Kegyelem a szenvedésben és a halálban

Miközben ezeket a sorokat írom, nagybátyám temetésére készülök. Egy ideje nagyon rosszul van. Benjamin Franklin jól ismert mondata kering a köztudatban: „Csak két dolog biztos ezen a világon: a halál és az adók.” Sok fontos embert elvesztettem már az életemben; beleértve az apámat is. Még mindig emlékszem, hogy meglátogattam őt a kórházban. Nagy fájdalmai voltak, és alig bírtam elviselni, hogy ilyen fájdalmat lássam. Ez volt az utolsó alkalom, hogy élve láttam. A mai napig szomorú vagyok, hogy nincs többé apám, akivel apák napján felhívhatnám az időt, és el tudnám tölteni az időt. Mindazonáltal hálát adok Istennek a kegyelemért, amelyet a halálon keresztül tapasztalunk tőle. Ebből Isten jósága és irgalmassága elérhetővé válik minden ember és élőlény számára. Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten megakadályozta, hogy egyenek az élet fájáról. Azt akarta, hogy meghaljanak, de miért? A válasz a következő: ha továbbra is ennének az élet fájáról, annak ellenére, hogy vétkeztek, örökké bűnös és beteges életet élnének. Ha májcirrózisban szenvednének, mint apámnak, örökké fájdalomban és betegségekben élnének. Ha rákos lenne, örökké szenvednének tőle egy szemernyi remény nélkül, mert a rák nem ölné meg őket. Isten kegyelemből adta nekünk a halált, hogy egy napon megmenekülhessünk a földi élet fájdalmai elől. A halál nem büntetés volt a bűnért, hanem az igazi élethez vezető ajándék.

„De Isten olyan irgalmas és annyira szeretett minket, hogy nekünk, akik meghaltunk bűneink miatt, új életet adott Krisztussal, amikor feltámasztotta őt a halálból. Csak Isten kegyelméből üdvözültél! Mert Krisztussal együtt támasztott fel minket a halálból, és mi most Jézussal együtt az ő mennyei országába tartozunk” (Efézus levél) 2,4-6 Új Élet Biblia).

Jézus emberként jött a földre, hogy kiszabadítsa az embereket a halál börtönéből. Ahogy leereszkedett a sírba, csatlakozott mindazokhoz az emberekhez, akik valaha éltek, meghaltak és még mindig meg fognak halni. Az volt a terve azonban, hogy minden emberrel együtt feltámad a sírból. Pál ezt így írja le: „Ha tehát Krisztussal együtt feltámadtatok, keressétek azt, ami fent van, ahol Krisztus van, az Isten jobbján ülve” (Kolossé levél). 3,1).

A bűn ellenszere

Azt mondják nekünk, hogy ha vétkezünk, a szenvedés a világban nő. Isten lerövidíti az emberek élettartamát, ezt mondja a Genezis: „Akkor így szólt az Úr: Nem uralkodik lelkem örökké az emberben, mert az ember is test. Százhúsz évet adok neki egy életre."1. Mózes 6,3). A zsoltárok feljegyzik, hogy Mózes évekkel később az emberiség állapota miatt siránkozik: „Haragod életünkre nehezedik, olyan múlandó, mint egy sóhaj. Élhetünk hetven évig, akár nyolcvanig is, de a legjobb év is fáradság és teher! Milyen gyorsan vége mindennek, és nem vagyunk többé” (Zsoltárok 90,9:120f; GN). A bűn nőtt, és az emberek élettartama a Genezisben leírt évről alacsonyabb életkorra csökkent. A bűn olyan, mint a rák. Az egyetlen hatékony módja annak, hogy megbirkózzon vele, ha elpusztítja. A halál a bűn következménye. Ezért a halálában Jézus magára vette bűneinket, és megsemmisítette bűneinket azon a kereszten. Halálán keresztül megtapasztaljuk a bűn ellenszerét, szeretetét az élet kegyelmeként. A halál fullánkja elmúlt, mert Jézus meghalt és feltámadt.

