A keresztény

Aki Krisztusban bízik, az keresztény. A Szentlélek általi megújulással a keresztény újjászületést él meg, és Isten kegyelméből az örökbefogadáson keresztül kerül helyes kapcsolatba Istennel és embertársaival. A keresztény életét a Szentlélek gyümölcse fémjelzi. (Rómaiak 10,9-13; Galata levél 2,20; János 3,5-7; Mark 8,34; János 1,12-13; 3,16-17; rómaiak 5,1; 8,9; János 13,35; Galata levél 5,22-23)

Mit jelent Isten gyermekének lenni?

Jézus tanítványai időnként nagyon fontosak tudtak lenni. Egyszer megkérdezték Jézustól: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” (Máté 18,1). Más szóval: milyen személyes tulajdonságokat szeretne Isten látni népében, milyen példákat talál a legjobbnak?

Jó kérdés. Jézus felhívta őket egy fontos megjegyzésre: „Ha nem tértek meg, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (3. vers).

A tanítványok biztosan meglepődtek, ha nem zavartak. Talán olyasvalakire gondoltak, mint Illés, aki tüzet hívott le az égből, hogy megemésztse az ellenségeket, vagy egy olyan buzgóra, mint Fineás, aki olyan embereket ölt meg, akik megszegték Mózes törvényét.4. Mózes 25,7-8.). Nem a legnagyobbak közé tartoztak Isten népének történetében?

De a méretre vonatkozó elképzelése a rossz értékekre összpontosított. Jézus megmutatja nekik, hogy Isten nem akarja, hogy népeiben látványokat vagy merész cselekedeteket látjon, hanem inkább olyan jellemzőket, amelyek nagyobb valószínűséggel megtalálhatók a gyerekekben. Nyilvánvaló, hogy ha nem olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, egyáltalán nem fogsz bejutni a birodalomba!

Milyen kapcsolatban legyünk olyanok, mint a gyerekek? Legyünk éretlenek, gyerekesek, tudatlanok? Nem, már rég magunk mögött kellett volna hagynunk a gyerekös utakat (1. Korinthus 13,11). El kellett volna vetnünk néhány gyermeki tulajdonságot, míg másokat megtartani.

Az egyik tulajdonság, amire szükségünk van, az alázat, ahogyan Jézus mondta a Máté 18:4-ben: „Aki megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” Isten elméjében alázatos ember a legnagyobb – az ő példája a Isten szemében a legjobb, amit népében látni szeretne.

Jó okból; mert az alázat az Isten minősége. Isten kész lemondani az üdvösségünkre vonatkozó kiváltságairól. Amit Jézus akkor tett, amikor testévé vált, nem az Isten természetének anomáliája, hanem az Isten fennmaradó, valódi lényének kinyilatkoztatása. Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, és hajlandóak vagyunk lemondani a kiváltságokról mások szolgálatában.

Néhány gyermek alázatos, mások nem. Jézus egy bizonyos gyermeket használt, hogy egy pontot hozzon: úgy kell viselkednünk, mint a gyerekek - különösen az Istenhez való viszonyunkban.

Jézus azt is elmagyarázta, hogy gyermekként melegnek kell lenni a többi gyermekkel szemben (5. v.), ami minden bizonnyal azt jelentette, hogy ő a szó szerinti gyerekekre gondolt, valamint átvitt értelemben. Felnőttként udvariasan és tisztelettel kell bánnunk a fiatalokkal. Hasonlóképpen udvariasan és tisztelettel kell fogadnunk azokat az új hívőket, akik még éretlenek Istennel való kapcsolatukban és a keresztény tanítás megértésében. Alázatosságunk nemcsak Istennel való kapcsolatunkra, hanem más emberekkel való kapcsolatunkra is kiterjed.

