Darab darab

Ha arra gondolok, hogy szívemet Istennek adom, ez túl könnyen hangzik, és néha azt gondolom, hogy könnyebbé tehetjük, mint amilyen. Azt mondjuk: "Uram, a szívemet adom neked", és úgy gondoljuk, hogy csak erre van szükség.

«Azután levágta az égőáldozatot; Áron fiai pedig hozták neki a vért, és az oltárra hintette köröskörül. És hozták neki az egészen égőáldozatot darabonként és a fejet, és füstölögve hagyta az oltáron.”3. Mózes 9,12-13.).
Meg akarom mutatni nektek, hogy ez a vers párhuzamban áll azzal a bűnbánattal, amelyet Isten vágyik nekünk is.

Néha, amikor azt mondjuk az Úrnak, itt a szívem, olyan, mintha azt dobnánk elé. Nem így értendő. Ha így cselekszünk, a bűnbánatunk nagyon elmosódott, és nem térünk el tudatosan a bűnös cselekedettől. Nem csak egy darab húst dobunk a grillre, különben nem sülne egyenletesen. Ugyanez a helyzet a bűnös szívünkkel is, világosan látnunk kell, mitől forduljunk el.

Adták neki darabonként az égőáldozatot, beleértve a fejét is, és mindegyik részét megégette az oltáron. Arra szeretnék koncentrálni, hogy Aaron két fia apránként bemutatta neki az ajánlatot. Nem az egész fenevadat dobták oda, hanem bizonyos darabokat az oltárra tettek.

Figyeld meg, hogy Áron két fia darabonként mutatta be apjuknak a felajánlást. Nem csak egészben tették az oltárra a levágott állatot. Nekünk is ezt kell tennünk áldozatunkkal, szívünkkel. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Uram, itt van a szívem”, Isten elé kell tennünk azokat a dolgokat, amelyek beszennyezik a szívünket. Uram, neked adom pletykáimat, szívembe adom vágyaimat, rád hagyom kétségeimet. Amikor elkezdjük ily módon átadni szívünket Istennek, Ő azt áldozatként fogadja el. Életünk minden gonoszsága hamuvá válik az oltáron, amit a Lélek szele elfúj.

Fraser Murdoch