Keresztény viselkedés

A keresztény magatartás alapja a bizalom és a szeretetteljes hűség Megváltónk iránt, aki szeretett minket és feladta magát értünk. A Jézus Krisztusba vetett bizalom az evangéliumba vetett hitben és a szeretet cselekedeteiben nyilvánul meg. Krisztus a Szentlélek által átalakítja híveinek szívét, és gyümölcsöt terem nekik: szeretet, öröm, béke, hűség, türelem, kedvesség, szelídség, önuralom, igazságosság és igazság. (1. Johannes 3,23-24; 4,20-21; 2. korinthusiak 5,15; Galata levél 5,622-23; Efézusi levél 5,9) 

Viselkedési normák a kereszténységben

A keresztények nincsenek Mózes törvénye alatt, és nem üdvözülhetünk semmilyen törvény által, beleértve az újszövetségi parancsolatokat sem. De a kereszténységnek még mindig vannak viselkedési normái. Ez magában foglalja az életmódunkban bekövetkezett változásokat. Követelményeket támaszt az életünkkel szemben. Krisztusnak kell élnünk, nem magunknak (2. korinthusiak 5,15). Isten a mi Istenünk, mindenben a mi prioritásunk, és van valami mondanivalója arról, ahogyan élünk.

Az egyik utolsó dolog, amit Jézus mondott a tanítványainak, az volt, hogy megtanítsa az embereket, hogy „tartsanak meg mindent, amit parancsoltam nektek” (Máté 2.8,20). Jézus parancsokat adott, és tanítványaiként nekünk is parancsolatot és engedelmességet kell hirdetnünk. Nem az üdvösség eszközeként, nem az elítélés normájaként hirdetjük és engedelmeskedünk ezeknek a parancsolatoknak, hanem Isten Fiának utasításaként. Az embereknek engedelmeskedniük kell szavainak, nem a büntetéstől való félelem miatt, hanem egyszerűen azért, mert a Megváltójuk ezt mondja.

A tökéletes engedelmesség nem a keresztény élet célja; a keresztény élet célja Istenhez tartozik. Istenhez tartozunk, amikor Krisztus bennünk él, és Krisztus bennünk él, amikor bízunk benne. Krisztus bennünk vezet minket a Szentlélek engedelmességéhez.

Isten átalakítja minket Krisztus képévé. Isten hatalma és kegyelme révén egyre inkább olyanok vagyunk, mint Krisztus. A parancsolatai nemcsak a viselkedést, hanem a szívünk gondolatait és motivációit is érintik. A szívünk e gondolatai és motívumai a Szentlélek átalakító erejét igénylik; nem tudjuk egyszerűen megváltoztatni a saját akarataink által. Tehát a hit egy része bízik abban, hogy Isten megteszi az átalakulás munkáját bennünk.

A legnagyobb parancsolat – Isten szeretete – tehát a legnagyobb motiváció az engedelmességre. Engedelmeskedünk neki, mert szeretjük, és azért szeretjük, mert kegyelméből behozott minket a saját házába. Isten az, aki munkálkodik bennünk, hogy mind az akarást, mind a jóakaratú cselekedetet az Ő jóakarata szerint fejlesszük (Filippi levél 2,13).

Mit tegyünk, ha nem érjük el a célt? Természetesen bűnbánatot kérünk, és bocsánatot kérünk, teljes bizalommal abban, hogy rendelkezésre áll. Nem akarjuk ezt enyhén venni, de mindig használnunk kell.

Mit tegyünk, ha mások kudarcot vallanak? Elítéled és ragaszkodsz ahhoz, hogy jó cselekedeteket tegyenek, hogy bebizonyítsák igazságosságukat? Úgy tűnik, ez az emberi hajlam, de Krisztus pontosan ezt mondja, hogy nem szabad tennünk7,3).

