A hit erényei a mindennapi életben

Péter számos hibát követett el életében. Megmutatták neki, hogy az Atyaistennel Isten kegyelméből való megbékélés után konkrét lépéseket kell tenni, amíg „idegenekként és idegenként” élünk a kiszámíthatatlan világban. A szókimondó apostol hét alapvető „hit erényét” hagyott ránk írott formában. Ezek gyakorlati keresztény életstílusra hívnak bennünket – ez a legfontosabb feladat, amely hosszú távon is fennáll. Péter számára a hit a legfontosabb alapelv, és a következőképpen írja le: „Tehát minden szorgalmat fordítsatok rá, mutassátok meg hitetekben az erényt, az erényben a tudást, az ismeretben a mértékletességet, a mértékletességben a türelmet, a türelemben pedig a kegyességet, és jámborság a jámborságban Testvériség és testvéri szeretet" (2. Peter 1,5-7.).

A hit

A „hit” szó a görög „pistis” szóból származik, és lényegében az Isten ígéreteibe vetett teljes bizalomra utal. Ezt a bizalmat jól szemlélteti Ábrahám pátriárka példája: „Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenség által, hanem megerősödött a hitben, és dicsőséget adott Istennek, és teljes bizonyossággal tudta, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róm. 4,20-21.).

Ha nem hiszünk abban a megváltó műben, amit Isten végzett Krisztusban, akkor nincs alapunk a keresztény életre: "Pál és Silás azt mondta: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a te házad népe!" (Csel. 16,31). Ábrahám ószövetségi pátriárka, akit az Újszövetség „a hívők atyjaként” emleget, elhagyta a mai Irak területét, hogy Kánaánba, az ígéret földjére induljon. Ezt annak ellenére tette, hogy nem ismerte a célját: „Hit által lett Ábrahám engedelmes, amikor elhívták, hogy menjen egy helyre, amelyet örökölnie kellett; és kiment, nem tudván, hová megy” (Zsid 11,8). Kizárólag Isten ígéreteire támaszkodott, amelyekben teljes szívével bízott, és tetteit azokra alapozta.

Ma hasonló helyzetben találjuk magunkat, mint Ábrahám: világunk bizonytalan és törékeny. Nem tudjuk, hogy a jövő hoz-e javulást, vagy romlik-e a helyzet. Különösen ezekben az időkben fontos a bizalom – az a hit, hogy Isten biztonságban vezet minket és családunkat. A hit az elménk és szívünk számára elérhető bizonyíték és Istentől kapott bizonyosság, hogy Isten gondoskodik rólunk, és minden a javunkra válik: „De tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. szándéka szerint hívták el” (Róm 8,28).

Jézus Krisztus hite megkülönbözteti a keresztényeket minden más embertől. A Pistis, a Megváltóba és a Megváltóba vetett bizalom, amely által Isten családjába fogadunk, minden más keresztény tulajdonság alapja.

Erény

A hit első kiegészítése az erény. A görög „arete” kifejezést az új genfi ​​fordítás (NGÜ) „jellemszilárdságként” értelmezi, és felfogható példamutató magatartásként is. Ezért a hit előmozdítja és erősíti a jellem erejét. Az arete szót a görögök isteneikre hivatkozva használták. Kiválóságot, kiválóságot és bátorságot jelent, olyasmit, ami túlmutat a hétköznapokon és a mindennapokon. Szókratész erényről tett tanúbizonyságot, amikor megivta a bürökpoharat, hogy hű maradjon elveihez. Ugyanígy Jézus is szilárd jellemről tett tanúbizonyságot, amikor elszántan elindult utolsó útjára Jeruzsálembe, jóllehet ott kegyetlen sors várt rá: „Lőn pedig, amikor eljött az idő, hogy felvegyék a mennybe, elfordította arcát, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (Lukács 9,51).

