Jézus és a feltámadás

Minden évben Jézus feltámadását ünnepeljük. Ő a mi Megváltónk, Megváltónk, Megváltónk és Királyunk. Amikor Jézus feltámadását ünnepeljük, eszünkbe jut saját feltámadásunk ígérete. Mivel hitben egyesülünk Krisztussal, osztozunk életében, halálában, feltámadásában és dicsőségében. Ez a mi identitásunk Jézus Krisztusban.

Elfogadtuk Krisztust Megváltónknak és Megváltónknak, ezért életünk benne van elrejtve. Ott vagyunk vele, ahol volt, ahol most és ahol lesz a jövőben. Jézus második eljövetelekor vele leszünk, és vele fogunk uralkodni az ő dicsőségében. Osztozunk benne, ő megosztja velünk életét az Úrvacsorában.

Ez a beszédmód ma furcsán hangozhat. A tudományos világkép arra tanítja az embereket, hogy olyan dolgokat keressenek, amelyek fizikai műszerekkel láthatók és mérhetők. Pál láthatatlan valóságokról beszél, szellemi igazságokról, amelyek túlmutatnak a fizikai vizsgálaton és a fogalmon. Azt mondja, hogy létezésünkben és identitásunkban több van, mint amit szabad szemmel láthatunk: „A hit azonban szilárd bizalom abban, amiben reménykedünk, és kétségtelen hit abban, ami nem látható” (héber 11,1).
Bár az emberi szem nem látja, hogyan temettek el minket Krisztussal, a valóságban mégis. Nem látjuk, hogyan vettünk részt Krisztus feltámadásában, de a valóság az, hogy Jézusban és vele együtt feltámadtunk. Bár nem látjuk a jövőt, tudjuk, hogy ez a valóság. Feltámadunk, Jézussal uralkodunk, Krisztussal élünk örökké, és osztozunk az Ő dicsőségében. Krisztus az első gyümölcs, és benne mindenki életre kel: „Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel.”1. Korinthus 15,22).

Krisztus a mi előfutárunk, és ennek bizonyítéka a mindannyiunknak adott ígéret beteljesülése, akik vele egyesülünk. A feltámadás valóban csodálatos hír mindannyiunk számára, az evangélium csodálatos üzenetének központi része.

Ha nincs jövőbeli élet, akkor a mi hitünk mit sem ér: „Ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem támadt fel. De ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikációnk, hiábavaló a ti hitetek is.” (1 Kor.5,13-14). Krisztus valóban feltámadt. Most dicsőségben uralkodik, újra eljön és dicsőségben élünk vele.

Felhívjuk figyelmét, hogy van egy ára, amelyet fizetni kell. Mi is osztozunk Jézus Krisztus szenvedésében. Pál így fogalmazott: "Szeretném megismerni őt, feltámadásának erejét és szenvedéseinek közösségét, és hasonlóvá lenni a halálához, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásig" (Filippi levél) 3,10-11.).
Pál arra buzdít, hogy tekintsünk előre: „Elfelejtve azt, ami mögöttünk van, előrenyúlok az előttem állóhoz, sürgetve az előttem álló célt, Isten mennyei elhívásának jutalmát Krisztus Jézusban. Most, ahányan közülünk tökéletesek vagyunk, legyünk ilyen gondolkodásúak” (Filippi levél 3,13-15.).

A mi jutalmunk a mennyben el van készítve nekünk: „De a mi állampolgárságunk a mennyben van; Innen is várjuk a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust, aki a mi alázatos testünket az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá alakítja, aszerint, hogy mindent önmagának vethet alá.” (Filippi levél) 3,20-21.).

Amikor az Úr Jézus visszatér, feltámadunk, hogy örökre Vele legyünk olyan dicsőségben, amelyet csak elképzelni tudunk. A továbblépéshez türelem kell. Az autópálya-társadalom gyors sávjában, amelyben élünk, nehéz türelmesnek lenni. De ne feledjük, hogy Isten Lelke ad nekünk türelmet, mert bennünk él!

Az evangelizáció természetes módon jön létre hűséges, odaadó, elkötelezett és hálás tanítványok csoportján keresztül. A jó hír terjesztésének legfontosabb módja az, hogy olyan emberek legyünk, akiknek Isten elhívott minket – Jézus testvérei, akiket szeretete vezérel és motivál. Sokkal erősebb az emberek számára, ha megismerik Jézust, és látják Őt munkálkodni a népe között. Pusztán egy idegentől érkező üzenet meghallgatása az Isten örömét és békéjét hozó igazi erő grafikus ábrázolása nélkül nem meggyőző. Továbbra is hangsúlyozzuk tehát, hogy szükség van Krisztus szeretetére közöttünk.

Jézus feltámadt! Isten megadta nekünk a győzelmet, és nem kell úgy éreznünk, hogy minden elveszett. Ő uralkodik a trónján, és ma is annyira szeret minket, mint valaha. Ő elvégzi és befejezi bennünk a munkáját. Álljunk ki Jézus mellett, és bízzunk benne, hogy elvezet bennünket Isten jobb megismeréséhez, jobban szeretjük Istent és jobban szeretjük egymást.

„Isten adjon néktek világos szívű szemet, hogy megismerjétek a reménységet, amelyre elhívott titeket, és az ő örökségének dicsőségének gazdagságát a szentek számára.” (Efézus levél) 1,18).

Az igazi jutalmad, kedves olvasó, túl van a jelen pillanatán, de mindig jobban megtapasztalhatod a Királyság áldásait, ha bízol Jézusban, és mindenkor vele jársz a Lélekben. Szeretete és jósága átárad rajtad minden körülötted lévőre, és hálád az Atya iránti szereteted kifejezése!

Joseph Tkach

További cikkek Jézus feltámadásáról:

Az élet Krisztusban

Jézus és a feltámadás