Újszövetségi parancsolatok

Hogyan néz ki a keresztény élet? Többszáz parancsolat van az Újszövetségben. Nincsenek iránymutatások arra vonatkozóan, hogyan működik a hiten alapuló élet a valós világban. Vannak parancsolatok arról, hogy a gazdagoknak hogyan kell kezelniük a szegényeket, parancsolatokat arról, hogy a férjeknek hogyan kell kezelniük feleségeiket, parancsolatokat arról, hogyan kell együtt dolgozni egyházként.

1. thesszalonikaiak 5,21-22 egy egyszerű listát tartalmaz:

• Tartsa békét egymással ...
• Eltávolítja a rendetlen,
• vigasztalja a gyenge szívűeket, vigye el a gyengeeket, legyen türelmes mindenkivel szemben.
• Nézd meg, hogy senki sem juttatja vissza a gonoszt a gonoszsággal ...
• kergeti az öröket ...
• Mindig boldog legyen;
• imádkozzatok abbahagyás nélkül;
• hálás legyen minden dologban ...
• Az elme nem áll le;
• a prófétai beszéd nem megvetik.
• De nézd meg mindent.
• Tartsa a jó.
• Kerülje a gonoszságot minden formában.

Pál tudta, hogy a thesszaloniki keresztények a Szentlélekkel rendelkeztek, akik irányíthatják és taníthatják őket. Azt is tudta, hogy szükségük van néhány elemi figyelmeztetésre és emlékezetre a keresztény életről. A Szentlélek úgy döntött, hogy tanít és vezeti őket Pálon keresztül. Pál nem fenyegetett, hogy dobja ki őket az egyházból, ha nem felelnek meg az elvárásoknak - egyszerűen csak parancsolatokat adott nekik, hogy vezessék őket a hűség útjaira.

Figyelmeztetés az engedetlenségről

Pálnak magas elvárásai voltak. Bár a bűnbocsánat elérhető, ebben az életben vannak büntetések a bűnért – és ezek néha társadalmi büntetéseket is tartalmaznak. „Semmi közöd ne legyen senkihez, akit testvérnek neveznek, és parázna, vagy fösvény, vagy bálványimádó, vagy istenkáromló, vagy részeg, vagy rabló; eggyel sem szabad enni" (1. korinthusiak 5,11).

Pál nem akarta, hogy a gyülekezet a nyilvánvaló, ellenszegülő bűnösök menedékévé váljon. A templom a gyógyulás egyfajta kórháza, de nem "biztonságos zóna" a társadalmi paraziták számára. Pál arra utasította a korinthusi keresztényeket, hogy fegyelmezzenek meg egy embert, aki vérfertőzést követett el.1. korinthusiak 5,5-8) és arra is biztatta, hogy bűnbánat után bocsásson meg neki (2. korinthusiak 2,5-8.).

Az Újszövetség sokat mond a bűnről, és sok parancsolatot ad nekünk. Vessünk egy pillantást a Galata levélre. A keresztény törvénytől való szabadságnak ebben a kiáltványában Pál néhány merész parancsolatot is ad nekünk. A keresztények nincsenek a törvény alatt, de nem is törvénytelenek. Figyelmeztet: „Ne légy körülmetélve, különben kiesel a kegyelemből!” Ez elég komoly parancsolat (Galata levél). 5,2-4). Ne hagyd magad egy idejétmúlt törvény rabságába!

Pál óva inti a galatáktól az emberektől, akik megpróbálják „megakadályozni őket abban, hogy engedelmeskedjenek az igazságnak” (7. vers). Pál a judaizálók ellen fordította az áradat. Azt állították, hogy engedelmeskednek Istennek, de Pál azt mondta, hogy nem. Nem engedelmeskedünk Istennek, amikor olyasvalamit akarunk parancsolni, ami mára már elavult.

Pál más fordulatot vesz a 9. versben: „Kevés kovász megkeleszti az egész tésztát.” Ebben az esetben a bűnös kovász a vallással szembeni törvényen alapuló magatartás. Ez a tévedés továbbterjedhet, ha nem hirdetik a kegyelem igazságát. Mindig vannak emberek, akik hajlandóak a törvényre tekinteni, mint annak mértékére, hogy mennyire vallásosak. Még a korlátozó szabályok is kedvet kapnak a jó szándékú emberekhez (kolosszé 2,23).

