A szó lett hús

János nem úgy kezdi evangéliumát, mint a többi evangélista. Nem mond semmit arról, ahogyan Jézus született, ezt mondja: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ugyanez volt kezdetben Istennél” (Jn 1,1-2.).

Talán kíváncsi vagy, mit jelent a „szó”, ami görögül „logókat” jelent? János megadja a választ: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, olyan dicsőséget, mint az Atya egyszülött Fia, aki tele van kegyelemmel és igazsággal” (János) 1,14).

A szó egy személy, egy Jézus nevű zsidó ember, aki kezdetben Istennel létezett, és Isten volt. Ő nem teremtett lény, hanem örökké élő Isten, aki megteremtette az egész teremtést: „Minden ugyanazon keresztül keletkezett, és ugyanaz nélkül semmi sem keletkezik, ami létrejön” (János 1,3).

Miért magyarázza el János ezt a hátteret? Miért kell tudnunk, hogy Jézus eredetileg olyan személy volt, aki nemcsak Istennel élt, hanem Isten is? Ezzel megérthetjük, milyen következményekkel járt Jézus, amikor megalázta magát értünk. Amikor Jézus a földre jött, feladta mindent felülmúló dicsőségét, amely Isten Fiává tette őt, hogy olyanok legyünk, mint mi, emberként. Ennek a dicsőségnek a magja a szeretet.

A korlátlan Isten, aki belépett az idő és az emberi mulandóság határai közé. Jézus születése által a Mindenható Isten egy újszülött gyermek gyöngeségében nyilatkoztatta ki magát Betlehemben. Jézus feladta hírnevét, és szerény körülmények között élt: „Bár Isten volt, nem ragaszkodott isteni jogaihoz. Mindenről lemondott; elfoglalta a szolga alázatos helyzetét, és férfinak született és elismert” (Filippi levél 2,6-7 Új Élet Biblia).

Jézus mindig kész félretenni saját hírnevét és dicsőségét, hogy megmentsen minket. A hírnév nem a hatalomról és a presztízsről szól. Az igazi nagyság nem az erőben vagy a pénzben van. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: bár gazdag, de szegénnyé lett érettetek, hogy ti gazdagok legyetek az ő szegénysége által.”2. korinthusiak 8,9). Isten nagysága feltétel nélküli szeretetében és szolgálatkészségében mutatkozik meg, amint azt Jézus születésének eseménye is mutatja.

Nehézkes szülés

Gondolj Jézus születésének körülményeire. Nem akkor jött, amikor a zsidó nép erős nemzet volt, hanem amikor a Római Birodalom megvetette és uralta őket. Nem a legfontosabb városba jött, a galileai régióban nőtt fel. Jézus kínos körülmények között született. Ugyanolyan könnyű lett volna a Szentléleknek kisbabát teremteni egy férjes asszonyban, mint egy hajadonban. Jézus még Jézus születése előtt nehéz helyzetben volt. Lukács elmondja, hogy Józsefnek Betlehembe kellett utaznia, hogy beszámítsák a népszámlálásba: „Elindult tehát József is Galileából, Názáret városából a júdeai földre Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy megbecsüljék Máriával, megbízható feleségével; terhes volt »(Lukas 2,4-5.).

Isten annyira szerette a világot, hogy egyetlen fiát adta oda, de a világ nem akarta őt. «Saját birtokába jött; és az övéi nem fogadták be” (Johannes 1,10). Népe csak úgy ismerte Istent, mint a szuverén hatalommal és láthatatlan dicsőséggel rendelkező Istent. Figyelmen kívül hagyták Istent, aki az Éden kertjében járt, és makacs gyermekeit kiáltotta. Nem bíztak Isten hangjában, amely gyengéden, de határozottan szólt hozzájuk. A világ nem akarta elfogadni Istent, ahogyan kinyilatkoztatta magát nekik. De Isten annyira szeretett minket, bár gonosz bűnösök voltunk: „Isten azonban abban mutatkozik meg irántunk való szeretete, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm. 5,8). Jézus születésének és nagy alázatának emlékeztetnie kell erre bennünket.

Egy csipetnyi becsület

Az angyalok a becsület, a dicsőség és a hírnév légkörét képviselték a betlehemben. Itt voltak a fényes fények, a mennyei kórus énekelte Istent: „Azonnal ott volt a mennyei seregek sokasága az angyallal, aki dicsérte Istent, és így szólt: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön jóakaratú népnek. (Lukas 2,13-14.).

