Az üdvösség

Az üdvösség az ember Istennel való közösségének helyreállítása, és az egész teremtettség megváltása a bűn és a halál rabságából. Isten nemcsak a jelen életére ad üdvösséget, hanem az örökkévalóságra mindenkinek, aki elfogadja Jézus Krisztust Urának és Megváltónak. Az üdvösség Isten ajándéka, amely kegyelemből lehetséges, a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adatik meg, nem személyes előnyökkel vagy jócselekedetekkel érdemli meg. (Efézusi levél 2,4-10; 1. korinthusiak 1,9; rómaiak 8,21-23; 6,18.22-23)

Megváltás - mentési művelet!

A megváltás, a megváltás mentőakció. Az üdvösség fogalmának megközelítéséhez három dolgot kell tudnunk: mi volt a probléma; mit tett ezzel kapcsolatban Isten; és hogyan reagáljunk rá.

Mi az ember

Amikor Isten az embert teremtette, "saját képmására" teremtette, és teremtését "nagyon jónak" nevezte.1. Mózes 1,26-27 és 31). Az ember csodálatos teremtmény volt: porból készült, de Isten lehelete éltette (1. Mózes 2,7).

Az "Isten képmása" valószínűleg magában foglalja az intelligenciát, a teremtő erőt és a teremtés feletti tekintélyt. És azt is, hogy képes legyen kapcsolatokat létesíteni és erkölcsi döntéseket hozni. Bizonyos szempontból olyanok vagyunk, mint maga Isten, mert Istennek nagyon különleges célja van velünk, gyermekeivel.

Mózes könyve elmondja, hogy az első emberek olyasmit tettek, amit Isten megtiltott nekik (1. Mózes 3,1-13). Engedetlenségük megmutatta, hogy nem bíztak Istenben; és ez megsértette a belé vetett bizalmát. A hitetlenség elhomályosította a kapcsolatot, és nem tudta megtenni, amit Isten akart velük. Ennek eredményeként elveszítették Istenhez való hasonlóságuk egy részét. Az eredmény, mondta Isten, ez lesz: küzdelem, fájdalom és halál (16-19. v.). Ha nem akarnák követni a Teremtő utasításait, át kell menniük a könnyek völgyén.

Az ember nemes és aljas egyszerre. Lehetnek magas eszméink, és még mindig barbárok lehetünk. Istenszerűek vagyunk és mégis istentelenek. Már nem vagyunk „a feltaláló értelmében”. Annak ellenére, hogy "elrontottuk" magunkat, Isten továbbra is Isten képmására teremtettnek tekint minket (1. Mózes 9,6). Az istenszerűvé válás lehetősége továbbra is fennáll. Ezért akar Isten megmenteni minket, ezért akar megváltani minket, és helyreállítani azt a kapcsolatot, amely velünk volt.

Isten örök életet akar adni nekünk, fájdalomtól mentes, jó életű életet Isten és egymással. Azt akarja, hogy az intelligenciánk, a kreativitás és a hatalom jobb legyen. Azt akarja, hogy olyan legyen, mint ő, hogy még jobbak legyünk, mint az első emberek. Ez az üdvösség.

A terv központi eleme

Szóval megmentésre van szükségünk. És Isten megmentett minket - de úgy, ahogy senki sem számíthatott rá. Isten Fia emberré vált, bűntelen életet élt, és megöltük. És ez - mondja Isten - az az üdvösség, amire szükségünk van. Milyen irónia! Az áldozat megmentette. Alkotónk testünk lett, hogy helyesen képviselhesse bűnbüntetésünket. Isten feltámadta őt, és Jézuson keresztül megígérte, hogy elvezet minket a feltámadáshoz is.

Jézus halála és feltámadása tükrözi az egész emberiség halálát és feltámadását, és lehetővé teszi, hogy először is. Halála az, amit meghibásodásaink és hibáink megérdemelnek, és mint Teremtőnk, minden hibáját megtette. Habár nem érdemli meg a halált, helyette önként vette fel.

