Láthatatlan láthatóság

Az 178 láthatatlanSzórakoztatónak tartom, amikor az emberek azt mondják: "Ha nem látom, nem hiszem el." Sokszor hallom ezt, amikor az emberek kételkednek abban, hogy Isten létezik, vagy hogy minden embert belevon a kegyelmébe és irgalmába. Hogy ne sértsünk, leszögezném, hogy nem látunk mágnest vagy elektromosságot, de hatásuk alapján tudjuk, hogy léteznek. Ugyanez igaz a szélre, a gravitációra, a hangokra és még a gondolatokra is. Ily módon megtapasztaljuk az úgynevezett „képtelen tudást”. Szeretek rámutatni olyan ismeretekre, mint a "láthatatlan láthatóság".

Évekig csak a látásunkra hagyatkozva csak találgathattunk, hogy mi van a mennyben. A teleszkópok (például a Hubble távcső) segítségével ma már sokkal többet tudunk. Ami valaha „láthatatlan” volt számunkra, az most látható. De nem minden, ami létezik, látható. sötét anyag pl. B. Nem bocsát ki fényt vagy hőt. Teleszkópjaink számára láthatatlan. A tudósok azonban tudják, hogy létezik sötét anyag, mert rájöttek annak gravitációs hatásaira. A kvark egy apró spekulatív részecske, amelyből protonok és neutronok képződnek az atommagban. A gluonokkal a kvarkok még egzotikusabb hadronokat, például mezonokat is képeznek. Bár az atom ezen alkotórészei közül egyiket sem figyelték meg, a tudósok kimutatták hatásukat.

Nincs olyan mikroszkóp vagy távcső, amelyen keresztül Isten látható lenne, ahogy nekünk a Szentírás Jánosnál 1,18 mondja: Isten láthatatlan: „Soha senki nem látta Istent. De egyetlen fia, aki bensőségesen ismeri az Atyát, megmutatta nekünk, kicsoda Isten.” Isten létezését nem lehet fizikai eszközökkel „bizonyítani”. De hisszük, hogy Isten létezik, mert megtapasztaltuk az Ő feltétel nélküli, mindent felülmúló szeretetének hatásait. Ez a szeretet természetesen nagyon személyes, intenzív és konkrétan Jézus Krisztusban nyilvánul meg. Jézusban azt látjuk, amit az apostolok következtettek: Isten szeretet. A szeretet, amely önmagában nem látható, Isten természete, motivációja és célja. Ahogy TF Torrance mondja:

„Isten szeretetének állandó és szüntelen kiáramlása, amelynek cselekvésére nincs más oka, mint az Isten szeretete, a személyek tisztelete és reakcióira való tekintet nélkül áradtak ki” (Christian Theology and Scientific Culture, p. 84).

Isten szereti azért, aki ő, nem azért, mert mi vagyunk és mit csinálunk. És ez a szeretet Isten kegyelmében jelenik meg.

Bár nem tudjuk teljesen megmagyarázni a láthatatlant, például a szeretetet vagy a kegyelmet, tudjuk, hogy létezik, mert amit látunk, az részben ott van. Figyeld meg, a "részben" szót használom. Nem akarunk abba a beképzeltség csapdájába esni, hogy a látható megmagyarázza a láthatatlant. TF Torrance, aki teológiát és természettudományt tanult, azt állítja, hogy ennek az ellenkezője igaz; a láthatatlan megmagyarázza a láthatót. Ennek magyarázatára a szőlőskertben dolgozó munkásokról szóló példázatot használja (Máté 20,1:16), ahol a szőlőbirtokos egész nap munkásokat bérel, hogy dolgozzanak a mezőn. A nap végén minden dolgozó ugyanazt a bért kapja, még akkor is, ha egyesek egész nap keményen dolgoztak, mások pedig csak néhány órát. A legtöbb munkavállaló számára ez igazságtalannak tűnik. Hogyan kaphat valaki, aki egy órát dolgozik, ugyanannyit, mint aki egész nap dolgozik?

Torrance rámutat, hogy a fundamentalista és liberális exegéták figyelmen kívül hagyják Jézus példázatának lényegét, amely nem a bérekről és az igazságosságról szól, hanem Isten feltétlen, bőséges és hatalmas kegyelméről. Ez a kegyelem nem azon alapul, hogy mennyi ideig dolgozunk, mennyi ideig hiszünk, mennyit tanultunk, vagy mennyire voltunk engedelmesek. Isten kegyelme teljes mértékben azon alapul, hogy kicsoda Isten. Jézus ezzel a példázattal „láthatóvá” teszi Isten kegyelmének „láthatatlan” természetét, amely a dolgokat egészen másként látja és cselekszi, mint mi. Isten országa nem arról szól, hogy mennyit keresünk, hanem Isten bőséges nagylelkűségéről.

Jézus példázata azt mondja nekünk, hogy Isten csodálatos kegyelmét kínálja minden embernek. És bár mindenkinek ugyanaz az intézkedés kapja meg az ajándékot, néhányan azonnal úgy döntenek, hogy ebben a valóságban a kegyelemben élnek, és így hosszabb ideig élvezhetik azt, mint azok, akik még nem tették ezt a választást. A kegyelem ajándéka mindenki számára. Amit az egyén csinál vele, nagyon más. Amikor Isten kegyelmében élünk, mi láthatóvá vált számunkra.

Isten kegyelmének láthatatlansága nem teszi kevésbé valóságossá. Isten önmagát adta nekünk, hogy megismerjük és szeressük őt, és elnyerjük bocsánatát, és kapcsolatba kerüljünk vele, mint Atyával, Fiúval és Szentlélekkel. Hitből élünk és nem látásból. Megtapasztaltuk az Ő akaratát életünkben, gondolatainkban és tetteinkben. Tudjuk, hogy Isten szeretet, mert tudjuk, ki ő Jézus Krisztusban, aki „kinyilatkoztatta” őt nekünk. Ahogy Jánosnál is 1,18 (Új genfi ​​fordítás) a következőképpen szól:
„Soha senki nem látta Istent. Az egyszülött Fiú jelentette ki Őt nekünk, Ő, aki maga az Isten, az Atya oldalán ülve.” Érezzük Isten kegyelmének erejét, miközben megtapasztaljuk az Ő szándékát is, hogy megbocsásson és szeressen nekünk – az Ő csodálatos ajándékát, hogy kegyelmet adjon. Ahogy Pál mondja a Filippi levélben 2,13 (New Geneva Translation) így fogalmaz: „Maga Isten munkálkodik benned, és nem csak készen tesz, hanem képessé is tesz arra, hogy azt tedd, ami neki tetszik.”

Élet az ő kegyelmében,

Joseph Tkach
GRACE COMMUNION INTERNATIONAL elnök


pdfLáthatatlan láthatóság