Miért kellett meghalnia Jézusnak?

Jézus munkája hihetetlenül gyümölcsöző volt. Ő tanított és gyógyított több ezer. Számos hallgatót vonzott, és sokkal nagyobb hatással lehetett volna. Több ezer gyógyult meg, ha a zsidókhoz és más nem zsidókhoz ment volna, akik más országokban éltek. De Jézus hirtelen véget ért. Lehet, hogy elkerülte a letartóztatást, de úgy döntött, hogy meghal, ahelyett, hogy az üzenetet a világra vitte volna. Annak ellenére, hogy tanításai fontosak voltak, nem csak azért jött, hogy tanítson, hanem meghaljon, és halálával többet tett, mint az életében. A halál Jézus munkájának legfontosabb része volt. Amikor Jézusra gondolunk, úgy gondoljuk a keresztet, mint a kereszténység jelképét, az Úrvacsora kenyérét és borát. Megváltónk Megváltó, aki meghalt.

Született meghalni

Az Ószövetség azt mondja, hogy Isten többször megjelent emberi alakban. Ha Jézus csak gyógyítani és tanítani akart volna, egyszerűen „megjelenhetett volna”. De többet tett: ember lett. Miért? Hogy meghalhasson. Ahhoz, hogy megértsük Jézust, meg kell értenünk a halálát. Halála az üdvösség központi része, és közvetlenül érint minden keresztényt.

Jézus azt mondta, hogy "az Emberfia nem szolgálni jött, hanem hogy szolgáljon és életét adja a megváltásért [sok Biblia és Elberfeld Biblia: váltságdíjként] sokakért" Máté. 20,28). Azért jött, hogy feláldozza életét, meghaljon; halálának „meg kell vásárolnia” az üdvösséget másoknak. Ez volt a fő oka annak, hogy a földre jött. Vért ontottak másokért.

Jézus bejelentette szenvedélyét és halálát tanítványainak, de láthatóan nem hittek neki. „Attól fogva Jézus elkezdte tanítványainak megmutatni, hogyan kell Jeruzsálembe mennie, és sokat kell szenvednie a vének, a főpapok és az írástudók kezeitől, meg kell ölni, és harmadnapra feltámadni. Péter pedig félrevezette őt, és szidta, mondván: Isten mentsen, Uram! Ne engedd, hogy ez megtörténjen veled!” (Máté 1 Kor6,21-22.)

Jézus tudta, hogy meg kell halnia, mert így van megírva. „...És hogyan van tehát megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetette?” (Márk. 9,12; 9,31; 10,33-34.) "És kezdett Mózessel és az összes prófétával, és elmagyarázta nekik, mi van róla az egész Írásban... Így van megírva, hogy Krisztus szenvedni fog és harmadnapon feltámad a halálból" (Luk 24,27 és 46).

Minden Isten terve szerint történt: Heródes és Pilátus csak azt tette, amit Isten kezének és „előre elrendelt tanácsának” meg kell történnie (ApCsel. 4,28). A Gecsemáné kertjében imában könyörgött, nem lehet-e más út; nem volt (Luk. 22,42). A halála szükséges volt ahhoz, hogy megmeneküljünk.

A szenvedő szolga

Hol volt írva A legvilágosabb prófécia az Ésaiás 5-ben található3. Jézusnak magának van Ézsaiás 5. fejezete3,12 idézve: „Mert mondom néktek: Be kell teljesednie bennem, ami meg van írva: A gonosztevők közé számították. Mert ami meg van írva rólam, beteljesedik” (Lukács 22,37). A bűntelen Jézust a bűnösök közé kell számítani.

Mit ír még az Ésaiás 53? „Valóban ő viselte betegségünket, és magára vette fájdalmainkat. De azt gondoltuk, hogy Isten sújtotta, megsértette és mártírhalált halt. De megsebesült a mi vétkeinkért, és megrongálódott a mi bűneinkért. A büntetés rajta van, hogy békességünk legyen, és az ő sebei által meggyógyulunk. Mindannyian eltévedtünk, mint a bárányok, mindenki a maga útját nézte. De az Úr reá vetette mindannyiunk bűneit” (4-6. vers).

„Népem gonoszsága miatt gyötörte... noha nem bántott senkit... Úgyhogy az Úr betegséggel sújtotta. Amikor életét adta egy vétekért való áldozatért... [elviseli] bűneiket... sokak bűnét viselte... és közbenjárt a gonosztevőkért” (8-12. vers). Ésaiás olyan embert ír le, aki nem a saját, hanem mások bűneiért szenved.

