Isten választotta

Bárki, aki valaha olyan csapatba választották, aki részt vett egy játékban, vagy bármi, ami más jelöltekre is hatással van, ismeri a választás érzését. Ez az érzés, hogy kedvelt és előnyben részesített. Másrészt, a legtöbbünk is ismeri az ellenkezőjét, hogy nem választották meg, úgy érzi, figyelmen kívül hagyja és elutasítja.

Isten, aki olyannak teremtett minket, amilyenek vagyunk, és aki megérti ezeket az érzéseket, hangsúlyozza, hogy Izrael népének választását alaposan megfontolták és nem véletlenül. Azt mondta nekik: „Mert ti az Úrnak, a ti Isteneteknek szent népe vagytok, és az Úr kiválasztott téged, hogy a saját népe legyél a föld színén lévő összes nép között” (5Móz.4,2). Az Ószövetség más versei is azt mutatják, hogy Isten választott: várost, papokat, bírákat és királyokat.

kolossziaiak 3,12  kijelentjük, hogy Izráelhez hasonlóan mi is kiválasztottak vagyunk: „Tudjuk, Isten szeretett testvérei, hogy kiválasztottatok (az ő népére)” (1. thesszalonikaiak 1,4). Ez azt jelenti, hogy egyikünk sem volt baleset. Mindannyian Isten terve miatt vagyunk itt. Mindent, amit tesz, céltudatosan, szeretettel és bölcsességgel csinálja.

Legutóbbi, Krisztusban való identitásunkról szóló cikkemben a „választ” szót a kereszt tövébe tettem. Úgy gondolom, hogy ez a lényege annak, hogy kik vagyunk Krisztusban, és döntő fontosságú a lelki egészség szempontjából is. Ha azt hisszük, hogy Isten valamiféle szeszélye vagy kockadobás miatt vagyunk itt, akkor hitünk (bizalmunk) gyenge lesz, és érett keresztényként való fejlődésünk szenvedni fog.

Mindannyiunknak meg kell ismernie és el kell hinni, hogy Isten minket választott, és nevével hívt minket. Megveregett téged és én hátul, és azt mondta: "Én választok titeket, kövess engem!" Bízhatunk abban, hogy tudjuk, hogy Isten minket választott, szeretett minket, és tervünk van mindannyiunk számára.

Mit tegyünk ezzel az információval azon kívül, hogy melegnek és pirítósnak érezzük magunkat? Ez keresztény életünk alapja. Isten azt akarja, hogy tudjuk, hogy Hozzá tartozunk, szeretnek minket, vágynak ránk, és Atyánk gondoskodik rólunk. De nem azért, mert bármit is tettünk. Ahogy Mózes ötödik könyvében mondta az izraelitáknak 7,7 ezt mondta: „Nem azért kívánta és választott ki az Úr, mert többen voltatok az összes nemzetnél; mert te vagy a legkisebb az összes nép között.” Mivel Isten szeret minket, ezt mondhatjuk Dáviddal: „Miért bánkódsz, lelkem, és ennyire nyugtalankodsz bennem? várj Istenre; mert ismét hálát adok neki, hogy ő az én szabadítóm és Istenem” (Zsolt 42,5)!

Mert választottuk, remélhetünk neki, dicsérjük őt és bízunk benne. Ezután fordulhatunk másokhoz, és sugározzuk az örömöt, amit Istenben tartunk.

Tammy Tkach