Abba, apa

Jézus tudta, hogy egyedülálló kapcsolata van Istennel. Csak ő ismerte eléggé az apát ahhoz, hogy felfedhesse mások előtt (Máté 11,27). Jézus az arámi Abbával fordult Istenhez, amelyet a gyermekek és a felnőttek édesapjukra használnak. Ez nagyjából megfelel a mai „apa” szavunknak. Jézus imában beszélt apjához, segítségét kérte és megköszönte ajándékait. Jézus azt tanítja nekünk, hogy nem kell hízelegnünk ahhoz, hogy hallgatóságot szerezzünk a királynál. Ő a mi apánk. Beszélhetünk vele, mert ő az édesapánk. Ő adta nekünk ezt a kiváltságot. Így biztosak lehetünk abban, hogy Ő meghallgat minket.

Bár mi nem vagyunk Isten gyermekei ugyanúgy, mint Jézus a Fiú, Jézus megtanította a tanítványait, hogy apaként imádkozzanak Istenhez. Sok évvel később Pál arra az álláspontra helyezkedett, hogy a római gyülekezet, amely több mint ezer mérföldre van az arámi nyelvterülettől, az arámi Abba (Róm) szóval is hívhatja Istent. 8,15).

A mai imákban nem szükséges az Abba szót használni. De a szó széles körben elterjedt használata a korai egyházban azt mutatja, hogy a tanítványokat nagyon sokat lenyűgözte. Különösen szoros kapcsolatba kerültek Istennel, olyan kapcsolat, amely Jézus Krisztus révén biztosította számukra az Istenhez való hozzáférést.

Az Abba szó valami különleges volt. Más zsidók így nem imádkoztak. De Jézus tanítványai megtették. Ismerték Istent az apjuknak. Ők voltak a király gyermekei, nem csak egy kiválasztott nemzet tagjai.

Újjászületés és örökbefogadás

A különféle metaforák használata arra szolgált az apostoloknak, hogy kifejezzék a hívők Istennel való új közösségét. Az üdvösség kifejezés azt a gondolatot közvetítette, hogy Isten tulajdonává válunk. Óriási áron – Jézus Krisztus haláláért – váltottak meg minket a bűn rabszolgapiacáról. A „díjat” nem konkrét személynek fizették ki, hanem azt a gondolatot közvetíti, hogy üdvösségünknek ára volt.

A megbékélés fogalma hangsúlyozta azt a tényt, hogy egyszer voltunk Isten ellenségei, és hogy a Jézus Krisztuson keresztüli barátság helyreállt. Halála lehetővé tette Isten bűneinek visszafizetését, amelyek elválasztottak minket a bűneinktől. Isten ezt tette számunkra, mert nem tehetjük meg magunknak.

Akkor a Biblia sok analógiát ad nekünk. De a különböző analógiák használatának ténye arra a következtetésre vezet, hogy egyikük sem tud önmagában adni a teljes képet. Ez különösen igaz azokra a két analógiára, amelyek ellenkező esetben ellentmondanak egymásnak: az első azt mutatja, hogy [felülről] született Isten gyermekeivé, és a másik, amit elfogadtunk.

Ez a két analógia mutat valamit, ami fontos az üdvösségünkhöz képest. Újjászületés azt jelenti, hogy radikális változás következik be emberi lényünkben, egy olyan változás, amely kicsi és az életünk során növekszik. Új teremtés, új korban élők.

Az örökbefogadás azt jelenti, hogy egyszer voltunk a királyság külföldieként, de most Isten döntéseivel és a Szentlélek segítségével kijelentették Isten gyermekeit, és teljes joguk van az öröklésre és identitásra. Mi, a távoliak, közel kerültek Jézus Krisztus megmentő munkájához. Őben meghalunk, de azért nem kell meghalnunk. Élünk benne, de nem mi vagyunk az élő emberek, hanem az Isten Lelke által teremtett új emberek.

Minden metaforának van jelentősége, hanem gyenge pontjai is. A fizikai világban semmi sem képes teljes mértékben közvetíteni azt, amit Isten csinál az életünkben. Azokkal az analógiákkal, amelyeket adott nekünk, az isteni hamisítás bibliai képe különösen elfogadott.