Ezt az embert „el kell ragadni az élők földjéről” (8. vers), de a történetnek ezzel nem kell véget érnie. Neki „látnia kell a fényt, és bőségben kell lennie. És tudásával ő, az én szolgám, az igaz, igazságot tesz sokak között... lesz magva, és sokáig él” (11. és 10. vers).

Amit Ésaiás írt, azt Jézus beteljesítette. Életét adta juhaiért (János 10, 15). Halálában felvállalta bűneinket és szenvedett vétkeinkért; megbüntetett, hogy békességünk legyen Istennel. Szenvedése és halála által lelkünk betegsége meggyógyul; megigazulunk - bűneink elvesznek. Ezeket az igazságokat kiterjeszti és elmélyíti az Újszövetség.

Szégyen és szégyen halál

„Az akasztott embert Isten megátkozta” – áll benne 5. Mózes 21,23. E vers miatt a zsidók úgy látták Isten átkát minden keresztre feszített személyen, ahogyan Ézsaiás írja, „Isten sújtotta”. A zsidó papok valószínűleg azt gondolták, hogy ez elriasztja és megbénítja Jézus tanítványait. Valójában a keresztre feszítés tönkretette reményeiket. Csalódottan vallották be: "Reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt" (Lk 24,21). A feltámadás visszaadta reményeit, és a pünkösdi csoda újult bátorsággal töltötte el, hogy kihirdessen egy hőst, aki a közhiedelem szerint abszolút antihős: a keresztre feszített Messiást.

„A mi atyáink Istene – hirdette Péter a Szanhedrin előtt – feltámasztotta Jézust, akit felakasztottál egy fára és megölted” (ApCsel.) 5,30). A "Holz"-ban Péter a keresztre feszítés egész gyalázatát kisugározza. De a szégyen, mondja, nem Jézuson van, hanem azokon, akik keresztre feszítették. Isten megáldotta, mert nem érdemelte meg az elszenvedett átkot. Isten megfordította a stigmát.

Pál ugyanezt az átkot mondja a Galata levélben 3,13 hogy: „Krisztus azonban megváltott minket a törvény átkától, mivel átokká lett értünk; mert meg van írva: „Átkozott mindenki, aki fán függ”...” Jézus lett az átok helyettünk, hogy megszabaduljunk a törvény átkától. Valamivé lett, ami nem volt, hogy mi is olyanná váljunk, amilyenek nem vagyunk. „Mert bűnné tette értünk azt, aki nem ismert bűnt, hogy őbenne Isten igazsága legyünk.”2. Cor.
5,21).

Jézus bűnné lett értünk, hogy általa megigazuljunk. Mivel azt szenvedte el, amit megérdemeltünk, megváltott minket a törvény átkától – a büntetéstől. „Rajta van a fenyítés, hogy békességünk legyen.” A fenyítésének köszönhetően békét élvezhetünk Istennel.

A kereszt szó

A tanítványok soha nem felejtették el Jézus gyalázatos halálát. Néha még prédikációjuk középpontjában is állt: „...de mi a keresztre feszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak botlás, a görögöknek bolondság” (1. korinthusiak 1,23). Pál még az evangéliumot is „a kereszt szavának” nevezi (18. vers). Felrója a galatáknak, hogy szem elől tévesztették Krisztus valódi képét: „Ki bűvölt el titeket, amikor látta, hogy Jézus Krisztus keresztre festett volt a szemetekben?” (Gal. 3,1.) Ebben látta meg az evangélium alapvető üzenetét.

Miért jó hír a kereszt „evangélium”? Mert megváltottak minket a kereszten, és ott bűneink megkapták a megérdemelt büntetést. Pál a keresztre összpontosít, mert ez a Jézus általi üdvösségünk kulcsa.

Nem támadunk fel a dicsőségre, amíg meg nem fizetik bűneink vétkét, amikor megigazultunk Krisztusban, ahogy "az Isten előtt van". Csak akkor léphetünk dicsőségbe Jézussal.

Pál azt mondta, hogy Jézus „értünk” halt meg (Róm. 5,6-8; 2. Korinthus 5:14; 1. thesszalonikaiak 5,10); és "a mi bűneinkért" meghalt (1. Korinthus 15,3; Gal. 1,4). Ő "maga vitte fel a mi bűneinket... testében a fára" (1. Péter 2,24; 3,18). Pál a továbbiakban elmondja, hogy Krisztussal együtt haltunk meg (Róm. 6,3-8.). Ha hiszünk benne, osztozunk a halálában.