Isten angyalait pásztorokhoz küldte, nem papokhoz és királyokhoz. Miért hozta el az angyal Jézus születésének hírét minden ember pásztorának? A kezdetekre akar emlékeztetni választott népével, amikor újra történelmet ír. Ábrahám, Izsák és Jákob mind pásztorok, nomádok és ülő emberek voltak, akik kint éltek és nagy nyájaikkal vándoroltak. A zsidó hagyomány szerint a pásztoroknak a betlehemi mezőkön különleges feladatuk volt a juhok és bárányok legeltetése, amelyeket a templomban áldozásra használtak.

A pásztorok Betlehembe siettek, és megtalálták az újszülött, hibátlan gyermeket, akiről János azt mondta: "Íme, ez az Isten Báránya, aki a világ bűneit hordozza!" (Johannes 1,29).

A pásztorokat civilizálatlan embereknek tartották, akikben nem lehetett megbízni. Férfiak, akik bűzlöttek trágyától, földtől, állatoktól és verejtéktől. Emberek a társadalom peremén. Isten angyala pontosan ezeket az embereket választotta ki.

Menekülés Egyiptomba

Az angyal figyelmeztette Józsefet álmában, hogy meneküljön Egyiptomba, és maradjon ott egy ideig. „Felkelt tehát József, és magával vitte a gyermeket és az anyját éjjel, és Egyiptomba menekült.” (Máté 2,5-6.).

A gyermek Krisztust Egyiptomba vitték, és menekültté vált azon a földön, amelyet az izraeliták elhagytak, a rabszolgaság és a számkivetettek földjén. Jézusnak az volt a sorsa, hogy szegénynek, üldözöttnek és az általa megmenteni jött emberek által elutasítottnak kell lennie. Aki nagy akar lenni, mondta Jézus, legyen szolga. Ez az igazi nagyság, mert ez Isten lényege.

Isten szerelme

Jézus születése megmutatja nekünk, mi a szeretet és milyen Isten lényege. Isten megengedi nekünk, embereknek, hogy gyűlöljük és megverjük Jézust, mert tudja, hogy a legjobb módja annak, hogy észhez térjünk, ha megnézzük, mihez vezet az önzés. Tudja, hogy a gonosz legyőzésének legjobb módja nem az erőszak, hanem a kitartó szeretet és kedvesség. Az elméjét nem bántják ütéseink. Ha elutasítjuk, nem lesz depressziós. Nem áll bosszút, ha ártunk neki. Lehet tehetetlen baba, átveheti a keresztre feszített bűnöző helyét, olyan mélyre süllyedhet, mert szeret minket.

Jézus Krisztus gazdagsága

Amikor Krisztus életét adta értünk, nem csak a halála volt, hanem önmagát adta értünk, hogy a szegények meggazdagodjanak. „Maga a Lélek tanúskodik lelkünkről, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek vagyunk, örökösök is vagyunk, vagyis Isten örökösei és Krisztus örököstársai, mivel vele együtt szenvedünk, hogy mi is vele együtt dicsőségre támadjunk fel” (Róm. 8,16-17.).

Jézus nemcsak a szegénységünkről gondoskodott, hanem a vagyonát is nekünk adta. Krisztus örököstársává tett minket halálával, hogy láthatatlanul örökölhessük mindazt, amije van. Mindent, amije van, ránk hagyta. Tisztában vagyunk ezzel a körrel?

Tanulság nekünk

Jézus születésének fontos üzenete van számunkra, hogyan bánjunk egymással és hogyan viselkedjünk. Isten azt akarja, hogy azok legyünk, akik ő, akárcsak Jézus volt. Nem megjelenésben, nem hatalomban, hanem szerelemben, alázatban és kapcsolatban. Jézus azt mondta, hogy a szolga nem nagyobb az Úrnál. Ha ő, a mi Urunk és Tanítónk szolgált minket, nekünk is szolgálnunk kell egymást. „Nem szabad így lenni köztetek; de aki nagy akar lenni közöttetek, legyen szolgátok” (Máté 20,26:28).

Kedves Olvasó! Használja idejét és erőforrásait mások segítésére és szolgálatára. Kövesd Jézus példáját, és engedd, hogy Jézus éljen benned, és mutasd meg szeretetét és irgalmát felebarátaid felé, hogy megismerjék őt.

Joseph Tkach