Jézus Krisztus meghalt értünk és feltámadt értünk (Róm 4,25). Régi énünk vele együtt halt meg, és vele együtt új ember támadt fel (Róm 6,3-4). Egyetlen áldozattal teljesítette az „egész világ” bűneinek büntetését.1. Johannes 2,2). A fizetés már megtörtént; a kérdés most az, hogy mi hasznunk lesz belőle. A tervben való részvételünk bűnbánaton és hiten keresztül történik.

bűnbánat

Jézus azért jött, hogy megtérésre hívja az embereket (Lk 5,32); (A „bűnbánatot” Luther általában „megtérésnek” fordítja). Péter bűnbánatra szólított fel, és Istenhez fordult bocsánatért (ApCsel 2,38; 3,19). Pál arra buzdította az embereket, hogy „térjenek meg Isten előtt” (Cselekedetek 20,21:1, Elberfeld Biblia). A megtérés azt jelenti, hogy elfordulunk a bűntől és Istenhez fordulunk. Pál azt hirdette az athéniaknak, hogy Isten figyelmen kívül hagyta a tudatlan bálványimádást, de most „mindenütt megparancsolja az embereknek, hogy térjenek meg” (ApCsel Kor.7,30). Mondd: Le kell állnod a bálványimádásról.

Pál aggódott, hogy a korinthoszi keresztények egy része esetleg nem bánja meg paráznasági bűneit (2. Korinthus 12,21). Ezeknek az embereknek a bűnbánat a paráznaságtól való leállásra való hajlandóságot jelentette. Pál szerint az embernek „igaz bűnbánatot kell tennie”, vagyis tettekkel kell bizonyítania bűnbánatának valódiságát (ApCsel 2).6,20). Megváltoztatjuk a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.

Tanításunk alapja a „halott cselekedetekből való megtérés” (Zsid 6,1). Ez kezdettől fogva nem jelenti a tökéletességet – a keresztény nem tökéletes (1Jn1,8). A megtérés nem azt jelenti, hogy már elértük célunkat, hanem azt, hogy elkezdünk jó irányba haladni.

Már nem magunknak élünk, hanem a Megváltó Krisztusnak (2. korinthusiak 5,15; 1. korinthusiak 6,20). Pál ezt mondja nekünk: „Ahogyan a te tagjaitokat tisztátalanság szolgálatára és hamisságot örökké új hamisságra adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyenek” (Róma levél). 6,19).

hit

Az, hogy pusztán bűnbánatra szólítja fel az embereket, még nem menti meg őket esendőségüktől. Az embereket évezredek óta hívják engedelmességre, de még mindig üdvösségre van szükségük. Egy második elemre van szükség, és ez a hit. Az Újszövetség sokkal többet mond a hitről, mint a megtérésről (bűnbánat) – a hitet jelző szavak több mint nyolcszor gyakoribbak.

Aki hisz Jézusban, annak bocsánatot nyer (ApCsel 10,43). „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz te és a te házad.” (ApCsel 16,31.) Az evangélium „Isten ereje, amely megment mindenkit, aki hisz benne” (Róm. 1,16). A keresztényeket hívőknek becézik, nem bűnbánóknak. A döntő tulajdonság a hit.

Mit jelent a „hinni” – bizonyos tények elfogadása? A görög szó jelentheti ezt a fajta hiedelmet, de többnyire a „bizalom” fő jelentése van. Amikor Pál arra szólít fel bennünket, hogy higgyünk Krisztusban, nem elsősorban a tényekre gondol. (Még az ördög is tudja a tényeket Jézusról, de mégsem üdvözült.)