A modell viselkedése nem csak beszélést, hanem cselekvést is jelent. Pál nagy bátorságról és erényről tett tanúbizonyságot, amikor bejelentette határozott szándékát, hogy ellátogasson Jeruzsálembe, jóllehet a Szentlélek világosan megmutatta neki, hogy a veszély közeleg: „Miért sírsz és összetöröd a szívemet? Mert nemcsak megkötözött vagyok, hanem meghalni is Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért” (ApCsel 2)1,13). Ez a fajta áhítat, amely Aretéban gyökerezett, megerősítette és bátorította a korai egyházat. Az erényhez hozzátartoznak a jó cselekedetek és a szolgálati cselekedetek, amelyekkel az egész korai gyülekezetben találkozunk. Jakab hangsúlyozta, hogy „a hit cselekedetek nélkül haszontalan” (Jakab 2,20).

elismerés

Hittel kombinálva a jellem ereje hozzájárul a tudáshoz. A Szentlélek ihlette Pétert, hogy a görög „gnózis” szót használja a „Sophia” kifejezés helyett a bölcsességre, amelyet gyakran használnak az Újszövetségben. A Gnózis értelmében vett tudás nem intellektuális erőfeszítés eredménye, hanem a Szentlélek által biztosított spirituális belátás. Ez Jézus Krisztus személyére és Isten Igéjére összpontosít: „Hitből tudjuk, hogy a világot Isten Igéje teremtette, és minden, ami látható, a semmiből származik” (Zsidók levél). 11,3).

A tapasztalaton alapuló Szentírás-ismeret a „know-how” kifejezésnek felel meg, amelyen keresztül gyakorlati készségeket fejlesztünk a keresztény hit mindennapi életében. Pál felismerte, hogy a Szanhedrin szadduceusokból és farizeusokból áll, és ezt a tudást arra használta, hogy szembeállítsa a csoportokat egymással és megvédje magát (ApCsel 23,1-9.).

Milyen gyakran kívánjuk, hogy rendelkezzünk ezzel a képességgel, különösen ha banki alkalmazottal, tisztviselővel, főnökkel vagy igazságtalan vádlóval állunk szemben. A helyes kimondása megfelelő mértékkel olyan művészet, amelyben segítséget kérhetünk mennyei Atyánktól: „Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istent, aki mindenkinek ingyen és szemrehányás nélkül ad; így megadatik neki” (Jakab 1,5).

Moderálás

A hit, az erény és a tudás önmagában nem elegendő a keresztény élethez. Isten minden keresztényt fegyelmezett életre, mértékletességre hív. A görög „Egkrateia” szó jelentése önuralom vagy önuralom. Az akaraterőnek ez a Szentlélek által vezérelt irányítása biztosítja, hogy az értelem mindig felülkerekedjen a szenvedéllyel vagy az érzelmekkel szemben. Pál ilyen önmegtartóztatást gyakorolt, amint az szavaiból is kitűnik: „De nem úgy futok, mintha bizonytalanságba kerülnék; Nem ököllel harcolok, mint aki a levegőt üti, hanem megbüntetem a testemet és leigázom, hogy ne prédikáljak másoknak, és magam se legyek elítélendő."1. korinthusiak 9,26-27.).

Azon a gyötrelmes éjszakán a Gecsemáné-kertben Jézus feltárta önuralmát és önuralmát, miközben emberi természete arra késztette, hogy elkerülje a keresztre feszítés borzalmát. Ez a tökéletes isteni önfegyelem csak akkor érhető el, ha magából Istenből ered.

türelem

Az erényekkel, tudással és önuralommal körülvett hit elősegíti a türelem és a kitartás fejlődését. A görög „Hupomone” szó teljes jelentése, amelyet németül türelemnek vagy kitartásnak fordítanak, túlságosan passzívnak tűnik. Bár a Hupomone kifejezés türelmet jelöl, célirányos türelemről van szó, amelynek célja egy kívánatos és reális cél. Ez nem csak a passzív várakozásról szól, hanem a várakozásról és a kitartó elszántságról való kitartásról. A görögök ezt a kifejezést olyan növényre használták, amely még nehéz és kedvezőtlen körülmények között is virágzik. A Zsidóknál a „hupomone” (kitartás) olyan állhatatossághoz kapcsolódik, amely még nehéz körülmények között is kitartó és boldogul a győzelem reményében: „Fussunk türelemmel a számunkra kijelölt csatában, Jézusra, a... A hit szerzője és tökéletesítője, aki bár örülhetett volna, a szégyent megvetve eltűrte a keresztet, és leült Isten trónjának jobbjára” (Zsidók 1.2,1-2.).

Ez például azt jelenti, hogy türelmesen várunk a gyógyulásra, amikor betegek vagyunk, vagy várjuk az Istenhez intézett kérés pozitív kimenetelét. A zsoltárok tele vannak kitartásra való felhívásokkal: „Várom az Urat, várja lelkem, és reménykedek az ő szavában” (Zsoltárok 130,5).

Ezeket a kéréseket az Isten szerető erejébe vetett szilárd bizalom kíséri, amely felvértezi az élet minden kihívásával szemben. Az állhatatossághoz élénkség és optimizmus jár, nem akarás feladni. Ez az elhatározás még a halálfélelmünknél is erősebb.

kegyesség

A következő erény, amely a hit alapjaiból fejlődik ki, az „Eusebeia” vagy a jámborság. Ez a kifejezés az Isten tiszteletére vonatkozó emberi kötelezettségre utal: "Minden, ami az életet és a kegyességet szolgálja, isteni erejét adta nekünk annak megismerése által, aki elhívott minket dicsőségével és erejével."2. Peter 1,3).

Életünknek világosan kell kifejeznie az élet felülről adott kivételes jellemzőit. Embertársainknak fel kell tudniuk ismerni, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. Pál emlékeztet bennünket: „Mert a testmozgás kevéssé használ; de a jámborság mindenre hasznos, és megvan az e és az eljövendő élet ígérete."1. Timótheusz 4,8 NGÜ).

Viselkedésünknek Isten útjához kell hasonlítania, de nem a magunk erejéből, hanem Jézus által, aki bennünk él: „Senkinek ne fizessetek rosszal rosszért. Legyen szándékosan jót tenni mindenkivel. Ha lehetséges, bármennyire is tőled függ, légy békében minden emberrel. Ne álljatok bosszút, kedveseim, hanem engedjetek utat Isten haragjának; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás; Én megfizetek, azt mondja az Úr” (Róma 12,17-19.).

Testvéri szeretet

Az említett erények közül az első öt a hívő belső életére és Istennel való kapcsolatára vonatkozik. Az utolsó kettő a másokkal való kapcsolatára összpontosít. A testvéri szeretet a görög „Philadelphia” kifejezésből származik, és azt jelenti, hogy elkötelezett, gyakorlatias törődést jelent mások iránt. Magában foglalja azt a képességet, hogy minden embert Jézus Krisztus testvéreiként és nővéreiként szeressünk. Sajnos hajlamosak vagyunk visszaélni a vonzalmunkkal, ha elsősorban a hozzánk hasonlóknak adjuk. Emiatt Péter ezt a hozzáállást igyekezett sugallni olvasóinak első levelében: „De nem szükséges a testvéri szeretetről írni neked. Titeket ugyanis Isten arra tanított, hogy szeressétek egymást” (1Thessz 4,9).
A testvéri szeretet Krisztus tanítványaiként jellemez bennünket a világban: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 1.3,35). A hit Isten szeretetén alapszik, amely által képesek vagyunk úgy szeretni testvéreinket, ahogy Jézus szeret minket.

Az isteni szeretet

A testvérek iránti szeretet minden ember „szeretetéhez” vezet. Ez a szerelem kevésbé érzelmek, sokkal inkább akarat kérdése. Az isteni szeretet, amelyet görögül „Agapénak” neveznek, a természetfeletti szeretetet képviseli, és minden erény koronájának tartják: „Azért imádkozom, hogy Krisztus éljen benned a hit által. Szilárdan az ő szeretetében kell gyökerezned; rájuk kellene építeni. Mert csak így tapasztalhatod meg te és minden más keresztény az ő szeretetének teljes mértékét. Igen, imádkozom, hogy egyre mélyebben értsd meg ezt a szeretetet, amelyet soha nem tudunk elménkkel teljesen megragadni. Akkor egyre jobban megtelsz az élet minden gazdagságával, amely Istenben található.” (Efézus levél 3,17-19.).

Az agapé szeretet a minden ember iránti őszinte jóindulat szellemét testesíti meg: „Gyenge lettem a gyengékhez, hogy megnyerjem a gyengéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy némelyeket minden módon megmentsek." (1. korinthusiak 9,22).

Kimutathatjuk szeretetünket, ha időnket, képességeinket, kincseinket és életünket a körülöttünk lévőknek adjuk. Az az érdekes, hogy ez a dicsőítő ének hittel kezdődik, és a szerelemben csúcsosodik ki. A Jézus Krisztusba vetett hited alapjaira építve te, kedves olvasó, valóban keresztény magatartást tanúsíthatsz, amelyben a szeretet e hét erénye működik.

Neil Earle

További cikkek az erényről:

A Szentlélek benned él!

Először!