Jézus mennybemenetelének ünnepe

Szenvedése, halála és feltámadása után Jézus negyven napon keresztül többször is élve mutatta magát tanítványainak. Többször is megtapasztalhatták Jézus megjelenését, zárt ajtók mögött is, mint a feltámadott, átszellemült alakban. Megengedték, hogy megérintsék és vele étkezhessenek. Beszélt nekik Isten országáról, és arról, hogy milyen lesz, amikor Isten megalapítja országát és befejezi munkáját. Ezek az események alapvető változást indítottak el Jézus tanítványainak életében. Jézus mennybemenetele volt számukra a döntő élmény, amelyet a „mennybemenetel ünnepévé” emeltek, amelyet csak a negyedik század óta ünnepelnek.

Sok keresztény úgy véli, hogy a feltámadott Jézus 40 napig maradt a földön, és mennybemenetelkor visszavonult a mennyek biztonságába, mert befejezte földi munkáját. De ez nem az igazság.

Mennybemenetelével Jézus világossá tette, hogy továbbra is ember és Isten marad. Ez biztosít minket arról, hogy Ő a főpap, aki ismeri gyengeségeinket, ahogyan a Zsidókhoz írva van. Látható mennybemenetele megnyugtat bennünket arról, hogy nem egyszerűen eltűnt, hanem továbbra is főpapunkként, Közvetítőnkként és Közvetítőnkként működik. Maga az engesztelés természete nemcsak arról szól, hogy mit tett Jézus, hanem arról is, hogy ki is Ő, és mindig is az lesz.

A Biblia az Apostolok Cselekedeteiben rögzíti a mennybemenetel eseményét: „Erőt kaptok, amikor a Szentlélek rajtatok lesz, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, és a föld végső határáig. És amikor ezt mondta, felemelkedett szemük láttára, és felhő vette fel szemük elől." (ApCsel.) 1,8-9.).

A tanítványok figyelmesen nézték az eget, amikor hirtelen két fehérbe öltözött férfi állt mellettük, és így szóltak hozzájuk: Miért állsz itt és bámulsz fel az égre? Ez a Jézus, akit felvittek közületek a mennybe, ugyanazon az úton fog eljönni, ahogyan láttátok őt elmenni. Ezek a versek két alapvető pontot tesznek egyértelművé: először Jézus eltűnt a felhőben, és felment a mennybe, másodszor pedig visszatér erre a földre.

Pál ezekhez a szempontokhoz egy másik szempontot ad, amelyet részletesebben szeretnénk megvizsgálni. Az irgalmasságban gazdag Isten az irántunk érzett nagy szeretete miatt életre keltett minket Krisztussal akkor is, amikor vétkeinkben meghaltunk, és kegyelme által üdvözültünk. Ennek eredményeként szellemileg felvittek minket Jézussal a mennybe: „Ő feltámasztott minket velünk együtt, és elhelyezett minket a mennyben Krisztus Jézusban, hogy az eljövendő időkben megmutassa kegyelmének végtelen gazdagságát. hozzánk való irgalmassága által a Krisztus Jézusban” (Efézus levél 2,6-7.).

Pál itt elmagyarázza annak az új életnek a következményeit, amelyben Jézus Krisztussal egyesülünk. Pál leveleiben gyakran használja a „Krisztusban” kifejezést, hogy segítsen nekünk megérteni új identitásunkat. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy nemcsak Jézus halálában, eltemetésében és feltámadásában veszünk részt, hanem mennybemenetelében is, amely által lelkileg Vele élünk a mennyei birodalmakban. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy az Atya Isten nem lát minket a bűneinkben, hanem először Jézust látja meg, amikor meglát minket benne. Krisztussal és Krisztusban lát minket, mert azok vagyunk.

Az evangélium teljes biztonsága nem pusztán a hitünkben vagy bizonyos előírások betartásában rejlik. Az evangélium minden biztonsága és ereje abban rejlik, hogy Isten ezt „Krisztusban” teszi. Pál tovább hangsúlyozta ezt az igazságot a Kolossé levélben: „Ha Krisztussal együtt feltámadtatok, azt keressétek, ami fent van, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülve. Azt keresd, ami fent van, ne azt, ami a földön van. Mert meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben” (Kolossé 3,1-3.).

Koncentrálj a fenti dolgokra, ne a földi dolgokra. Krisztusban lenni azt jelenti, hogy keresztényként két birodalomban élünk – a mindennapi valóság fizikai világában és a spirituális létezés „láthatatlan világában”. Még nem éljük meg Krisztussal való feltámadásunk és mennybemenetelünk teljes dicsőségét, de Pál azt mondja, hogy ez nem kevésbé valóságos. Eljön a nap, mondja, amikor Krisztus megjelenik, és azon a napon teljes mértékben megtapasztaljuk annak valóságát, akikké váltunk.

Isten nem csak megbocsátotta a bűneinket, majd hagyott bennünket, hogy megpróbáljunk igazak lenni. Isten életre keltett minket Krisztussal akkor is, amikor meghaltunk vétkeinkben. Aztán feltámasztott minket Krisztussal, és leültetett vele a mennyei birodalomba. Már nem azok vagyunk, akik egyedül vagyunk, hanem azok, akik egységben vagyunk Krisztussal. Osztozunk mindabban, amit értünk, értünk és a mi érdekünkben végzett. Jézus Krisztushoz tartozunk!

Ez az Ön bizalmának, szilárd hitének, bizalmának és szilárd reményének alapja. Isten egységgé formált benneteket Krisztussal, hogy benne részt vegyen abban a szeretetkapcsolatban, amelyet Jézus az Atyával és a Szentlélekkel öröktől fogva tart. Jézus Krisztusban, Isten Örökkévaló Fiában, te vagy az Atya szeretett gyermeke, és Ő nagy örömét leli benned. A keresztény mennybemenetel napja jó alkalom arra, hogy emlékeztessen erre az életet megváltoztató jó hírre.

Joseph Tkach