán Eli válaszol: Te különleges vagy számomra. Egyedülálló vagy, mert én alkottalak, és nem követek el hibákat. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Még mindig sok dolgom van veled. Olyan szívet akarok adni neked, mint az enyém. Punchinello örömmel fut haza, amikor rájön, hogy Eli úgy szereti, ahogy van, és értékes a szemében. Amikor a házához ér, észreveszi, hogy a szürke foltok lehullottak róla.

Nem számít, hogyan lát téged a világ, Isten úgy szeret téged, ahogy vagy. De túlságosan szeret, hogy így hagyjon. Ez az az üzenet, ami a gyerekkönyvben is világosan megmutatkozik, hogy az ember értékét nem mások, hanem a Teremtő határozzák meg, és mennyire fontos, hogy ne mások befolyásolják.

Néha úgy érzed, mint Punchinello? Nem vagy elégedett a megjelenéseddel? Elégedetlen a munkájával, mert hiányzik az elismerés vagy a dicséret? Hiába törekszel a sikerre vagy egy előkelő pozícióra? Ha szomorúak vagyunk, mint Punchinello, akkor mi is elmehetünk Teremtőnkhoz, és panaszkodhatunk neki vélt szenvedéseinkről. Mert a legtöbb gyermeke nem tartozik a nemesek, sikeresek és hatalmasok közé a világon. Ennek megvan az oka. Isten nem követ el hibákat. Megtanultam, hogy ő tudja, mi a jó nekem. Nézzük meg a Bibliát, hogy mit akar nekünk mondani Isten, hogyan vigasztal meg minket, hogyan int és mi a fontos neki: „Azt választotta, amit a világ megvet és megbecsül, és erre kijelölte. elpusztítani azt, ami fontos a világban, hogy senki se dicsekedhessen Isten előtt."1. korinthusiak 1,27-28 Új Élet Biblia).

Mielőtt kétségbeesnénk, nézzük meg, hogy Isten mindennek ellenére szeret minket, és mennyire fontosak vagyunk neki. Szeretetét kinyilatkoztatja felénk: „Mert Krisztusban, a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy szent és feddhetetlen életet éljünk, az Ő jelenlétében és szeretetével telve. Kezdettől fogva fiainak és lányainak szánt minket Jézus Krisztus által. Ez volt a terve; így döntött” (Efézus levél 1,4-5 NGÜ).

Emberi természetünk sikerre, presztízsre, elismerésre, szépségre, gazdagságra és hatalomra törekszik. Vannak, akik az egész életüket azzal töltik, hogy a szüleik jóváhagyását szerezzék meg, mások pedig azt akarják, hogy gyermekeik, házastársuk vagy munkatársai jóváhagyják őket.

Vannak, akik a sikerre és a presztízsre törekszenek karrierjükben, mások a szépségre vagy a hatalomra. A hatalmat nem csak a politikusok és a gazdagok gyakorolják. A mások feletti hatalomvágy mindannyiunkba belopózhat: legyen szó gyermekeinkről, házastársunkról, szüleinkről vagy munkatársainkról.

Hiúság és elismerés utáni vágy

Jamesben 2,1 és 4 Isten óva int minket attól a tévedéstől, hogy hagyjuk magunkat elvakítani egy másik személy megjelenése miatt: «Drága testvéreim! Hiszel a mi Urunk Jézus Krisztusban, akit egyedül illet meg minden dicsőség. Akkor ne hagyd, hogy az emberek rangja és hírneve lenyűgözzen! ... Nem alkalmazott kettős mércét, és nem hagyta, hogy ítéletét az emberi hiúság vezesse?
Isten óva int minket a világi törekvésektől: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és a kevély élet, nem az Atyától van, hanem a világtól."1. Johannes 2,15-16.).

Ezekkel a világi normákkal a keresztény közösségekben is találkozhatunk. Jakab levelében azt olvashatjuk, hogyan merültek fel problémák gazdagok és szegények között az akkori gyülekezetekben, így a mai gyülekezetekben is találunk olyan világi mércét, mint az ember hírneve, a tehetséges tagok, akiket előnyben részesítenek, és a lelkipásztorok, akik szeretnek hatalmuk van „falkájuk” gyakorlata felett. Mindannyian emberek vagyunk, és kisebb-nagyobb mértékben a társadalmunk befolyásol bennünket.

