Isten vigasztaló valósága

Mi lehet vigasztalóbb számodra, mint Isten szeretetének valóságának ismerete? A jó hír az, hogy megtapasztalhatod ezt a szeretetet! A bűneid ellenére, függetlenül a múltadtól, függetlenül attól, hogy mit tettél vagy ki vagy. Isten irántad való odaadásának mélységét Pál apostol szavai mutatják meg: „Isten azonban azzal mutatja meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róma levél). 5,8).
A bűn szörnyű következménye az Istentől való elidegenedés. A bűn megrontja és tönkreteszi a kapcsolatokat, nemcsak az emberek és Isten között, hanem egymás között is. Jézus megparancsolja, hogy szeressük őt és felebarátainkat: „Új parancsolatot adok nektek, szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket, hogy ti is szeressétek egymást” (János 1.3,34). Mi, emberek nem vagyunk képesek egyedül engedelmeskedni ennek a parancsolatnak. Az önzés a bűn hátterében áll, és arra késztet bennünket, hogy a kapcsolatokat – akár Istennel, akár a körülöttünk lévőkkel – triviálisnak tekintsük önmagunkhoz és személyes vágyainkhoz képest.

Isten emberek iránti szeretete azonban felülmúlja önzésünket és hűtlenségünket. Az Ő kegyelme által, amely az Ő ajándéka nekünk, megválthatunk a bűntől és annak végső eredményétől – a haláltól. Isten üdvösségi terve, a vele való megbékélés annyira irgalmas és annyira meg nem érdemelt, hogy semmiféle ajándék nem lehet nagyobb.

Isten hív minket Jézus Krisztuson keresztül. Szívünkben munkálkodik, hogy kinyilatkoztassa magát előttünk, meggyőzzen minket bűnös állapotunkról, és képessé tegyen bennünket hittel válaszolni neki. Elfogadhatjuk, amit kínál – a megváltást, hogy ismerjük őt, és saját gyermekeiként élünk szeretetében. Dönthetünk úgy, hogy belépünk ebbe a legfelsőbb életbe: „Mert abban nyilvánul meg az Isten igazsága, amely hitből hitté; amint meg van írva: Az igazak hitből élnek” (Róm 1,17).

Szeretetében és hitében állhatatosan törekszünk a feltámadás dicsőséges napja felé, amikor hiábavaló testünk halhatatlan szellemi testté változik: „Természetes testet vetnek el, és szellemi test támad fel. Ha van természetes test, akkor van szellemi test is."1. Korinthus 15,44).

Dönthetünk úgy, hogy visszautasítjuk Isten felajánlását, hogy folytassuk saját életünket, saját útjainkat, hogy önközpontú törekvéseinket és örömeinket űzzük, amelyek végül a halállal végződnek. Isten szereti az általa teremtett embereket: „Az Úr tehát nem késlekedik ígérete beteljesítésével, ahogy egyesek gondolják. Amit halogatásnak gondolnak, az valójában az Ő irántad tanúsított türelmének kifejezése. Mert nem akarja, hogy bárki eltévedjen; jobban szeretné, ha minden visszatérne hozzá" (2. Peter 3,9). Az Istennel való megbékélés az egész emberiség egyetlen igaz reménye.

Amikor elfogadjuk Isten felajánlását, amikor megtérünk a bűntől, és hittel fordulunk mennyei Atyánkhoz, és elfogadjuk Fiát Megváltónknak, Isten megigazít minket Jézus vére által, Jézus halála által helyettünk, és megszentel minket az ő által. szellem. Isten Jézus Krisztusban való szeretete által újjászületünk – felülről, amit a keresztség jelképez. Életünk ekkor már nem korábbi egoista vágyainkon és késztetéseinken alapul, hanem Krisztus képén és Isten nagylelkű akaratán. A halhatatlan, örök élet Isten családjában ezután romolhatatlan örökségünk lesz, amelyet Megváltónk visszatérésekor kapunk. Még egyszer megkérdezem, mi lehetne megnyugtatóbb, mint Isten szeretetének valóságának megtapasztalása? Mire vársz?

Joseph Tkach

További cikkek Isten szeretetéről:

Isten feltétel nélküli szeretete

Hármas Istenünk: élő szeretet