Krisztus halála és feltámadása miatt bizalommal várjuk követői feltámadását. "Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre keltenek."1. Korinthus 15,22). Ennek az életre kelésnek csodálatos hatásai vannak: «És Isten letöröl szemeidről minden könnyet, és nem lesz többé halál, sem bánat, sem kiáltás, sem fájdalom; mert az első elmúlt »(Jelenések 21,4). A feltámadás után nem lesz többé halál! Emiatt a remény miatt írja Pál a thesszalonikaiaknak, hogy ne gyászoljanak, mint akiknek nincs reményük: „De nem akarjuk, kedves testvéreim, hogy homályban hagyjatok benneteket az elaludtak miatt, hogy nem szomorú, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, Isten azokat is elhozza, akik vele együtt elaludtak Jézuson keresztül. Mert ezt mondjuk nektek az Úr beszédével, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni azokat, akik elaludtak.”1. Az S 4,13-15.).

A fájdalom felszabadulása

Miközben gyászolunk a szeretett családtagjaink és barátaink elvesztését, mert hiányozzuk őket, reméljük, hogy újra látni fogjuk őket a mennyben. Olyan, mint búcsút egy barátnak, aki hosszú ideig külföldre megy. A halál nem a vég. Ő a kegyelem, amely felszabadít minket a fájdalomtól. Amikor Jézus visszatér, nincs sem halál, sem fájdalom, sem szomorúság. Köszönjük Istennek a halál kegyelmét, amikor egy szeretett ember meghal. De mi a helyzet azokkal, akiknek nagyon sokáig kell szenvedniük, mielőtt visszahívnák őket az örök otthonba? Miért nem engedték meg, hogy megtapasztalják a halál irgalmát? Elhagyta Istent? Természetesen nem! Soha nem hagyja el és nem adja fel. A szenvedés is Isten kegyelme. Jézus, aki Isten, harminc éve szenvedett az emberi fájdalomtól - minden korlátaival és kísértésével. A legrosszabb szenvedés volt a kereszten való halála.

Ossza meg Jézus életében

Sok keresztény nem tudja, hogy a szenvedés áldás. A fájdalom és a szenvedés kegyelem, mert általuk részesülünk Jézus fájdalmas életében: „Most örvendek a szenvedéseimnek, amelyeket értetek szenvedek, és testemben megfizetem az ő testéért, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, ez az egyház »(Kolossé 1,24).

Péter megértette, milyen szerepet játszik a szenvedés a keresztények életében: „Mivel azért Krisztus testben szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is ezzel az elmével; mert aki testben szenved, az megszűnt a bűntől."1. Peter 4,1). Pál nézete a szenvedésről Péteréhez hasonló volt. Pál a szenvedést annak látja, ami: az örvendezés kegyelmének. „Dicsértessék az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk a minden nyomorúságban lévőket azzal a vigasztalással, amellyel mi magunk vigasztaltunk Istentől származnak. Mert ahogyan Krisztus szenvedései bővelkednek ránk, úgy mi is bőségesen vigasztal minket Krisztus. De ha nyomorúságunk van, az a te vigasztalásod és üdvösséged. Ha van vigasztalásunk, az a te vigasztalásod, ami akkor hatásos, ha türelemmel viseled el ugyanazokat a szenvedéseket, amelyeket mi is elszenvedünk."2. korinthusiak 1,3-6.).

Fontos, hogy minden szenvedést úgy lássunk, ahogy Péter leírja. Emlékeztet bennünket, hogy osztozunk Jézus szenvedésében, amikor indokolatlan fájdalmat és szenvedést tapasztalunk „Mert kegyelem az, amikor valaki eltűri a rosszat és igazságtalanságot szenved el Isten előtt a lelkiismerete miatt. Mert miféle hírnév az, amikor rossz tettekért megvernek, és türelmesen kitartasz? De ha jócselekedetekért szenvedsz és kitartasz, az Isten kegyelme. Mert erre vagytok elhívva, hiszen Krisztus is szenvedett értetek, és te példát hagytál, hogy az ő nyomdokait kövesd »(1. Peter 2,19-21.).

A fájdalomban, szenvedésben és halálban örülünk az Isten kegyelmében. Jobhoz hasonlóan, amikor emberileg látjuk, indokolatlanul betegséget és szenvedést tapasztalunk, Isten nem hagyott el minket, hanem áll minket és örül bennünket.

Ha bánatodban azt kéred Istentől, hogy vegye el tőled, Isten azt akarja, hogy megismerd az Ő vigasztalását: „Elég neked az én kegyelmem” (2. Korinthus 12,9). Legyen vigasztalója másoknak az általuk megtapasztalt vigasztalással.    

Takalani Musekwa készítette