Hogyan válnak a gyerekek

Isten teremtő, szolgáltató és király. De ami még fontosabb számunkra, az apja. Ez egy intim kötet, amely az első század kultúrájának legjelentősebb viszonyában fejeződik ki.

Az akkori társadalom embereit apjuk ismerték. Például a neved lehetne Joseph, Eli fia. Az Ön helyét a társadalomban az apád határozta meg. Az apád meghatározná gazdasági helyzetét, szakmát, jövőbeni házastársát. Bármit is örököltél volna, az apádtól származna.

A mai társadalomban az anyák nagyobb valószínűséggel játszanak fontosabb szerepet. Sokan ma már jobb kapcsolatban állnak az anyával, mint az apával. Ha a Bibliát ma írták volna, akkor minden bizonnyal az anyai példázatokat is figyelembe vesszük. De bibliai időkben az apai példázatok fontosabbak voltak.

Isten, aki néha felfedi saját anyai tulajdonságait, mindig apának hívja magát. Ha a földi atyánkkal való kapcsolatunk jó, akkor az analógia jól működik. De ha rossz apa kapcsolata van, nehezebbé válik számunkra, hogy tudjuk, mit próbál Isten elmondani velünk való kapcsolatunkról.

Az az ítélet, hogy Isten nem jobb, mint a földi apánk, nem a miénk. De talán elég kreatívak vagyunk ahhoz, hogy elképzeljük őt egy idealizált szülői viszonyban, amelyet az ember soha nem tud elérni. Isten jobb, mint a legjobb apa.

Hogyan nézzük fel Isten gyermekeit, mint az Atyánkat?

• Isten szeretete számunkra mély. Ő áldozatot tesz, hogy sikeres legyen. Ő teremtett bennünket a képében, és tökéletesnek akar látni minket. Gyakran, mint szülők, először rájövünk, mennyire értékelnünk kell a saját szüleinket mindazért, amit értünk. Az Istennel való kapcsolatunkban csak visszafogottnak érezhetjük magunkat, amit az előnyünkért megy keresztül.
• Teljesen függenek Őtől, és bizalommal tekintünk Istenre. Saját vagyonunk nem elég. Bízunk benne, hogy vigyázzon az igényeinkre, és vezessen minket az életünkért.
• Minden nap élvezzük a biztonságát, mert tudjuk, hogy mindenható Isten figyel minket. Ismeri a szükségleteit, legyen az napi kenyér vagy sürgősségi segítség. Nem kell
  aggódva aggódik, mert az apa nekünk.
• Gyermekként garantáltunk egy jövőt az Isten országában. Egy másik analógia használatához: örököseinknek mesés vagyonunk lesz, és olyan városban élünk, ahol az arany ugyanolyan bőséges lesz, mint a por. Ott sokkal nagyobb értékű lesz a lelki bősége, mint amit ma tudunk.
• Bizalom és bátorság van. Őszintén prédikálhatunk az üldöztetés félelme nélkül. Még ha meg is öljük, nem félünk; mert van egy apa, hogy senki sem tud elvenni tőlünk.
• Optimistán nézhetünk szembe a megpróbáltatásainkkal. Tudjuk, hogy édesapánk megengedi a nehézségeknek, hogy neveljen minket, hogy hosszú távon jobban teljesíthessünk2,5-11). Bízunk benne, hogy működni fog az életünkben, nem utasítják el tőlünk.

Ezek hatalmas áldások. Talán többre gondolsz. De biztos vagyok benne, hogy semmi sem jobb a világegyetemben, mint Isten gyermeke. Ez az Isten Királyságának legnagyobb áldása. Amikor olyan kisgyermekekké válunk, minden öröm és áldás örököseivé válunk
Isten örökkévaló királysága, amit nem lehet megrázni.

Joseph Tkach

A keresztény