Mi Jézus üzenete?

Jézus sok olyan csodát tett, amelyeket János nem írt be evangéliumába, de csodákat jegyez fel, hogy higgyünk és bízzunk Jézusban, mint Messiásban: „Jézus sok más jelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben az A könyvben. De ezek azért vannak megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és mivel hisztek, életetek legyen az ő nevében” (János 20,30:31).

A nagy tömeg táplálásának csodája egy lelki igazságra mutatott rá. Jézus ezért is akarta, hogy Fülöp elgondolkodjon rajta: „Amikor Jézus felnézett, látta, hogy tömegek jönnek hozzá. Akkor azt mondta Fülöpnek: Hol vehetünk kenyeret ennek a sok népnek? Ezt azért kérdezte, hátha Fülöp megbízik benne; mert ő már tudta, hogyan kell gondoskodni az emberekről” (Jn 6,5-6 Remény mindenkinek).

Jézus az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy életet adjon a világnak. Ahogy a kenyér a testi életünk tápláléka, úgy Jézus a lelki élet és a lelki energia forrása. Mikor etetett Jézus egy nagy tömeget, amelyről János beszámol: „Most éppen húsvét, a zsidók ünnepe előtt volt” (János 6,4). A kenyér fontos eleme a húsvéti időszaknak, Jézus felfedi, hogy az üdvösség nem a testi kenyérből fakad, hanem magától Jézustól, Fülöp válaszából kiderül, hogy nem ismerte fel ezt a kihívást: „Kétszáz krajcárból nem elég nekik a kenyér, hogy mindenki lehet egy kicsit” (János 6,7).

Andreas nem spekulált az árról, de biztos jól bánt a gyerekekkel, összebarátkozott egy fiúval: „Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere és két hala van. De mi ez ennyinek?" (János 6,9). Talán abban reménykedett, hogy többen vannak a tömegben, akik bölcsen hoztak ebédet. Jézus utasította a tanítványokat, hogy üljék le az embereket. Körülbelül ötezer ember ült le a réten. Aztán Jézus fogta a kenyereket, hálát adott Istennek, és annyit adott belőlük, amennyit az emberek akartak. Ugyanezt tette a hallal is. Mindenki annyit evett, amennyit akart.

„Amikor az emberek látták azt a jelet, amelyet Jézus tett, így szóltak: Bizony, ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba” (János 6,14-15). Azt gondolták, hogy Jézus az a próféta, akit Mózes megjövendölt: „Egy olyan prófétát támasztok nekik testvéreik közül, mint te, és az ő szájába adom szavaimat; mindent elmond nekik, amit parancsolok neki."5. H 18,18). Nem voltak hajlandóak hallgatni Jézusra. Erőszakkal akarták királlyá tenni, rákényszeríteni arra az elképzelésükre, hogy mi legyen a messiás, ahelyett, hogy megengedték volna Jézusnak, hogy azt tegye, amire Isten küldte. Amikor mindenki jóllakott, Jézus így szólt a tanítványokhoz: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi se vesszen el” (Jn. 6,12). Miért akarná Jézus összeszedni az összes maradékot? Miért nem hagyja ezeket az extrákat az emberekre? A tanítványok tizenkét kosár maradékot gyűjtöttek össze, mondja János. Nem ír semmit arról, hogy mi történt azokkal a félig megevett kenyerekkel. Mi van a szellemi téren, amit Jézus nem akart elpusztítani? János ebben a fejezetben ad egy tippet.

Séta a vízen

Estefelé a tanítványai lementek a tó partjára. Beszálltak a csónakjukba, és elindultak, hogy átkeljenek a tavon Kapernaum felé. Már koromsötét volt, és Jézus még nem jött le a hegyről. Magára hagyták Jézust, mert nem volt ritka, hogy Jézus bizonyos időpontokban gyakrabban akart egyedül lenni. Jézus nem sietett. Várhatott volna egy hajóra, mint mások. De vízen járt, nyilvánvalóan azért, hogy lelki leckét tanítson.

Máténál a lelki lecke a hit, János nem mond semmit arról, hogy Péter vízen jár, elsüllyed, és Jézus megmentette. Amit János mond nekünk, az a következő: «Fel akarták vinni a fedélzetre; és a csónak azonnal a szárazföldön volt, ahová menni készültek” (Jn 6,21). Ez az az eleme a történetnek, amelyet John közvetíteni szeretne nekünk. A történet azt mondja, hogy Jézust nem korlátozzák a fizikai körülmények. Amint elfogadjuk Jézust, lelkileg célba érünk.

Az élet kenyere

Az emberek újra megkeresték Jézust, és kerestek egy másik ingyenes étkezést. Jézus arra biztatta őket, hogy keressenek inkább lelki táplálékot: „Ne törekedjetek elpusztuló eledel után, hanem olyan eledel után, amely megmarad az örök életre. Az Emberfia megadja ezt neked; mert rajta van az Atyaisten pecsétje” (Jn 6,27).

