Audio
Feltámadás: A munka kész
A Tavaszi Fesztivál idején különösen emlékezünk Megváltónk, Jézus Krisztus halálára és feltámadására. Ez az ünnep arra ösztönöz bennünket, hogy elmélkedjünk Megváltónkon és az általa értünk elért üdvösségen. Az áldozatok, az áldozatok, az égőáldozatok és a bűnáldozatok nem tudtak megbékíteni minket Istennel. De Jézus Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra teljes kiengesztelődést hozott. Jézus minden egyes ember bűnét a keresztre vitte, még akkor is, ha sokan ezt még nem ismerik fel és nem fogadják el. „Akkor ő (Jézus) így szólt: Íme, eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat. Aztán felveszi az elsőt, hogy a másodikat használja. Ezen akarat szerint egyszer s mindenkorra megszenteltetünk Jézus Krisztus testének feláldozása által." (Zsidókhoz írt levél) 10,9-10.).
A munka kész, az ajándék kész. Ahhoz képest, hogy a pénz már a bankban van, csak fel kell venni: "Ő maga a engesztelés a mi bűneinkért, nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világ bűneiért is" (1. Johannes 2,2).
Hitünk semmivel sem járul hozzá ennek a cselekedetnek a hatékonyságához, és nem kísérli meg megszerezni ezt az ajándékot. Hit által elfogadjuk az Istennel való megbékélés felbecsülhetetlen ajándékát, amelyet Jézus Krisztus ajándékozott nekünk. Amikor Szabadítónk feltámadására gondolunk, eltölt bennünket a vágy, hogy örömünkben ugráljunk – mert az Ő feltámadása megnyitja előttünk saját feltámadásunk örömteli kilátását. Tehát ma már új életet élünk Krisztussal.
Egy új alkotás
Megváltásunk új teremtésként írható le. Pál apostollal megvallhatjuk, hogy az öreg Krisztussal együtt halt meg: «Ha tehát valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi elmúlt, íme, új jött."2. korinthusiak 5,17). Új emberré válunk, lelkileg újjászületünk egy új identitással.
Ezért olyan fontos számunkra keresztre feszítése. Vele együtt lógtunk a kereszten, amelyen az öreg, bűnös ember vele együtt halt meg, és most új életünk van a feltámadt Krisztussal. Van különbség a régi és az új ember között. Krisztus Isten képmása, és újjá teremtettünk az ő képmására. Isten irántunk való szeretete olyan nagy, hogy Krisztust küldte el, hogy megszabadítson makacsságunktól és önzésünktől.
Jelentésünk csodáját már a Zsoltárokban találjuk: „Ha látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elkészítettél: mi az ember, hogy emlékezel rá, és az ember gyermeke, elfogadod őt? Kissé alacsonyabbra tetted őt Istennél, tisztességgel és dicsőséggel koronáztad meg.” (Zsoltár 8,4-6.).
Az égitestek – a hold és a csillagok – szemlélése, valamint az univerzum végtelenségén és az egyes csillagok félelmetes erején való szemlélés felveti a kérdést, hogy Isten miért törődik velünk egyáltalán. Ennek az elsöprő teremtésnek a fényében nehéz elképzelni, hogy Ő figyelne ránk, és mindannyiunk iránt érdeklődne.
Mi az ember?
Mi, emberek egy paradoxont képviselünk, egyrészt mélyen érintettek a bűnökben, másrészt a magunkkal szemben támasztott erkölcsi igény vezérel. A tudomány az embert „homo sapiens”-nek nevezi, amely az állatvilág része, míg a Biblia „nephesh”-nek nevez bennünket, amely kifejezés az állatokra is használatos. Porból vagyunk, és a halálban térünk vissza ebbe az állapotba.
Ám a bibliai felfogás szerint sokkal többek vagyunk, mint pusztán állatok: „Isten a maga képmására teremtette az embert, Isten képmására teremtette őt; és férfinak és nőnek teremtette őket" (1. Mózes 1,27). Isten egyedülálló teremtményeként, amely Isten képmására készült, a férfiak és a nők azonos szellemi potenciállal rendelkeznek. A társadalmi szerepek nem csökkenthetik az ember lelki értékét. Minden ember megérdemli a szeretetet, a tiszteletet és a tiszteletet. A Teremtés könyve azzal a kijelentéssel zárul, hogy minden teremtett „nagyon jó” volt, ahogy Isten akarta.
De a valóság azt mutatja, hogy valami alapvetően nincs rendben az emberiséggel. Mi romlott el? A Biblia kifejti, hogy az eredetileg tökéletes teremtést a bukás elferdítette: Ádám és Éva evett a tiltott fa gyümölcséből, amitől az emberiség fellázadt Teremtője ellen, és úgy döntött, a saját útját járja.