Ha hiszünk Jézus Krisztusban, bízunk benne. Tudjuk, hogy hű és megbízható. Számíthatunk rá, hogy vigyázzon ránk, hogy megadja nekünk, amit ígér. Bízhatunk benne, hogy megmentsen minket az emberiség legrosszabb problémáitól. Amikor az üdvösséghez jöttünk, elismerjük, hogy segítségre van szükségünk, és hogy megadhat nekünk.

A hit önmagában nem ment meg minket – annak hitnek kell lennie Benne, nem másban. Rábízzuk magunkat és ő megment minket. Amikor bízunk Krisztusban, nem bízunk önmagunkban. Miközben arra törekszünk, hogy jól viselkedjünk, nem hisszük, hogy erőfeszítéseink megmentenek minket (a „törekvés” soha nem tett senkit tökéletessé). Másrészt nem esünk kétségbe, ha erőfeszítéseink kudarcot vallanak. Abban bízunk, hogy Jézus üdvösséget hoz nekünk, nem abban, hogy mi magunk dolgozunk érte. Őrá számítunk, nem a saját sikerünkben vagy kudarcunkban.

A hit a megtérés hajtóereje. Ha bízunk abban, hogy Jézus a mi Megváltónk; amikor rájövünk, hogy Isten annyira szeret minket, hogy elküldte Fiát, hogy meghaljon nekünk; Amikor tudjuk, hogy a legjobbat akarja számunkra, akkor megadja nekünk azt a hajlandóságot, hogy éljünk és tetszünk neki. Döntünk: lemondunk az értelmetlen és frusztráló életről, amit az Isten által adott életértelem, az Isten által adott életirányítás és tájékozódás vezetett és elfogadunk.

A hit – ez a legfontosabb belső változás. A hitünk nem „keres” nekünk semmit, és nem is tesz hozzá semmit ahhoz, amit Jézus „keresett” nekünk. A hit egyszerűen az a hajlandóság, hogy reagáljunk arra, amit tettünk. Olyanok vagyunk, mint az agyaggödörben dolgozó rabszolgák, akiknek Krisztus kijelenti: „Megváltottalak titeket.” Szabadon maradhatunk az agyaggödörben, vagy bízhatunk benne, és elhagyhatjuk az agyaggödört. A megváltás megtörtént; kötelességünk ezeket elfogadni és aszerint cselekedni.

kegyelem

Az üdvösség szó szerinti értelemben Isten ajándéka: Isten kegyelméből, nagylelkűségéből adja nekünk. Nem tudjuk kiérdemelni, bármit is csinálunk. „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki ne dicsekedjék.” (Efézus levél) 2,8-9). A hit is Isten ajándéka. Ettől a pillanattól kezdve, még ha tökéletesen engedelmeskedünk is, nem érdemelünk meg jutalmat7,10).

Jó cselekedetekre vagyunk teremtve (Efézus 2,10), de a jó cselekedetek nem menthetnek meg minket. Követik az üdvösség elérését, de nem tudják megvalósítani. Ahogy Pál mondja: Ha valaki a törvények betartásával juthatna üdvösségre, Krisztus hiába halt volna meg (Galata levél) 2,21). A kegyelem nem ad engedélyt a bűnre, de megadatott nekünk, amikor még vétkezünk (Római levél) 6,15; 1 János1,9). Amikor jó cselekedeteket cselekszünk, hálát kell adnunk Istennek, mert Ő azokat bennünk teszi (Galata levél ). 2,20; Filippiek 2,13).

Isten „megváltott minket, és elhívott minket szent hivatással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő szándéka és kegyelme szerint” (2 Tim.1,9). Isten „nem az igazság cselekedetei miatt mentett meg minket, amelyeket tettünk, hanem az ő irgalmából” (Titus 3,5).

A kegyelem az evangélium középpontjában áll: az üdvösség Isten ajándéka, nem a mi cselekedeteink által. Az evangélium „kegyelmének szava” (ApCsel 1Kor4,3; 20,24). Hisszük, hogy „az Úr Jézus Krisztus kegyelméből üdvözülünk” (ApCsel 1Kor5,11). „Érdem nélkül megigazulunk az ő kegyelméből a megváltás által, amely Krisztus Jézus által van” (Róm. 3,24). Isten kegyelme nélkül tehetetlenül a bűn és a kárhozat irgalmának lennénk kitéve.

Üdvösségünk áll vagy bukik azzal, amit Krisztus tett. Ő a Megváltó, aki megment minket. Nem dicsekedhetünk engedelmességünkkel, mert az mindig tökéletlen. Az egyetlen dolog, amire büszkék lehetünk, az az, amit Krisztus tett (2. korinthusiak 10,17-18) - és mindenkiért megtette, nem csak nekünk.

indokolás

Az üdvösséget a Biblia sok tekintetben írja le: váltságdíj, megváltás, megbocsátás, megbékélés, gyermekkor, igazolás, stb. Az ok: az emberek különböző fényben látják problémájukat. Ha piszkosnak érzi magát, Krisztus tisztítást kínál. Aki rabszolgává teszi, megváltást kínál; Aki bűnösnek érzi magát, megbocsátást ad.

Aki elidegenedik és visszafogja magát, a megbékélést és a barátságot kínálja. Ő, aki értéktelennek tűnik, új, biztonságos becsületet ad. Aki nem érzi magát bárhová kapcsolatban, gyermekként és örökségként kínálja az üdvösséget. Bárki, aki céltalanul érzi, értelmet és célt ad neki. Békét kínál a fáradtnak. Békét ad a félénknek. Mindez az üdvösség, és így tovább.

Nézzünk meg közelebbről egyetlen kifejezést: az indoklást. A görög szó a jogi területről származik. A vádlottat „nem bűnösnek” mondják. Felmentik, rehabilitálják, felmentik. Amikor Isten megigazít minket, kijelenti, hogy a bűneink már nem tudhatók be nekünk. Az adósságszámlát kifizették.

Ha elfogadjuk, hogy Jézus meghalt számunkra, ha elismerjük, hogy szükségünk van Szabadítóra, ha elismerjük, hogy bűnünk megérdemli bűnünket, és hogy Jézus büntetéssel büntette meg bennünket, akkor hitünk és Isten biztosít minket hogy megbocsáttunk.

Senkit sem lehet megigazítani – megigazítani – a „törvény cselekedeteivel” (Róm 3,20), mert a törvény nem ment meg. Ez csak egy szabvány, aminek nem felelünk meg; senki sem felel meg ennek a mércének (23. v.). Isten megigazítja azt, „aki a Jézusba vetett hit által van” (26. v.). Az ember igazzá válik "a törvény cselekedetei nélkül, hanem csak a hit által" (28. v.).

A hit általi megigazulás elvének szemléltetésére Pál Ábrahámot idézi: „Ábrahám hitt Istennek, és ez igazságul számított neki” (Róm. 4,3, idézet a 1. Mózes 15,6). Mivel Ábrahám Istenben bízott, Isten igaznak tekintette őt. Jóval a törvénykönyv megalkotása előtt ez bizonyíték volt arra, hogy a megigazulás Isten ajándéka, amelyet hittel kapunk, nem pedig a törvény betartásával.

A megigazulás több, mint megbocsátás, több, mint az adósságszámla elszámolása. A megigazulás azt jelenti: mostantól igazságosnak számítunk, úgy állunk ott, mint aki valamit jól tett. A mi igazságunk nem a mi cselekedeteinkből fakad, hanem Krisztustól (1. korinthusiak 1,30). Pál azt írja, hogy Krisztus engedelmessége által a hívő megigazul (Róm 5,19).

Még a „gonoszoknak” is „igazságnak számít a hite” (Róm 4,5). Az Istenben bízó bűnös igaz Isten szemében (és ezért elfogadják az utolsó ítéleten). Akik Istenben bíznak, többé nem akarnak istentelenek lenni, de ez az üdvösség következménye, nem oka. Pál újra és újra tudja és hangsúlyozza, hogy „az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által” (Galata levél). 2,16).

Új kezdet

Vannak, akik egy pillanat alatt hisznek. Valami kattog az agyukban, kigyullad a fény, és Jézust vallják Megváltójuknak. Mások fokozatosan jutnak el a hithez; lassan ráébrednek, hogy az üdvösség eléréséhez már nem önmagukra, hanem Krisztusra hagyatkoznak.

Akárhogy is, a Biblia új születésként írja le. Ha hiszünk Krisztusban, újjászületünk Isten gyermekeiként (Jn 1,12-13; Galata levél 3,26; 1 János5,1). A Szentlélek élni kezd bennünk (János 14,17), és Isten a teremtés új ciklusát indítja el bennünk (2. korinthusiak 5,17; Galata levél 6,15). A régi én meghal, új ember kezd válni (Efézus levél 4,22-24) - Isten átalakít minket.

Jézus Krisztusban - és bennünk, ha hiszünk benne - Isten megsemmisíti az emberiség bűnének következményeit. A Szentlélek munkájában bennünk egy új emberiség alakul ki. Hogy ez hogyan történik, a Biblia nem mond részletesen; csak azt mondja, hogy ez történik. A folyamat ebben az életben kezdődik, és a következő helyen fejeződik be.

A cél az, hogy hasonlóbbá váljunk Jézus Krisztushoz. Ő Isten tökéletes képmása (2. korinthusiak 4,4; kolossziaiak 1,15; héberek 1,3), és az ő hasonlatosságára kell változnunk (2. korinthusiak 3,18; Gal4,19; Efézusi levél 4,13; kolossziaiak 3,10). Lélekben hasonlóvá kell válnunk hozzá – szeretetben, örömben, békében, alázatban és más isteni tulajdonságokban. Ezt teszi bennünk a Szentlélek. Megújítja Isten képmását.

Az üdvösséget megbékélésnek is nevezik – Istennel való kapcsolatunk helyreállítása (Róm 5,10-11; 2. korinthusiak 5,18-21; Efézusi levél 2,16; kolossziaiak 1,20-22). Többé nem ellenállunk vagy figyelmen kívül hagyjuk Istent – ​​szeretjük őt. Az ellenségből barátok leszünk. Igen, többnek, mint barátoknak – Isten azt mondja, hogy gyermekeiként fogad el bennünket (Róm 8,15; Efézusi levél 1,5). Az ő családjához tartozunk jogokkal, kötelességekkel és dicsőséges örökséggel (Róm 8,16-17; Galata levél 3,29; Efézusi levél 1,18; kolossziaiak 1,12).

A végén nem lesz több fájdalom vagy szenvedés1,4), ami azt jelenti, hogy többé senki sem hibázik. A bűn nem lesz többé, és a halál nem lesz többé (1. Korinthus 15,26). Lehet, hogy ez a cél még messze van, ha figyelembe vesszük jelenlegi állapotunkat, de az utazás egy lépéssel kezdődik – azzal a lépéssel, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónak. Krisztus befejezi azt a munkát, amelyet elkezdett bennünk (Filippi levél 1,6).

És akkor még inkább Krisztushoz fogunk hasonlítani (1. Korinthus 15,49; 1. Johannes 3,2). Halhatatlanok, halhatatlanok, dicsőségesek és bűntelenek leszünk. Szellem-testünknek természetfeletti ereje lesz. Életerőnk, intelligenciánk, kreativitásunk, erőnk és szeretetünk lesz, amiről most nem is álmodhatunk. Isten képe, amelyet egyszer beszennyezett a bűn, minden eddiginél nagyobb ragyogással fog ragyogni.

Michael Morrison

Az üdvösség