Ezért figyelmeztetést kapunk, hogy forduljunk el ettől, és járjunk Urunk, Jézus Krisztus nyomdokaiban. Úgy kell látnunk felebarátunkat, ahogyan Isten látja őt. Isten megmutatja nekünk, hogy a földi javak milyen múlandóak, és azonnal bátorítja a szegényeket: „Aki szegény köztetek, és kevesen veszik észre, örüljön, hogy Isten előtt nagy tisztelet övezi. Egy gazdag embernek viszont soha nem szabad elfelejtenie, hogy földi javai milyen keveset számítanak Isten előtt. Elpusztul, mint a mező virága gazdagságával együtt” (Jakab 1,9-10 Remény mindenkinek).

Új szív

Az új szív és elme, amelyet Isten teremt bennünk Jézus Krisztus által, felismeri a világi törekvések hiábavalóságát és mulandóságát. „Új szívet és új lelket adok neked, és kiveszem a kőszívet testedből, és hússzívet adok neked.” (Ezékiel 3.6,26).
Salamonhoz hasonlóan mi is elismerjük, hogy „minden hiábavaló és szelet kerget”. Öreg emberünk és a mulandó értékekre való törekvése vagy hiábavalóvá tesz, ha különlegesek vagyunk, vagy boldogtalanná, ha nem érjük el céljainkat és vágyainkat.

Mit néz Isten?

Istennél az alázatosság számít! Olyan tulajdonság, amelyre az emberek általában nem törekednek: „Ne nézd a megjelenését és a magas termetét; Elutasítottam őt. Mert nem úgy van, ahogy az ember lát: az ember azt látja, ami a szeme előtt van; de az Úr a szívet nézi" (1. Szo 16,7).

Isten nem a külsőt nézi, hanem a belső magatartást: „De én a nyomorultakra és a megtört szívűekre nézek, akik megremegnek szavamtól” (Ézsaiás 6.6,2).

Isten bátorít és megmutatja életünk igazi értelmét, az örök életet, hogy képességeinket és adottságainkat, valamint bizonyos tehetségeink hiányát ne a világi mulandóság mércéi szerint értékeljük, hanem inkább szemléljük azokat. magasabb, múlhatatlan fény. Természetesen nincs semmi rossz a tudás megszerzésében, a jó munkavégzésben vagy a tökéletességre való törekvésben. A kérdéseket fel kell tennünk magunknak: Mi az indítékom? Isten dicsőségére teszek, vagy a magam dicsőségére? Kapok elismerést azért, amit teszek, vagy Istent dicsérem? Ha olyan sztárra vágyunk, mint Punchinello, ennek módját Isten Igéjében találhatjuk meg. Isten azt akarja, hogy ragyogjunk, mint a csillagok: „Mindenben, amit teszel, óvakodj a panaszkodástól és a véleménynyilvánítástól. Mert az életed legyen fényes és hibátlan. Akkor, mint Isten példamutató gyermekei, csillagokként ragyogtok az éjszakában ennek a romlott és sötét világnak a közepén” (Filippi levél) 2,14-15 Remény mindenkinek).

Nemrég láttam egy gyönyörű állatfilmet egy oroszláncsaládról. A szinkron nagyon jól sikerült, azt hitték, az állatok beszélnek. Az egyik jelenetben az anyaoroszlán és kölykei felnéznek a gyönyörű csillagos égre, és az anya büszkén mondja: "Egyenként csillogunk, de csomagban úgy ragyogunk, mint a csillagok." Természeti adottságaink miatt egyénileg is csilloghatunk, de Jézus Krisztus által úgy ragyogunk, mint a csillagok, és mint Punchinello, szürke foltjaink eltűnnek.

szerző: Christine Joosten

 További cikkek az egyediségről:

A címkéken túl

Kövek Isten kezében