Ha elfogadjuk Jézus Krisztust a mi Szabadítónknak, a halála a miénk; a mi bűneink számítanak, és a halála eltörli a bűnökért való büntetést. Olyan lenne, mintha a kereszten lógnánk, mintha megkapnánk az átkot, amit bűneink bennünk. De ő azért tett számunkra, és azért, mert ezt megtette, igazolhatóak lehetnek, vagyis igazságosak. Megveszi bűneinket és halálunkat; igazságot és életet ad nekünk. A herceg koldus fiú lett, hogy koldus fiúk hercegekké válhassunk.

Bár a Biblia azt mondja, hogy Jézus váltságdíjat (a megváltás régi értelmében: váltságdíjat, váltságdíjat) fizetett értünk, a váltságdíjat nem fizették ki semmilyen konkrét hatóságnak - ez egy képletes kifejezés, amely világossá akarja tenni, hogy hihetetlenül magas árba került, hogy kiszabadítson minket. „Árban vettétek meg” – így írja le Pál a Jézus általi megváltásunkat: ez is metaforikus kifejezés. Jézus „megvett” minket, de nem „fizetett” senkinek.

Egyesek azt mondják, hogy Jézus azért halt meg, hogy kielégítse az apa jogi követeléseit – de azt is mondhatjuk, hogy maga az apa fizette meg az árát azzal, hogy elküldte és odaadta érte egyetlen fiát. 3,16; Rom. 5,8). Krisztusban maga Isten vállalta a büntetést – hogy nekünk ne kelljen; „Mert Isten kegyelméből mindenkiért megízlelheti a halált” (Zsid. 2,9).

Meneküljenek Isten haragjától

Isten szereti az embereket – de gyűlöli a bűnt, mert a bűn árt az embereknek. Ezért lesz egy „harag napja”, amikor Isten megítéli a világot (Róm. 1,18; 2,5).

Azok, akik elutasítják az igazságot, büntetést kapnak (2, 8). Aki elutasítja az isteni kegyelem igazságát, megtanulja Isten másik oldalát, haragját. Isten azt akarja, hogy mindenki megtérjen (2. Péter 3,9), de azok, akik nem bánnak meg, érzik bűnük következményeit.

Jézus halálában bűneink megbocsáttatnak, és az ő halála által elkerüljük Isten haragját, a bűn büntetését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy szerető Jézus lecsillapította volna a haragos Istent, vagy bizonyos mértékig „némán megvette volna”. Jézus éppen úgy haragszik a bűnre, mint az Atya. Jézus nemcsak a világ bírája, aki annyira szereti a bűnösöket, hogy kifizesse a büntetésüket, hanem a világ bírája is, aki elítéli (Mt 2)5,31-46.).

Amikor Isten megbocsát, nem pusztítja el a bűnt, és úgy tesz, mintha soha nem létezett volna. Az Újszövetség egészében azt tanítja nekünk, hogy a bűnt Jézus halála révén leküzdjük. A bűnnek komoly következményei vannak - következmények, amelyeket Krisztus keresztjén láthatunk. Jézusnak fájdalmat és szégyenet és halált fizetett. Ő megérdemelte a büntetést.

Az evangélium felfedi, hogy Isten igazságosan cselekszik, amikor megbocsát nekünk (Róm. 1,17). Nem hagyja figyelmen kívül a bűneinket, hanem Jézus Krisztusban kezeli azokat. „Őt Isten hitre rendelte, engesztelésül az ő vérében, hogy bizonyítsa az ő igazságát...” (Róm.3,25). A kereszt felfedi, hogy Isten igaz; azt mutatja, hogy a bűn túl súlyos ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk. Helyénvaló, hogy a bűnt meg kell büntetni, és Jézus készségesen magára vállalta a büntetésünket. A kereszt Isten igazságossága mellett Isten szeretetét is mutatja (Róm. 5,8).

Ahogy Ésaiás mondja, békében vagyunk Istennel, mert Krisztust megbüntették. Valaha távol voltunk Istentől, most azonban Krisztus által közel kerültünk hozzá (Ef. 2,13). Más szóval, a kereszten keresztül megbékélünk Istennel (16. v.). Alapvető keresztény hit, hogy Istennel való kapcsolatunk Jézus Krisztus halálától függ.

Kereszténység: ez nem egy szabályrendszer. A kereszténység az a hit, hogy Krisztus mindent megtett ahhoz, hogy jóvá tegyük Istennel – és megtette a kereszten. „Megbékéltünk Istennel az Ő Fiának halálában, miközben ellenségek voltunk” (Róm. 5,10). Krisztuson keresztül Isten megbékítette a világegyetemet „azáltal, hogy békét kötött vére által a kereszten” (kolossé 1,20). Ha megbékélünk általa, minden bűnünk bocsánatot nyer (22. vers) – a kiengesztelődés, a megbocsátás és az igazságosság mind egy és ugyanazt jelenti: békét Istennel.