Megkérdezték hát tőle: Mit kell tennünk, hogy elnyerjük Isten elfogadását? Jézus azt válaszolta nekik, hogy egy dolog elég lesz: "Az Isten műve, hogy higgyetek abban, akit küldött" (János 6,29).

Ne próbálj meg behatolni Isten országába – csak bízz Jézusban, és benne leszel. Bizonyítékot követeltek, mintha az ötezrek etetése nem lenne elég! Valami rendkívülire számítottak, mint például, hogy Mózes „mannával” (mennyei kenyérrel) eteti őseiket a sivatagban. Jézus azt válaszolta, hogy az igazi mennyei kenyér nemcsak az izraelitákat táplálja, hanem az egész világot megeleveníti: „Mert ez az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak” (János). 6,33).

„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik; és aki hisz énbennem, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35). Jézus kijelentette, hogy Ő a mennyei kenyér, az örök élet forrása a világban. Az emberek látták Jézust csodákat tenni, de még mindig nem hittek neki, mert nem felelt meg a Messiással szemben támasztott követelményeiknek. Miért hittek egyesek, mások miért nem? Jézus az Atya munkájaként magyarázta: "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya nem hozza el hozzám!" (János 6,65 Remény mindenkinek).

Mit tesz Jézus, miután az Atya ezt megtette? Megmutatja nekünk a szerepét, amikor azt mondja: „Bármit ad nekem az Atya, hozzám jön; és aki hozzám jön, azt nem űzöm ki” (Ján 6,37). Lehet, hogy önszántukból elhagyják Őt, de Jézus soha nem fogja kiűzni őket. Jézus az Atya akaratát akarja teljesíteni, az Atya akarata pedig az, hogy Jézus ne veszítsen el senkit azok közül, akiket az Atya adott neki: „De az az akarata, aki elküldött engem, hogy semmit se veszítsek el mindenből, amije van. nekem adatott, hanem feltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,39). Mivel Jézus soha senkit sem veszít el, megígéri, hogy feltámasztja őket az utolsó napon.

eszik a húsát?

Jézus még inkább kihívta őket: „Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon." (János) 6,53). Ahogyan Jézus nem a búzából készült termékre gondolt, amikor magát az igazi kenyérnek nevezte, úgy Jézus sem azt akarja mondani, hogy valójában az ő húsát együnk. János evangéliumában gyakran hiba szó szerint érteni Jézus szavait. A történelem azt mutatja, hogy Jézus valami szellemire gondolt.

Ennek magyarázatát maga Jézus adja meg: «A lélek az, ami életet ad; a hús használhatatlan. A beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.” (Ján 6,63). Jézus itt nem az izomszövetére hivatkozik – a szavairól és tanításairól beszél. Úgy tűnik, a tanítványai értik a lényeget. Amikor Jézus megkérdezi őket, hogy el akarnak-e menni, Péter így válaszol: „Uram, hová menjünk? Az örök élet szavai vannak; mi pedig hittük és tudtuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68-69). Péter nem foglalkozott azzal, hogy hozzáférjen Jézus testéhez – Jézus szavaira összpontosított. Az Újszövetség egybehangzó üzenete, hogy a szent a hitből fakad, nem pedig egy különleges ételből vagy italból.

A mennyből

Azért kell az embereknek hinniük Jézusban, mert a mennyből szállt alá. Jézus ebben a fejezetben többször is megismétli ezt a fontos kijelentést. Jézus teljesen megbízható, mert nem csak üzenete van a mennyből, hanem mert ő maga is a mennyből való. A zsidó vezetőknek nem tetszett a tanítása: „Akkor a zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a kenyér, amely a mennyből szállt alá” (János 6,41).

Jézus néhány tanítványa sem tudta elfogadni őket – még azután sem, hogy Jézus világossá tette, hogy nem a szó szoros értelmében vett testéről beszél, hanem maguk a szavai az örök élet forrásai. Aggasztotta őket, hogy Jézus azt állította, hogy a mennyből való – és ezért több, mint ember. Péter tudta, hogy nincs hová mennie, mert egyedül Jézusnak voltak az örök élet szavai: „Uram, hová menjünk? Az örök élet szavai vannak; mi pedig hittük és tudtuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68.). Miért tudta Péter, hogy csak Jézusnak vannak ezek a szavai? Péter bízott Jézusban, és meg volt győződve arról, hogy Jézus az Isten Szentje.

Mi Jézus üzenete. Ő maga az üzenet! Ezért hitelesek Jézus szavai; ezért szavai szellem és élet. Nem csak a szavai miatt hiszünk Jézusban, hanem azért is, aki ő. Nem a szavaiért fogadjuk el, hanem azért, amilyen. Mivel Jézus Isten Szentje, bízhatsz benne, hogy megteszi, amit ígért: nem veszít el senkit, hanem feltámaszt téged, kedves olvasó, az Ítélet napján. Jézus az egész kenyeret tizenkét kosárba gyűjtötte, hogy semmi se vesszen el. Ez az Atya akarata, és ezen érdemes elgondolkodni.

Joseph Tkach