A keresztények szabadságra vannak hivatva – „De vigyázz, hogy a szabadságban ne adj teret a testnek; hanem szeretet által szolgáljátok egymást” (Galata levél 5,13). A szabadsággal kötelezettségek is járnak, különben az egyik ember „szabadsága” megzavarná a másikét. Senkinek sem szabad másokat rabszolgaságba vinnie prédikációval, vagy követőt szerezni magának, vagy Isten népét áruba bocsátani. Az ilyen megosztó és keresztényellenes magatartás nem megengedett.

Felelősségünk

„Az egész törvény egy szóban teljesedik be” – mondja Pál a 14. versben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ez összefoglalja egymás iránti felelősségünket. Az ellenkező megközelítés, a saját érdekekért való küzdelem valóban önpusztító (15. v.)

„Élj lélekben, és nem teljesíted be a test kívánságait” (16. v.). A Szellem a szeretethez vezet bennünket, nem az önzéshez. Az önző gondolatok a testből származnak, de Isten Lelke jobb gondolatokat hoz létre. „Mert a test lázad a lélek ellen, és a lélek a test ellen; egymás ellen vannak...” (17. v.). A lélek és a test közötti konfliktus miatt néha akkor is vétkezünk, ha nem akarunk.

Tehát mi a megoldás, az olyan bűnökért, amelyek olyan könnyen megfertőznek minket? Visszatérni a törvényt? Nem!
„Ha pedig a Lélek uralkodik rajtatok, nem vagytok a törvény alatt” (18. vers). Más a hozzáállásunk az élethez. A Lélekre tekintünk, és a Lélek kifejleszti bennünk a vágyat és az erőt, hogy Krisztus parancsolatai szerint éljünk. A lovat a szekér elé tesszük.

Először Jézusra tekintünk, és az Ő parancsolatait a hozzá való személyes hűségünk kontextusában látjuk, nem pedig szabályként, „hogy engedelmeskedjünk, különben megbüntetünk”.

A Galata 5-ben Pál számos bűnt sorol fel: „Paráznaság, tisztátalanság, paráznaság; bálványimádás és varázslás; ellenségeskedés, viszály, féltékenység, harag, veszekedés, viszály, megosztottság és irigység; ivás, evés és hasonlók” (19-21. v.). Ezek egy része viselkedésmód, néhány attitűd, de mindegyik önközpontú és a bűnös szívből fakad.

Pál ünnepélyesen figyelmeztet bennünket: „...aki ezeket cselekszi, nem örökli Isten országát” (21. vers). Ez nem Isten útja; nem ilyenek akarunk lenni; nem így akarjuk, hogy az egyház legyen...

Megbocsátás elérhető mindezen bűnökért (1. korinthusiak 6,9-11). Ez azt jelenti, hogy az egyháznak szemet kell hunynia a bűn előtt? Nem, a templom nem takaró vagy menedék az ilyen bűnök számára. A gyülekezet egy olyan hely, ahol a kegyelem és a megbocsátás kifejezésre jut és megadatott, nem pedig olyan hely, ahol a bűn megállíthatatlanul terjed.

"De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, tisztaság." (Galata levél) 5,22-23). Ez az Istennek szentelt szív eredménye. „Akik azonban Krisztus Jézuséi, testüket megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (24. v.). Ha a Lélek munkálkodik bennünk, növekszik az akarat és az erő, hogy elutasítsuk a test cselekedeteit. Isten munkájának gyümölcsét hordozzuk magunkban.

Pál üzenete világos: Nem vagyunk a törvény alatt – de nem vagyunk törvénytelenek. Krisztus fennhatósága, törvénye, a Szentlélek vezetése alatt állunk. Életünk a hiten alapszik, a szeretet motiválja, az öröm, a béke és a növekedés jellemzi. „Ha Lélekben járunk, mi is Lélekben járjunk” (25. v.).

Joseph Tkach

Keresztény viselkedés