Győzelem!

Pál érdekes metaforát használ az üdvösségre, amikor azt írja, hogy Jézus „megfosztotta hatalmuktól és hatalmuktól, és nyilvánosságra hozta őket, és diadalra tette őket Krisztusban [a. tr.: a kereszten át]” (Kolossé 2,15). Katonai felvonulás képét használja: a győztes tábornok diadalmenetben vezeti az ellenséges foglyokat. Le vagy fegyverezve, megalázva, kiállítva. Pál azt mondja itt, hogy Jézus ezt tette a kereszten.

Ami gyalázatos halálnak tűnt, az valójában Isten tervének megkoronázása volt, mert Jézus a kereszten keresztül aratott győzelmet az ellenséges erők, a Sátán, a bűn és a halál felett. A velünk szemben támasztott követeléseiket az ártatlan áldozat halála teljes mértékben kielégítette. Nem kérhetnek többet, mint amennyit már kifizettek. Azt mondják, hogy halálával Jézus elvette a hatalmat „akinek hatalma volt a halál felett, méghozzá az ördögtől” (Zsid. 2,14). „...Ezért jelent meg az Isten Fia, hogy lerontsa az ördög műveit” (1. János 3,8). A győzelmet a kereszten arattak.

áldozat

Jézus halálát is áldozatként írják le. Az áldozat gondolata a gazdag ószövetségi áldozati hagyományból merít. Ésaiás „bűnért való felajánlásnak” nevezi Teremtőnket (5Móz3,10). Keresztelő János „Isten Bárányának, aki elveszi a világ bűnét” (Jn. 1,29). Pál engesztelő áldozatként, bűnért való áldozatként, húsvéti bárányként, tömjénáldozatként ábrázolja (Róm. 3,25; 8,3; 1. korinthusiak 5,7; Eph. 5,2). A héberekhez írt levél bűnért való áldozatnak nevezi (10,12). János engesztelő áldozatnak nevezi „a mi bűneinkért” (1. János 2,2; 4,10).

Több neve is van annak, amit Jézus tett a kereszten. Az egyes újszövetségi szerzők különböző kifejezéseket és képeket használnak erre. A pontos szóválasztás, a pontos mechanizmus nem döntő. A lényeg az, hogy Jézus halála által üdvözülünk, csak az ő halála nyitja meg számunkra az üdvösséget. „Az ő sebei által gyógyultunk meg.” Meghalt, hogy megszabadítson minket, hogy eltörölje bűneinket, elszenvedje a büntetésünket, hogy megvásárolja üdvösségünket. "Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, mi is szeressük egymást."1. János 4,11).

Gyógyítás: hét kulcsszó

Krisztus munkájának gazdagságát az Újszövetség egész nyelvi képein keresztül fejezi ki. Ezeket a képeket példázatoknak, mintáknak, metaforáknak nevezhetjük. Mindegyik festék egy részét képezi:

• Váltságdíj (jelentésében szinte szinonimája a „megváltásnak”): váltságdíjért fizetett ár, valaki szabadon bocsátása. A hangsúly a felszabadulás gondolatán van, nem a díj természetén.
• Megváltás: a szó eredeti értelmében szintén a „ váltságdíj ” alapján, szintén pl. B. a rabszolgák váltságdíját.
• Indokolás: ismételten Isten bűntudat nélkül áll, mint a bíróságon való büntetés után.
• Megváltás (salvation): Az alapgondolat a felszabadulás vagy a veszélyes helyzetből való megváltás. Tartalmaz gyógyulást, gyógyulást és a teljességhez való visszatérést is.
• Egyeztetés: Megzavarodott kapcsolat megújítása. Isten összeegyeztet minket magával. Úgy viselkedik, hogy helyreállítsa a barátságot és kezdeményezzük.
• Gyermekkor: Isten törvényes gyermekeivé válunk. A hit megváltoztatja a családi állapotunkat: a kívülállótól a családtagig.
• A megbocsátás: kétféleképpen tekinthető meg. Törvény szerint a megbocsátás az adósság törlése. Az interperszonális azt jelenti, hogy a megbocsátás, amely megbocsát egy személyi sérülést (Alister McGrath, Jézus megértése, 124-135).

Michael Morrison

Miért kellett meghalnia Jézusnak?