Bűnük első jele a torz felfogás volt: hirtelen nem megfelelőnek találták meztelenségüket: „Akkor kinyílt mindkét szemük, és látták, hogy meztelenek, és fügeleveleket fontak össze, és kötényt készítettek maguknak” (1. Mózes 3,7). Felismerték Istennel való bensőséges kapcsolatuk elvesztését. Féltek az Istennel való találkozástól, és elrejtőztek. Az igaz élet az Istennel való harmóniában és szeretetben abban a pillanatban véget ért – lelkileg halottak voltak: „Azon a napon, amikor eszel a fáról, bizony meg kell halnod” (1. Mózes 2,17).
Maradt a pusztán fizikai létezés, távol attól a beteljesítő élettől, amelyet Isten számukra szánt. Ádám és Éva az egész emberiséget képviselik a Teremtőjük elleni lázadásban; A bűn és a halál tehát minden emberi társadalmat jellemez.
az üdvösség terve
Az emberi probléma saját kudarcunkban és bűnösségünkben rejlik, nem Istenben. Ideális kezdet volt, de mi, emberek, lemondtunk róla. Isten mégis felénk nyúl, és terve van velünk. Jézus Krisztus, Isten mint ember, Isten tökéletes képmását képviseli, és „utolsó Ádámként” emlegetik. Teljesen emberré vált, abszolút engedelmességet és bizalmat mutatott mennyei Atyja iránt, és így példát mutat nekünk: „Az első emberből, Ádámból élőlénnyé lett, az utolsó Ádámból pedig lélek, aki életet ad.”1. Korinthus 15,45).
Ahogy Ádám a halált hozta a világra, Jézus megnyitotta az utat az élethez. Ő egy új emberiség kezdete, egy új teremtés, amelyben mindenki újra életre kel rajta keresztül. Jézus Krisztus által Isten megteremti az új embert, aki felett a bűnnek és a halálnak nincs többé hatalma. A győzelmet megnyerték, a kísértésnek ellenálltak. Jézus helyreállította a bűn miatt elvesztett életet: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25).
Jézus Krisztus hite által Pál új teremtéssé vált. Ez a lelki változás hatással van hozzáállására és viselkedésére: „Krisztussal együtt vagyok keresztre feszítve. Élek, de most nem én, hanem Krisztus él bennem. Mert amit most testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata levél) 2,19-20.).
Ha Krisztusban vagyunk, akkor a feltámadásban is Isten képmását viseljük. Elménk még nem tudja teljesen felfogni, hogy fog ez kinézni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy néz ki egy „lelki test”; de tudjuk, hogy csodálatos lesz. Irgalmas és szerető Istenünk rendkívüli örömmel áld meg minket, és örökké dicsérjük Őt!
Jézus Krisztusba vetett hite és életünkben végzett munkája segít legyőzni tökéletlenségeinket, és olyan lénnyé változni, amelyet Isten látni akar bennünk: „De mi mindnyájan fedetlen arccal az Úr dicsőségét tükrözzük, és átváltozunk az ő képmására az Úr egyik dicsőségéből a másikba, aki a Lélek."2. korinthusiak 3,18).
Bár még nem látjuk Isten képmását teljes dicsőségében, bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer látni fogjuk: „Amint a földi képét hordoztuk, úgy fogjuk viselni a mennyei képét is” (1. Korinthus 15,49).
Feltámadt testünk olyan lesz, mint Jézus Krisztusé: dicsőséges, hatalmas, szellemi, mennyei, romolhatatlan és halhatatlan. János azt mondja: „Drágaim, mi már Isten gyermekei vagyunk; de még nem derült ki, hogy mi leszünk. Tudjuk, hogy amikor kiderül, hasonlók leszünk hozzá; mert látni fogjuk őt olyannak, amilyen" (1. Johannes 3,2).
Mit látsz, ha találkozol valakivel? Látod Isten képmását, lehetséges nagyságát, Krisztus képmásának tervét? Látod-e Isten gyönyörű tervét a bűnösök kegyelmében? Örülsz, hogy megváltja az eltévedt emberiséget? Örülsz, hogy megváltja az eltévedt emberiséget? Isten terve sokkal csodálatosabb, mint a csillagok, és sokkal csodálatosabb, mint az egész univerzum. Örüljünk a tavaszi ünnepeknek, Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak. Köszönd meg neki az érted hozott áldozatot, amely elegendő az egész világ számára. Jézusban megvan az új élet!
Joseph Tkach
További cikkek Jézus Krisztus feltámadásáról: